• Hó nélkül is volt játék

    Hó nélkül is volt játék

    A reggeli eső fél tizenegy körül már elállt, sőt, még a nap is ki-kikandikált a felhők közül. A hóemberek azonban még a relatív melegtől sem féltek, énekszóval, gyerekek kíséretével érkeztek a Kőrösi Csoma sétányra, a szökőkúthoz. Bővebben...
  • Disznóvágás – csak a felétől

    Disznóvágás – csak a felétől

    Igen, a Csősztoronyba már csak a letisztított és félbe vágott, mintegy mázsás disznó két fele érkezett meg, s a hagyományos disznóölési ceremónia innen folytatódott. Bővebben...
  • 1
  • 2
Napi kiemelt
2012
ápr.
17

Hangár – ismét szólt a rock!

Írta: Oszvald György


h2-leadMásodik alkalommal teremtett fellépési lehetőséget profi körülmények között a Kőrösi Csoma Kulturális Központ a „garázszenekaroknak" április 14-én. A második koncertnap fellépői: a The Deviants, a LeviTál és a salgótarjáni Dr. FeelGgood Music Band zenekarok voltak.

 

   

   Hogy egyik banda sem a kezdők közé tartozott, azt a produkciók egyértelműen bizonyították, annak ellenére, hogy hiányzott a hajtóerő, a közönség ovációja! A 10kerkult.hu értetlenül áll a jelenség előtt! Nehéz értelmezni az érdektelenséget, hiszen jó időpontban, olcsón, kiváló technikai feltételekkel, széles körben és időben meghirdetve gondoskodtak a szervezők a koncert köztudatba kerüléséről. Sőt, az együttesek a saját oldalaikon is hirdették a fellépést! Aki lemaradt, sajnálhatja, mert a bandák nagyszerűen muzsikáltak, dübörgött a rock, de a lágyabb, csipkelődő zene is jelen volt a színpadon. A konferálást, a zenekarok rövid bemutatását ezúttal is Morassi László, a Körösi kulturális központ programigazgatója „követte el” meggyőző könnyedséggel és humorral fűszerezve.

 

The Deviants

 

   Három emberke a hangládák, erősítők mögött, egyikük, a basszusgitáros, kedves, csinos leányzó. S ha már itt tartunk, kezdjük is vele a bemutatást! Anni Lanninen – igen, igen, jól látja a kedves olvasó – Finnországból származik. Kérdésünkre szerényen mosolyogva mesélte, hogy a szerelem első látásra „áldozata.” Párja a zenekar énekes gitárosa, Reguli Róbert. Anni kezdetben figyelte, hogyan és mit játszik Robi, majd egy idő után azt mondta, neki ez tetszik, s basszgitáron akar játszani. Az akaratból valóság lett …

   h2 A 124dev

 

   A nagyon precíz játékot Molnár Krtisztián erősítette, aki az automata pontosságával dobolt. (Még azt is megbocsájtottuk neki, hogy 3-4 percig megvárakoztatta társait, Robi azt mondta, tollászkodik…) 

h2 A 112dev

Így hárman nyomtak egy konvencionális rock programot, ami nagyon jól szólt: tömören, tisztán muzsikáltak. Arányosan szerkesztették az előadást, gyors egymásutánban kiszórtak néhány gyors, dinamikus számot, majd szép szólókkal tarkított, lassúbb zenék következtek. Tetszett a Napóleon Bld örökzöldje, a Bicikli ég és föld között sajátos hangulatú interpretálása.

 

   Amit hiányolni lehetett, az egy látszólagos egysíkúság: kevés volt a show elem, a mozgás. Sőt, megkockáztatom, Anni bája, kedvessége egy sor – itt nem kiaknázott – lehetőséget rejt.

 

Egy kis ízelítő a The Deviants muzsikájából:

 

 

Dr FeelGood Music Band

 

   Előre kell bocsátanom, eredendően salgótarjáni lévén, hogy ugyan erősen igyekszem kiküszöbölni szubjektivitásomat, be-becsúszhat néhány szuperlatívusz. Persze, ez is nézőpont kérdése, hiszen a Dr FeelGood zenéje magával ragadó, meggyőző, változatos és nagyon pontos volt.

 

h2 B 008dr

   

   Nem hiányzott a színpadi látvány sem, s azonnal hozzá teszem, a srácok jól láthatóan élvezték a muzsikálást. Ha nem írnám le, talán sokan nem is tudnák, hogy minden gyönyörűséget megfejeltek egy új gitáros bravúros beugrásával. h2 B 034dr„Nem okozott ez gondot, a kedvenceimet játszották, Guns ’N’ Roses nótákat, s mindet ismertem. Igaz, valóban nem próbáltunk a koncert előtt, ez volt az első fellépésem a bandával. De éppen azért, mert ők is jól tudták a számokat, hol vannak a szólók, milyen hangnemből kell hozni, nem volt semmi gond, hiszen ezeket tizenkét éves koromtól játszom” – mondta az előadás végén Kuti Dániel (képünk). Teljesítménye óriási volt, fejét leszegte, hatalmas, göndör lobonca többnyire eltakarta az arcát, úgy varázsolta elő a hangokat a gitárjából. Az igazsághoz tartozik, Dani úgy a koncert felénél szállt be játszani, de attól a pillanattól kezdve megváltozott a zenekar hangzása. Nem kétséges, ezt a példakép banda számai is befolyásolták!

    

   Lássuk, miket is jegyeztem fel az első nótáknál! Stílusbarát ének, ami az előzetes beszélgetések alapján a rock and roll alapú muzsikához lett viszonyítva. Jól mozognak a színpadon, de erről már szóltam. Kiváló egyéni hangszertudás, sok esetben virtuóz hangszerkezelés. Jól szerkesztett belső ritmusváltások. A harmadik nóta Bon Jovi: It’s My Life c. közismert opusa volt. Megjegyeztem azonnal, ez bátor vállalkozás! De tetszett. Igaz, választhattak volna egy magasabb fekvésű hangnemet, Barai Norbert hangjába bőven belefért volna. Ami viszont meglepően egyéni volt, az a ritmika. Kicsit lassúbb és „szögletesebb” volt az előadásmód, mint az eredetié. Felírtam azt is, tiszták és szépen szólnak a vokálok. h2 B 091drEz az a pont, ahol illik felsorolni a többi zenekari tagot is! a doboknál: Galambosi Attila „Atesz” tüsténtkedett, ritmusgitáron Stuller János, basszusgitáron Szabolcski Richárd zenélt. A zenekar menedzsere Jakab Jácint.

   A koncert után igazság szerint Danival kezdtem beszélgetni, de hamar bekapcsolódtak a többiek is. Arra a kérdésre, hogy hol lehet ilyen gitárost találni, kórusban válaszolták: a fészbukon! Dani, te mit szólsz ehhez? – Nem sokat. Így történt.  Annyi még kiderült a rögtönzött interjúzás során, hogy a srácok tribute zenekarnak tartják magukat: „azt akarjuk adni a közönségnek, amit például a 80-as években élhettek át, hallgatva ezeket a zenéket.”

 

Egy kis ízelítő a banda egy korábbi videójával - klikk a képre!

 

h2 A 461dr

 

LeviTál

 

   A változatosság kedvéért kezdjük a zenekar bemutatásával! Ének – Pomlényi Attila, dob – Arnold Patrik, gitár – Szilvási Dániel, szólógitár – Mészáros János, basszusgitár – Arnold Dávid. A LeviTál koncertjének kezdete előtt kicsit átrendeződött a nézőtér: a velük tartó jó néhány barát, rajongó előre húzta a székeket, de még így is elegendő teret hagyva az esetleges „táncolásnak”. Megjegyezzük, egy-egy rövidebb csápolástól nem lett több, de az annál erőteljesebb volt!

   

h2 B 409levi

 

   A beállásnál a zenekar nemigen árulta el az uralkodó stílusjegyét, ám később kiderült, egy könnyed, kicsit ska, kicsit rock and roll, kicsit funky, kicsit blues keveredik a műsorban. Ezért is állítják magukról, hogy könnyed, alternatív rock zenét játszanak. A Levitál zenekar két éve alakult, először négy tagból állt, később még egy személlyel bővült. Első hivatalos fellépésük a Kalicka Bisztróban volt egy felolvasó esten; a „Kiszavalóshow”-n biztosították a zenei aláfestést majd saját számaikat is eljátszották. Íme, a bemutatkozó videójuk:

 

 

   Koncertjük nyitószáma eléggé ravasz volt. Egy nyugodt tempójú zenét hallottunk, és éppen ezért volt nehéz előadni. A ritmus kívánta volna a gyorsabb játékot, a lendületet, de végig – óramű pontossággal – tartották a metrumot, megteremtve ezzel egy csiklandozó feszültséget. h2 B 322leviA kirobbanásnak, a kemény rock zenének a második nóta engedett teret. Igazi „ereszd el a hajamat!” hangulatot varázsoltak a színpadra, Mészáros remekül vette a rajongók imádatát, s attraktív gitározással szórakoztatta őket – eközben nem elbohóckodva a ritmikát vagy az imprók feszességét!  Az egész zenekarnak jól áll ez az alternatív rock stílus, a lágyabb muzsikálás. Mármint az előző bandákhoz képest lágyabb, hogy teljesen egyértelmű legyek! Eszméletlenül feszes ritmika (a dobosok ezen az estén nagyokat alakítottak!), kemény basszus mellett kidolgozott gitárszólók, csillagos ötös énekes (képünkön - Pomlényi Attila)!

 

   Mi kell még a sikerhez? És még rajongók is voltak!

 

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY

cikkünkhöz képgléria tartozik - ITT

 

Kőbánya

Hó nélkül is volt játék

Hó nélkül is volt játék

2017.12.17. | Oszvald György

A reggeli eső fél tizenegy körül már elállt, sőt, még a nap is ki-kikandikált a felhők közül. A hóemberek azonban még a relatív melegtől sem féltek, énekszóval, gyerekek kíséretével érkeztek a Kőrösi Csoma sétányra, a szökőkúthoz.

Művelődés

A játéknak nincs felső korhatára!

A játéknak nincs felső korhatára!

2017.12.10. | Oszvald György

Új létesítménnyel gyarapodott a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kőbányai könyvtára. Játékszobát avattak december 1-jén, amelyben kicsik, nagyok együtt múlathatják az időt, ha olvasás közben netán egy kis változatosságra vágynak. Vagy...

Budapest

Közlekedési változások péntek délután Budapesten

Közlekedési változások péntek délután Budapesten

2017.12.15. | szerk

Változik több járat közlekedése a Jobbik péntek délutáni demonstrációja miatt – közölte a Budapesti Közlekedési Központ (BKK).

Magyarország

Mátyás király emlékév lesz 2018

Mátyás király emlékév lesz 2018

2017.12.11. | Oszvald György

Mátyás király emlékévet hirdet 2018-ra a nemzetpolitikai államtitkárság – jelentette be Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár hétfőn sajtótájékoztatón, Budapesten.

Suli

Nagyszekundot léptek Pókáék

Nagyszekundot léptek Pókáék

2017.12.17. | lapszemle

Terjeszkedik a Póka Egon vezette Kőbányai Zenei stúdió. Könnyűzenei képzés indul a stúdió közreműködésével a Debreceni Egyetemen.

Sport

Vereség a franciáktól = kiesés a kézilabda vb-ről

Vereség a franciáktól = kiesés a kézilabda vb-ről

2017.12.10. | szerk

A magyar női kézilabda-válogatott 29-26-ra kikapott Franciaország csapatától a németországi világbajnokság nyolcaddöntőjében, vasárnap Lipcsében, így elbúcsúzott a tornától – jelentette Rodics Dániel, az MTI különtudósítója.

Szerintem

  • Freudi elszólás

    Somlyódy Csaba írt egy cikket munkásszállók lehetséges kőbányai építéséről, s kiposztolta a facebook közösségi megosztó oldalra. Szinte órák alatt kialakult egy „kommentháború” a cikk nyomán, ahol már javarészt egymással vitatkoznak a hozzászólók. Nemrég Kovács Róbert is reagált egy bejegyzésre:

    Bővebben...

  • A hét műtárgya
  • A hét képe
  • A hét írása

Királyilakosztályba… Király, Királyné és Őrök 

 vigado tita 004

 

E. Szabó Margit alkotása  

 

 fotó: Oszvald György

  Köszi, most nem

NSV 20th MERKAPT 1133

A fotó a 2017. évi tavaszi Nagy Sportágválasztón készült

 

 fotó: Oszvald György 

Riczu Sára: Éld meg!

 

   Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem…

 

   Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az az, hogy magamra voltam mérges. Meg a tanárnőre. Mindketten tudtuk, hogy még nem tökéletes az a mozdulat, mégis bemutattatta velem.

 

   Azóta félek. Mintha egy láthatatlan fal lenne köztem és a szerek között. Valami, ami távol tart tőlük, ami megfékez. Olyan erős, hogy nem tudok tenni ellene. Valamikor voltam valaki. Valaki, aki nagyon jó volt valamiben. Valamikor. És ez már elmúlt. Én már sosem leszek az a lány, akire a fiúk felnéznek, mikor három méterre a földtől szaltót ugrik. Sosem fognak már rám emlékezni. Csak egy lány voltam, aki jó volt a sportban, aki erősebb volt a legtöbb fiúnál, aki szerette azt, amit csinált.

 

   A balesetet követő évben iskolát váltottam. Sokkal jobb volt így, hiszen senki nem tudta, milyen remek voltam régen. Nem is mondtam nekik. A tornaórákra, amikor szertornáról volt szó, mindig béna kifogásokat kerestem… Nyújtani viszont azóta is nyújtok, tehát igencsak hajlékony vagyok. Az egyik órán, amikor kosárlabdáznunk kellett volna, a tanár úr kihozatta a srácokkal a szőnyeget, a gerendát és a korlátot. A szekrényt később cipelték ki. Megijedtem, hiszen nem volt felmentésem, a többi kifogást pedig már sokszor ellőttem az elmúlt időszakban. Nem tudtam mit kitalálni. Szerencsémre az óra első fele erősítéssel és nyújtással telt. Éppen spárgában ültem, mikor a tanár úr a régi sportomról érdeklődött. Hazudnom kellett. Azt mondtam, kiskoromban balettoztam, és azóta hajlékony vagyok. Láttam, hogy nem hiszi el, de nem faggatott tovább.

 

   Aztán kezdtük a valós tornát. Gerendán és szekrényen bénának mutatkoztam. Mindent igyekeztem elrontani, de sajnos még így is jobban ment, mint a többieknek. Aztán a szőnyegre kerültem. Bukfencezni és cigánykerekezni kellett. A többieknek… Engem félrehívott a tanár úr, megkért, hogy próbáljam meg a kézenátfordulást. Eljátszottam, hogy nem tudom mi az, tehát annyi időt nyertem, míg elmagyarázta. Egyébként 10 éves korom óta tudom ezt az elemet. Sikerült végrehajtanom. Aztán egyre többet kért; már a szuplénál tartottunk. Azt mondta, hogy előképzettség nélküli diákja még nem volt soha ilyen tehetséges. Nem vallottam be semmit még ekkor sem. Nem akartam, hogy tudja. Én nem tudom többé megérinteni a korlátot, pedig régen az volt a kedvencem. Egy hét múlva közölte, hogy mivel midig kerültem a korlátot szeretné, ha megpróbálnám. Bár tiltakoztam, ő odaállított és felparancsolt a szerre. Csak álltam a korlát előtt és azt az egy másodpercet láttam, mikor leestem és a földön feküdtem. Szinte újra éreztem a szégyent és a fájdalmat. Aztán hátul megszólalt valaki: Hajrá, meg tudod csinálni!

 

   És akkor… Ugrottam és elkaptam a korlátot és pörögni kezdtem. Csináltam egy jagert és tripla hátra szaltóval érkeztem le. Amikor elengedtem a korlátot, ugyanazt éreztem, amit régen. Olyan érzés, mintha a korlát a harmadik karom lenne. A levegőben való pörgésnél éreztem, ahogy hasítom a levegőt, szinte láttam a többiek döbbent tekintetét.

 

   És igen! Újra az voltam, aki; és nem féltem többé. Igen! Kiléptem a komfortzónámból; abból, ami a baleset után keletkezett, ami megóvott a külvilágtól, de elvette tőlem azt az egy dolgot, amit világ életemben szerettem. A szertornát. Azóta sem tudom abbahagyni. Legszívesebben minden nap két-három órát töltenék el a levegőben való pörgéssel és mosolyognék, nem is, vigyorognék, mert megcsináltam, mert képes vagyok rá, mert a félelem többé nem szab határt a tetteimnek, az akaratomnak! És legfőképpen nem korlátoz abban, hogy érezzem, mennyire hatalmas, tudó és érző ember vagyok.


Az írás a 2017.évi Richter Terézanyu pályázaton az Őstehetség Díjban részesölt

10ker-AD-700x100