• Identitás-őrzés és az egyformasági trend

    Identitás-őrzés és az egyformasági trend

    A Kőrösi galéria adott otthont a német származású kőbányai művészek Öt nemzet lovagja címet viselő kiállításának. A megnyitót június 16-án tartották, amelyen Feledy Balázs művészettörténész méltatta a kiállítókat, s műveiket. Bővebben...
  • 1
Napi kiemelt
2012
szep.
24

Japán – magyar barátság koncert

Írta: Oszvald György

mav 098leadNyilvános főpróbát tartott a MÁV Szimfonikus Zenekar szeptember 21-én este a Kőrösi Csoma Kulturális Központban. A hangverseny apropója a másnapi, Bartók Hangversenyteremben megtartott Japán – magyar barátság koncert. Vezényelt: Hiramitsu Tamotsu.

 

 

Auftakt

   A japán Gifu városa Magyarországgal különösen szoros kapcsolatot ápol, amelynek legfontosabb tartalmi eleme a zene. A városban, ahol a Gifu–Magyarország Barátsági Szövetség működik, 2011-ben Liszt-mesterkurzust is rendeztek, emellett Gifu és Veszprém testvérvárosok. A hangverseny a közreműködő kórusok kérésére kapta a Japán–magyar barátságkoncert címet. 
Az első részében három kortárs japán zenemű hangzott el. A Shukuga (magyar jelentése: Ünneplés) a magyar–japán barátságról szól; a Haru No Umi (magyarul: Az óceán tavasszal) Japánról fest szép képet. Különlegessége, hogy eredetileg egy koto nevű ősi japán hangszerre írták, a modern hangszerelt változat azonban alkalmas arra, hogy a világon mindenütt bemutathassák. A mintegy háromperces Fukkosanka („Dicsőítő ének”) alcíme: Kéz a kézben – a világ barátsága. A mű azok dicséretét zengi, akik a tavaly március 11-ei földrengés és cunami után támogatták a japánok hősies erőfeszítéseit. A darab mezzoszoprán szólóra és zenekarra íródott.

 
   A koncert csúcspontja L. van Beethoven IX. szimfóniája, op.125, a kozmikus öröm és a népek testvériségének zenéje, amelyben a kóruson és a zenekaron kívül a japán énekes szólisták mellett a magyar Fekete Attila és Szabóki Tünde működtek közre. Az est karmestere egyben a Wien-Gifu Kórus vezetője. *

 

mav 019

A MÁV Szimfonikusok és az egyesített kórus 

 

A kőbányai közönség ezt a záró műsorszámot hallgathatta meg.

 

Ziffer 1

   Mivel a másnapi hangversenyen nem állt módunkban részt venni, csak bízhattunk abban, hogy az messze jobban sikerült, mint a nyilvános főpróba. Erre alapot az a színházi babona szolgáltat, mi szerint gyenge főpróbát sikeres premier követ.

   

   A Kőrösi színháztermében szép számú érdeklődő előtt – nem túlzás azt állítani, majdnem telt ház volt – várták a zenészek és a magyar-japán alkalmi kórus a világ bármely pontján csemegének ígérkező „Beethoven kilencediket.”

   mav 050Az impozáns látványt az igen csak szűknek bizonyuló színpadot betöltő nagyzenekar és kórusok biztosították. Elsötétült a nézőtér, s Hiramitsu Tamotsu karnagy (képünkön) intésére felcsendültek az örömóda első hangjai.

 

   Engedjék meg a kedves olvasók, hogy ezen részben zenekritikának, részben tudósításnak szánt ,,hangos" gondolkodásomat egy határozott kijelentéssel kezdjem: elégedetlen vagyok a főpróbával! Hadd indítsak azzal, hogy egykori zenészként – mind komolyzenei vonalon, mind néptánc együttest kísérő népzenészként – volt szerencsém, nem is egy alkalommal, nyilvános főpróbákon részt venni. Volt ezeknek egy különleges varázsa. Egyfelől az elvárás a hosszú próbaidőszak után a majdnem hibátlan előadás volt, a karnagy vagy koreográfus ama szabadságával, hogy bármikor félbeszakíthatja a próbát. Hiszen hivatalosan nem előadás zajlott! Más kérdés, hogy erre, emlékezetem szerint, soha nem került sor. Másrészt, tetszik, nem tetszik, a közönség előtti főpróba egyet jelentett a premierrel vagy, ha úgy jobban tetszik, az „éles” előadással. Ezért követelmény volt a majdnem „előadáskész” megjelenés. 

   Számomra az első csalódást a zenekar és a kórus megjelenése okozta. Sem én, sem más nem várta el a zenészektől a szmokingot csokornyakkendővel, a karnagytól a frakkot, a kórustól pedig a mindenkori előadás jelmezt. Azt viszont joggal kérheti számon az illően felöltözött közönség, hogy legalább az egységesség valamilyen alapszintjét mutassák a zenészek, kórustagok. Mondjuk sötét nadrág és alj egy fehér inggel, blúzzal. Nem hiszem azt sem, hogy a karmester zakójának az emelvény korlátján van a helye, megértve az ingujjra vetkőzést.

   A látvány ennyire semmibe vétele – még ha főpróbáról is lészen szó – nálam a közönség lebecsülését is jelenti! (A japán vendégekre tekintettel, itt enyhén meghajlok és mosolygok.)

 

   mav 076A szakmai kérdések is nagyon fontosak egy másnapi előadás előtt. Elsőként azon részekről szólnék, melyek elsősorban a vonósok bravúros teljesítményét hivatottak méltatni! Voltak ilyenek, s a csapatmunkában kiteljesedő egyéni teljesítményeket illik megemlíteni. Gondolok itt az első énekes szólista utáni dobott vonós részre! Amúgy pedig a zenekar becsületére legyen mondva, tisztelték a kórust, nem muzsikálták túl a kar előadását.

   De ennyi. Más vonatkozásban több helyen volt felfedezhető ritmikai probléma; jól hallható volt a karnagy hangos „tempó” utasítása. Néhány alkalommal belépési pontatlanságok fordultak elő.

 

   A kórus teljesítménye is csalódást okozott. Jól látható módon, a karnagy is tisztelte az énekeseket, nem a zenekart dirigálta, sőt… Ennek ellenére előfordult a kórusoknál legnagyobb gond, a hangkilógás. Azaz egy valaki hangja uralja a szólamot. S ha ez még javítható hiba is, az már semmiképpen nem lehetne egy főpróba része, hogy ez a férfihang több esetben is előbb lépjen be, megzavarva ezzel karnagyot és zenészeket! (Az már csak nagyon szubjektív megjegyzés, hogy teljesebb lett volna a hatás, ha a kórust hangosítják. Ennek hiányában az egyes szólamok gyengének tűntek, holott ez a kórustól független akusztikai hatás eredménye volt.)

 

Ziffer 2

   mav 161Van még egy tényező, ami az esetek többségében a karmester felfogásán, zenei értelmezésén múlik. Beethoven kilencedikét már több alkalommal is hallottam, többféle összetételű zenekarral és változó nagyságú kórussal. Ám mindegyiknél azonos volt a hangzás lágysága, lélekbe simulása. Itt egy darabosabb, mondhatnám markánsabb felfogással találkoztam. Pattogósabb, staccato előadásmód jellemezte a mű egészét. Az öröm, az a bizonyos kozmikus eufória valahol elmaradt… Persze, egy karmester szíve-joga, hogy a szerző zenei előírásait betartva, hol enged teret saját elképzeléseinek. Az öröm ódáját én nem feltétlenül egy katonai mars lüktetésével képzelem el.

 

*/ forrás: a mavzenekar.hu koncertre vonatkozó ismertetője

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

Kőbánya

Szent László Díj és más kitüntetések átadása

Szent László Díj és más kitüntetések átadása

2017.06.23. | Oszvald György

Gyorshír - Ünnepélyes testületi ülésen adta át Kovács Róbert polgármester június 22-én Kőbánya elismeréseit azoknak, akik munkájukkal, szellemiségükkel gazdagították szűkebb pátriájukat, s elősegítették, hogy a kerület híre, megítélése tovább javuljon, fejlődjön.

Művelődés

Identitás-őrzés és az egyformasági trend

Identitás-őrzés és az egyformasági trend

2017.06.26. | Oszvald György

A Kőrösi galéria adott otthont a német származású kőbányai művészek Öt nemzet lovagja címet viselő kiállításának. A megnyitót június 16-án tartották, amelyen Feledy Balázs művészettörténész méltatta a kiállítókat, s műveiket.

Budapest

Ingatlanpiaci körkép – Budapest

Ingatlanpiaci körkép – Budapest

2017.06.15. | szerk

A legtöbben bizonyára emlékszünk még azokra a folyamatokra, amelynek részeként 2016 nyarán ijesztő tendenciákat tapasztalhattunk az ingatlanpiacon. A kedvezőbb gazdasági környezetben az ingatlanpiac nemcsak feléledt, de egyre divatosabbá kezdett válni...

Magyarország

Nem drágulnak a kenyerek

Nem drágulnak a kenyerek

2017.06.19. | Oszvald György

Várhatóan nem emelkednek a kenyérárak amiatt, mert megváltozik a felhasznált alapanyagok aránya, így például a teljes kiőrlésű kenyerek és a rozskenyerek összetétele, miközben a fogyasztók jobb ízű termékeket kapnak –...

Suli

Mikszáth nyomában

Mikszáth nyomában

2017.06.22. | szerk

Iskolánk idén harmadik alkalommal vitt el hetedik évfolyamos tanulókat határainkon túl élő magyarlakta vidékekre kirándulni. Az előző két alkalomtól eltérően ebben az évben nem Székelyföldre, hanem a Felvidékre szerveztünk utazást....

Sport

Mi lesz veled kőbányai Halloween-run?

Mi lesz veled kőbányai Halloween-run?

2017.06.22. | szerk

A budapesti futó sportesemények számának csökkentéséről döntött rendeletmódosítással a Fővárosi Közgyűlés június 21-ei ülésén.

Szerintem

  • Most akkor készen van vagy mégsem?

    Senki ne higgye, hogy kötözködni akarok, vagy, hogy a sértettség beszél belőlem, mert nem szólt senki az új ügyfélkozpont átadásának időpontjáról. Szó sincs róla, túl vagyok rajta. Az írásban közölt fotót február 14-én készítettem 16.41 perckor, egy 217-es buszból. A busz éppen kifordult az Állomás utcából és a kereszteződésben a forgalom-irányító lámpa zöld jelzésére várt. Az utolsó pillanatban exponáltam, mert éppen a busz mögé kanyarodott egy másik, s takarta a látványt.

    Bővebben...

  • A hét műtárgya
  • A hét képe
  • A hét írása

Királyilakosztályba… Király, Királyné és Őrök 

 vigado tita 004

 

E. Szabó Margit alkotása  

 

 fotó: Oszvald György

 Hadd simogassam meg!

 RG egvaros Csorna 028

A fotó a Richter Egészségváros csornai eseményén készült 

 fotó: Oszvald György 

Riczu Sára: Éld meg!

 

   Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem…

 

   Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az az, hogy magamra voltam mérges. Meg a tanárnőre. Mindketten tudtuk, hogy még nem tökéletes az a mozdulat, mégis bemutattatta velem.

 

   Azóta félek. Mintha egy láthatatlan fal lenne köztem és a szerek között. Valami, ami távol tart tőlük, ami megfékez. Olyan erős, hogy nem tudok tenni ellene. Valamikor voltam valaki. Valaki, aki nagyon jó volt valamiben. Valamikor. És ez már elmúlt. Én már sosem leszek az a lány, akire a fiúk felnéznek, mikor három méterre a földtől szaltót ugrik. Sosem fognak már rám emlékezni. Csak egy lány voltam, aki jó volt a sportban, aki erősebb volt a legtöbb fiúnál, aki szerette azt, amit csinált.

 

   A balesetet követő évben iskolát váltottam. Sokkal jobb volt így, hiszen senki nem tudta, milyen remek voltam régen. Nem is mondtam nekik. A tornaórákra, amikor szertornáról volt szó, mindig béna kifogásokat kerestem… Nyújtani viszont azóta is nyújtok, tehát igencsak hajlékony vagyok. Az egyik órán, amikor kosárlabdáznunk kellett volna, a tanár úr kihozatta a srácokkal a szőnyeget, a gerendát és a korlátot. A szekrényt később cipelték ki. Megijedtem, hiszen nem volt felmentésem, a többi kifogást pedig már sokszor ellőttem az elmúlt időszakban. Nem tudtam mit kitalálni. Szerencsémre az óra első fele erősítéssel és nyújtással telt. Éppen spárgában ültem, mikor a tanár úr a régi sportomról érdeklődött. Hazudnom kellett. Azt mondtam, kiskoromban balettoztam, és azóta hajlékony vagyok. Láttam, hogy nem hiszi el, de nem faggatott tovább.

 

   Aztán kezdtük a valós tornát. Gerendán és szekrényen bénának mutatkoztam. Mindent igyekeztem elrontani, de sajnos még így is jobban ment, mint a többieknek. Aztán a szőnyegre kerültem. Bukfencezni és cigánykerekezni kellett. A többieknek… Engem félrehívott a tanár úr, megkért, hogy próbáljam meg a kézenátfordulást. Eljátszottam, hogy nem tudom mi az, tehát annyi időt nyertem, míg elmagyarázta. Egyébként 10 éves korom óta tudom ezt az elemet. Sikerült végrehajtanom. Aztán egyre többet kért; már a szuplénál tartottunk. Azt mondta, hogy előképzettség nélküli diákja még nem volt soha ilyen tehetséges. Nem vallottam be semmit még ekkor sem. Nem akartam, hogy tudja. Én nem tudom többé megérinteni a korlátot, pedig régen az volt a kedvencem. Egy hét múlva közölte, hogy mivel midig kerültem a korlátot szeretné, ha megpróbálnám. Bár tiltakoztam, ő odaállított és felparancsolt a szerre. Csak álltam a korlát előtt és azt az egy másodpercet láttam, mikor leestem és a földön feküdtem. Szinte újra éreztem a szégyent és a fájdalmat. Aztán hátul megszólalt valaki: Hajrá, meg tudod csinálni!

 

   És akkor… Ugrottam és elkaptam a korlátot és pörögni kezdtem. Csináltam egy jagert és tripla hátra szaltóval érkeztem le. Amikor elengedtem a korlátot, ugyanazt éreztem, amit régen. Olyan érzés, mintha a korlát a harmadik karom lenne. A levegőben való pörgésnél éreztem, ahogy hasítom a levegőt, szinte láttam a többiek döbbent tekintetét.

 

   És igen! Újra az voltam, aki; és nem féltem többé. Igen! Kiléptem a komfortzónámból; abból, ami a baleset után keletkezett, ami megóvott a külvilágtól, de elvette tőlem azt az egy dolgot, amit világ életemben szerettem. A szertornát. Azóta sem tudom abbahagyni. Legszívesebben minden nap két-három órát töltenék el a levegőben való pörgéssel és mosolyognék, nem is, vigyorognék, mert megcsináltam, mert képes vagyok rá, mert a félelem többé nem szab határt a tetteimnek, az akaratomnak! És legfőképpen nem korlátoz abban, hogy érezzem, mennyire hatalmas, tudó és érző ember vagyok.


Az írás a 2017.évi Richter Terézanyu pályázaton az Őstehetség Díjban részesölt

10ker-AD-700x100