• Születésnapi versparádé

    Születésnapi versparádé

    Kanizsa József kőbányai író, költő és vendége, Rehorovics Anita festőművész műveit mutatták be a KőCaféban. Kanizsa az est címéül is választott Uram, köszönöm című válogatás kötetét, míg Anita a Kanizsával közös Bubu kacsa története című verses, mesés kifestőjét hozta el az estre szeptember 18-án. Bővebben...
  • Kaput tárt a tankerületi központ

    Kaput tárt a tankerületi központ

    Sajtóbeszélgetésre hívta a Kelet-Pesti Tankerületi Központ a sajtó képviselőit október 12-ére. A meghívó ugyan részleteket nem tartalmazott, ám a helyszínen részletes háttéranyaggal egészítették ki a párbeszédre késztető tájékoztatást. Bővebben...
  • 1
  • 2
Napi kiemelt
2012
okt.
01

Ének a téren – a zene világnapja

Írta: Oszvald György

zenevilnap 047leadA kerület általános iskolák kórusainak tagjaiból szerveződött egyetlen, kétszáz fős énekkar és a Tutta Forza zenekar trombitásai voltak a szereplői a zene világnapja tiszteletére rendezett közös éneklésnek.

 

 

   Az ünnepi eseményt immár hagyományosan a KÖSZI előtti téren rendezték meg. Az énekkar a művelődési intézmény lépcsője köré állt fel, velük szemben és két oldalt elhelyezkedve pedig a hozzávetőlegesen azonos létszámú érdeklődők álltak.

 

zenevilnap 068

 

   Pontban délután négy órakor felcsendültek a trombiták, fanfárok, jelezve, az ünnep kezdetét. „Az UNESCO Nemzetközi Tanácsa Yehudi Menuhin kezdeményezésre emelte október 1-jét A zene világnapja rangjára. Ez a nap a zeneművészet legnagyobb alakjaira emlékeztet, segíti a különböző kultúrák zenéinek jobb megismerését” – tudhatjuk meg, ha e nap történetére, nevére rákeresünk az interneten.

 

   zenevilnap 241Kovács Róbert, Kőbánya polgármestere azt emelte ki megnyitójában, hogy a zene végigkíséri életünket, velünk van a filmekben, a reklámokban. „Az édesanya altatót énekel a kicsijének, zenével ünneplünk, zenére mulatunk egy-egy esküvőn, és bizony, a szomorú napoknak is a zene a kísérője” – mutatta be a zene szerepét, helyét a mindennapokban.  

 

   Felcsendült az ének, egy magyar népdal, az Érik a szőlő, hajlik a vessző kezdetű dal hangzott el elsőként. A programban ezután egy hatalmas ívet felölelő, magyar és külföldi szerzők műveit, ezzel együtt különféle korszakokat és stílusokat bemutató hangverseny következett, benne a Nox együttes Eskü című átiratával. A kórus élén az egyes iskolák énektanárai, karvezetői vezényelték a műveket.

   zenevilnap 049Az ünnep létrejöttéről, a művek kiválasztásáról Bartháné Ábrahám Katalint (képünk), a Szent László Gimnázium karvezetőjét, az ünnep egyik szervezőjét kérdezte a 10kerkult.hu.

   Említette, kevés idő volt a felkészülésre. Hogyan oldották meg mégis a próbákat, hogyan szervezték meg a mai napot?

   Valójában még az elmúlt tanév végén elkezdtük a felkészülést. Tartottunk egy évzáró megbeszélést májusban, s a dalok nagy részét már akkor kiválasztottuk. A szorgalmasabb énektanárok elkezdhették a betanítást, de volt közben egy nyári szünet, ami azt is magával hozta, hogy változtak a kórusok, sőt, egy kicsit a repertoár is. Így igazából azt mondhatom, szeptember első napjaiban kezdődött el az igazi munka.

 

   Hogyan választottak ki a zeneirodalom számtalan művéből húsz-huszonöt percnyi anyagot és miért éppen azokat, amik itt szerepeltek?

   Ez egyszerű. Az alap egy népdalcsokor, ez mindig van, a többi egy ötletelés, a kollégák javasolnak műveket. Figyelembe veszik, hogy könnyen tanulhatók legyenek, részben kötődjenek a tananyaghoz is, vagy akár a karvezetők éppen tanítják valamelyiket. Mindig van egy komolyzenei vonal és egy könnyedebb anyag is…

 

   Mint például a jelenkor magyar könnyűzenei termése. Belefér-e a popzene az ünnepi hangulatba?

   Igen énekeltünk a Nox együttestől is. Egy kizárólagosság van, hogy igényes mű legyen a kiválasztott.

 

zenevilnap 010   

   Az ünnepi hangverseny végén kedves jelenet következett. Kovács Róbert egy-egy szál sárga rózsával köszönte meg a betanító karvezetők munkáját. Szerkesztőségünk pedig kisebb gyerekcsoportokat szólított meg, a kórustagok véleményét tudakolván néhány témában. zenevilnap 148A véletlen a Szent László Általános Iskola tanulóit hozta utunkba, tőlük azt kérdeztük, nehéz volt-e felkészülni a mai napra? Egymás szavába vágva mondták, hogy a dalok nagy részét a kóruspróbákon, a beéneklés során tanulták meg. „A népdalok felét tudtuk, így egy hét alatt sikerült teljesen betanulni ezeket” – mesélte egyikük nagy lelkesedéssel. Egy másik leányzó a Nox dalt említette, szerinte ez is könnyű volt, egy hét alatt végeztek vele.

 

   Kicsit odébb két beszélgető apróságot „zavartunk meg” kérdéseinkkel. Kiderült, ők a Harmat Általános Iskola tanulói. Nekik az angol dalt volt a legnehezebb megtanulni, a legkönnyebb feladatot pedig a Nox Esküje jelentette, „mert magyar a szövege és sok helyen hozzá lehetett férni” – magyarázták. Ez a kedvencünk, mondták egyszerre.

 

   zenevilnap 023Nem állítjuk, hogy ez egy mélyreható utóvizsgálat volt, de arról meggyőztek a vélemények, hogy a tanárok jól választottak, kicsiknek, nagyoknak egyaránt tetsző és könnyen tanulható dalokat választottak ez évben!

 

 

 

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

Kőbánya

Az örmény függetlenség tiszteletére

Az örmény függetlenség tiszteletére

2017.10.14. | Oszvald György

Megemlékezést tartott a Kőbányai Örmény Önkormányzat az örmény függetlenség kikiáltásának 26. évfordulója alkalmából szeptember 28-án. A megemlékezésre és az örmény kulturális napra a görög önkormányzat Kada utcai klubhelyiségében került sor.

Művelődés

Születésnapi versparádé

Születésnapi versparádé

2017.10.17. | Oszvald György

Kanizsa József kőbányai író, költő és vendége, Rehorovics Anita festőművész műveit mutatták be a KőCaféban. Kanizsa az est címéül is választott Uram, köszönöm című válogatás kötetét, míg Anita a Kanizsával...

Budapest

Népszavazás a Római-parti mobilgátról

Népszavazás a Római-parti mobilgátról

2017.10.16. | szerk

Megkezdődött az aláírások gyűjtése a római-parti mobilgát megépítésével kapcsolatos, az Együtt és a Párbeszéd által közösen kezdeményezett fővárosi helyi népszavazás kiírása érdekében hétfőn Budapesten.

Magyarország

A magyar fiatalok 30 százaléka közösségimédia-függő

A magyar fiatalok 30 százaléka közösségimédia-függő

2017.10.16. | Oszvald György

Átlagosan napi két órát töltenek közösségi oldalak előtt és az életük felét már online térben élik az úgynevezett Z generációhoz tartozó magyar fiatalok, akik már többet kommunikálnak az interneten, mint...

Suli

Szupergyors internetet és wifi lesz az iskolákban

Szupergyors internetet és wifi lesz az iskolákban

2017.10.17. | szerk

Szupergyors internetet és teljes wifi-lefedettséget kapnak az állami és egyházi iskolák 2019 végéig – jelentette be a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) infokommunikációért és fogyasztóvédelemért felelős államtitkára az október 16-ai budapesti...

Sport

Kaposvári siker a „visszavágón”

Kaposvári siker a „visszavágón”

2017.10.16. | szerk-OGY

Az előző szezon bajnoki döntőjének „visszavágóján” a címvédő Kaposvár szetthátrányból fordítva, 87 perc alatt 3-1-re legyőzte a Pénzügyőr csapatát a férfi röplabda NB I vasárnapi játéknapján.

Szerintem

  • A félelem joga - vajon egy nyelven beszélünk?

    Elég rendhagyó módon – vállalva az el nem olvasást is – kezdem néhány gondolatom megosztását. Összegyűjtöttem az utóbbi néhány napon közölt cikkek címeit a hozzájuk tartozó egy-egy rövid mondattal kibővítve. Tettem ezt azért, mert az, hogy Észak-Korea nem fér a bőrébe az atommal meg a rakétákkal, nagyon a begyemben van és félelmet kelt bennem. Az csak a véletlen műve, hogy rajtuk keresztül reagálhatok az egyik tudósításomra írt néhány ünnepi kommentre.

    Bővebben...

  • A hét műtárgya
  • A hét képe
  • A hét írása

Királyilakosztályba… Király, Királyné és Őrök 

 vigado tita 004

 

E. Szabó Margit alkotása  

 

 fotó: Oszvald György

  Köszi, most nem

NSV 20th MERKAPT 1133

A fotó a 2017. évi tavaszi Nagy Sportágválasztón készült

 

 fotó: Oszvald György 

Riczu Sára: Éld meg!

 

   Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem…

 

   Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az az, hogy magamra voltam mérges. Meg a tanárnőre. Mindketten tudtuk, hogy még nem tökéletes az a mozdulat, mégis bemutattatta velem.

 

   Azóta félek. Mintha egy láthatatlan fal lenne köztem és a szerek között. Valami, ami távol tart tőlük, ami megfékez. Olyan erős, hogy nem tudok tenni ellene. Valamikor voltam valaki. Valaki, aki nagyon jó volt valamiben. Valamikor. És ez már elmúlt. Én már sosem leszek az a lány, akire a fiúk felnéznek, mikor három méterre a földtől szaltót ugrik. Sosem fognak már rám emlékezni. Csak egy lány voltam, aki jó volt a sportban, aki erősebb volt a legtöbb fiúnál, aki szerette azt, amit csinált.

 

   A balesetet követő évben iskolát váltottam. Sokkal jobb volt így, hiszen senki nem tudta, milyen remek voltam régen. Nem is mondtam nekik. A tornaórákra, amikor szertornáról volt szó, mindig béna kifogásokat kerestem… Nyújtani viszont azóta is nyújtok, tehát igencsak hajlékony vagyok. Az egyik órán, amikor kosárlabdáznunk kellett volna, a tanár úr kihozatta a srácokkal a szőnyeget, a gerendát és a korlátot. A szekrényt később cipelték ki. Megijedtem, hiszen nem volt felmentésem, a többi kifogást pedig már sokszor ellőttem az elmúlt időszakban. Nem tudtam mit kitalálni. Szerencsémre az óra első fele erősítéssel és nyújtással telt. Éppen spárgában ültem, mikor a tanár úr a régi sportomról érdeklődött. Hazudnom kellett. Azt mondtam, kiskoromban balettoztam, és azóta hajlékony vagyok. Láttam, hogy nem hiszi el, de nem faggatott tovább.

 

   Aztán kezdtük a valós tornát. Gerendán és szekrényen bénának mutatkoztam. Mindent igyekeztem elrontani, de sajnos még így is jobban ment, mint a többieknek. Aztán a szőnyegre kerültem. Bukfencezni és cigánykerekezni kellett. A többieknek… Engem félrehívott a tanár úr, megkért, hogy próbáljam meg a kézenátfordulást. Eljátszottam, hogy nem tudom mi az, tehát annyi időt nyertem, míg elmagyarázta. Egyébként 10 éves korom óta tudom ezt az elemet. Sikerült végrehajtanom. Aztán egyre többet kért; már a szuplénál tartottunk. Azt mondta, hogy előképzettség nélküli diákja még nem volt soha ilyen tehetséges. Nem vallottam be semmit még ekkor sem. Nem akartam, hogy tudja. Én nem tudom többé megérinteni a korlátot, pedig régen az volt a kedvencem. Egy hét múlva közölte, hogy mivel midig kerültem a korlátot szeretné, ha megpróbálnám. Bár tiltakoztam, ő odaállított és felparancsolt a szerre. Csak álltam a korlát előtt és azt az egy másodpercet láttam, mikor leestem és a földön feküdtem. Szinte újra éreztem a szégyent és a fájdalmat. Aztán hátul megszólalt valaki: Hajrá, meg tudod csinálni!

 

   És akkor… Ugrottam és elkaptam a korlátot és pörögni kezdtem. Csináltam egy jagert és tripla hátra szaltóval érkeztem le. Amikor elengedtem a korlátot, ugyanazt éreztem, amit régen. Olyan érzés, mintha a korlát a harmadik karom lenne. A levegőben való pörgésnél éreztem, ahogy hasítom a levegőt, szinte láttam a többiek döbbent tekintetét.

 

   És igen! Újra az voltam, aki; és nem féltem többé. Igen! Kiléptem a komfortzónámból; abból, ami a baleset után keletkezett, ami megóvott a külvilágtól, de elvette tőlem azt az egy dolgot, amit világ életemben szerettem. A szertornát. Azóta sem tudom abbahagyni. Legszívesebben minden nap két-három órát töltenék el a levegőben való pörgéssel és mosolyognék, nem is, vigyorognék, mert megcsináltam, mert képes vagyok rá, mert a félelem többé nem szab határt a tetteimnek, az akaratomnak! És legfőképpen nem korlátoz abban, hogy érezzem, mennyire hatalmas, tudó és érző ember vagyok.


Az írás a 2017.évi Richter Terézanyu pályázaton az Őstehetség Díjban részesölt

10ker-AD-700x100