• Születésnapi versparádé

    Születésnapi versparádé

    Kanizsa József kőbányai író, költő és vendége, Rehorovics Anita festőművész műveit mutatták be a KőCaféban. Kanizsa az est címéül is választott Uram, köszönöm című válogatás kötetét, míg Anita a Kanizsával közös Bubu kacsa története című verses, mesés kifestőjét hozta el az estre szeptember 18-án. Bővebben...
  • Kaput tárt a tankerületi központ

    Kaput tárt a tankerületi központ

    Sajtóbeszélgetésre hívta a Kelet-Pesti Tankerületi Központ a sajtó képviselőit október 12-ére. A meghívó ugyan részleteket nem tartalmazott, ám a helyszínen részletes háttéranyaggal egészítették ki a párbeszédre késztető tájékoztatást. Bővebben...
  • 1
  • 2
Napi kiemelt
2012
már.
21

Kép és komment: Ezüst Malibu

Írta: Oszvald György

ketfoto-c 062leadBokor Pál, az MTI nyugdíjas washingtoni tudósítója 1984-ben egyedülálló lehetőséget kapott: a 70-es autóúton végigautózva, Los Angelesbe utazott, hogy az 1984-es, az akkori szocialista tábor bojkottja miatt magyar résztvevők nélkül zajló olimpiáról tudósítson.

     

   Joós Tamás, a kultúrközpont igazgatója egy élményt osztott meg a népes közönséggel. „Tegnap még a földön, rendezés közben láttam a képeket, ma pedig a falakon függnek: hihetetlen élmény, valami olyat láttam, amit, tudom, már soha nem fogok: Amerika történelméből egy elmúlt korszakot.” Papírjait, jegyzeteit félre téve folytatta megnyitóját, melynek lényege, hogy szokatlan jelenséggel találkozhatnak az érdeklődők. A fotók mellett, azokkal közel azonos méretben Bokor Pál írásai, jegyzetei láthatók. A kép és a hozzá tartozó szöveg együtt adják vissza a riporter élményeit. Joós nem tagadta, meglepte őt ez a fajta kifejezési mód, meglepte, hogy mennyire nyilvánvaló Bokor Amerika iránti rajongása.   

bp 062

   Amerika szeretetéről, a kiállítás megszületéséről Bokor Pál beszélt. Álljon itt elsőként egy idézet a kiállítást nyitó képsorok melletti írásból. „Egy ezüstmetál színű Chevrolet Malibu Classic típusú gépkocsival 1984 nyarán vagy 25 ezer kilométert cirkáltam a szürke amerikai aszfaltfolyamokon, melyek némelyike jóval hosszabb, mint a Mississippi. bp 113Úti célom a Los Angeles-i olimpia volt, de az út, mint tudjuk, izgalmasabb a célnál. (…) Megverni útközben csak egyszer akartak. A Malibu is megúszta két komplett gyertyacserével. Az ezerötszáz fotómnak viszont hazaköltözéskor nyoma veszett, egy sem került be akkor Ezüst MAlibu című riportkönyvembe. Néhány tekercs film jó negyedszázad múltán egy komód mélyéről tekeredett elő. Ekkor derült ki, hogy valami olyasmit ábrázolnak a képeim, ami ma már talán nincs is. Nevezetesen: az Amerikai Egyesült Államok aranykorát.”

 

   „Riporter vagyok elsősorban, nem fotós, de a lehetőséget bűn lett volna kihagyni, így végigfotóztam az utat Washingtontól Los Angelesig.” – mondta Bokor Pál a Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központ emeleti Körgalériáján megnyílt kiállításán, március 20-án este. bp 074Az idézett, a nyitó képek melletti írást kicsit részletezte is Bokor. Elmondta, hogy házassága sikertelen volt, s tavaly egyszer csak megjelent a volt felesége egy halom fekete-fehér filmszalaggal. „Odaadtam egy digitális technikában járatos fotós kollégámnak, s a szükséges javítások után megtörtént a csoda. A fotós fiú azt mondta, amit a képek mutatnak, már nincs, ilyen autók már nem léteznek, ez az Amerika már nincsen.”

 

   Megtudtuk a továbbiakban, valójában ez volt az oka, hogy magyarázatként egyfajta kommenteket írt Bokor a képekhez. Lényegében alkalmazkodott a mára általánossá vált vizuális világhoz, ami a közösségi oldalakon gyakori: a képek mellé megjegyzést írnak az emberek. Korábban ez fordítva volt, a szöveget illusztrálták fotókkal. „Ez a Magyarország és amai Amerikamás, mint voltak 25 éve. Szakadék tátong a két korszak között. Ezt igyekeztem a kommentjeimmel betömködni, áthidalni. Ezért is hívom inkább fotóutazásnak, mint fotókiállításnak az itt látható eseményt” – magyarázta Bokor.

   A történetben a második csoda, hogy a kulturális központ munkatársai, személy szerint Buzás Kálmán felfedezte ezt a lényegében utazó kiállítást, s az elsők között hívták meg a Körgalériára.

 

bp 099   A 10kerkult.hu rövid interjúra kérte Bokor Pál újságírót. A kiállított képek rendezési elve világos volt: egy-egy gondolat, jelenség, jelkép köré csoportosított képek és kommentjeik sorjáztak a felületeken. Arra viszont nem adtak választ és éppen ezért voltunk kíváncsiak, hogy a fel nem használt képekből még hány hasonló nagyságrendű kiállítást lehetne rendezni, valamint mi volt a válogatási szempont. – Elsősorban technikai okok miatt nincs több kép beválogatva. Mint már említettem, nem vagyok fotós, de igyekeztem úgy kiválasztani a képeket, hogy azok megfeleljenek a fotóművészeti elvárásoknak is. A másik szempont volt, hogy amit el akartam mondani Amerikáról, azt valóban el is tudjam mondani, habár a bőség zavarával küzdöttem, s írásaim más képek mellett is megélnének. Ha technikailag kifogástalanok lennének a felvételek, legalább még egy tucat hasonló kiállítást kiadnának. (képünkön balról: Buzás Kálmán, Joós Tamás, Bokor Pál)

 

   – Olimpián járt, így nem hagyhatjuk ki, hogy ne kérdezzük egy-két örökre megmaradó, egyszerre megdöbbentő és felemelő élményről. Kire, mire emlékszik szívesen az olimpiáról?

   bp 063– Volt egy csodás élményem: élőben láthattam és csodálhattam a 100 és 200 méteres síkfutás, a 4x100-as váltó és a távolugrás feketebőrű olimpiai bajnokát, Carl Lewist. Megdöbbentő élmény pedig? … A második napon, amikor bementünk az olimpiai faluba, egy óriási transzparensen, volt vagy30 méterhosszú, különféle nyelveken volt kiírva, hogy velcome, azaz üdvözöljük. A legnagyobb betűkkel oroszul tüntették fel: Dobro privetszvovaty. Miután, ugye, az oroszok bojkottálták az olimpiát! Az amerikaiak így reagáltak.”

 

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY


A kiállítás megtekinthető:

április 17-ig, keddtől szombatig 14-19 óráig

 

 

Kőbánya

Az örmény függetlenség tiszteletére

Az örmény függetlenség tiszteletére

2017.10.14. | Oszvald György

Megemlékezést tartott a Kőbányai Örmény Önkormányzat az örmény függetlenség kikiáltásának 26. évfordulója alkalmából szeptember 28-án. A megemlékezésre és az örmény kulturális napra a görög önkormányzat Kada utcai klubhelyiségében került sor.

Művelődés

Születésnapi versparádé

Születésnapi versparádé

2017.10.17. | Oszvald György

Kanizsa József kőbányai író, költő és vendége, Rehorovics Anita festőművész műveit mutatták be a KőCaféban. Kanizsa az est címéül is választott Uram, köszönöm című válogatás kötetét, míg Anita a Kanizsával...

Budapest

Népszavazás a Római-parti mobilgátról

Népszavazás a Római-parti mobilgátról

2017.10.16. | szerk

Megkezdődött az aláírások gyűjtése a római-parti mobilgát megépítésével kapcsolatos, az Együtt és a Párbeszéd által közösen kezdeményezett fővárosi helyi népszavazás kiírása érdekében hétfőn Budapesten.

Magyarország

A magyar fiatalok 30 százaléka közösségimédia-függő

A magyar fiatalok 30 százaléka közösségimédia-függő

2017.10.16. | Oszvald György

Átlagosan napi két órát töltenek közösségi oldalak előtt és az életük felét már online térben élik az úgynevezett Z generációhoz tartozó magyar fiatalok, akik már többet kommunikálnak az interneten, mint...

Suli

Szupergyors internetet és wifi lesz az iskolákban

Szupergyors internetet és wifi lesz az iskolákban

2017.10.17. | szerk

Szupergyors internetet és teljes wifi-lefedettséget kapnak az állami és egyházi iskolák 2019 végéig – jelentette be a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) infokommunikációért és fogyasztóvédelemért felelős államtitkára az október 16-ai budapesti...

Sport

Kaposvári siker a „visszavágón”

Kaposvári siker a „visszavágón”

2017.10.16. | szerk-OGY

Az előző szezon bajnoki döntőjének „visszavágóján” a címvédő Kaposvár szetthátrányból fordítva, 87 perc alatt 3-1-re legyőzte a Pénzügyőr csapatát a férfi röplabda NB I vasárnapi játéknapján.

Szerintem

  • A félelem joga - vajon egy nyelven beszélünk?

    Elég rendhagyó módon – vállalva az el nem olvasást is – kezdem néhány gondolatom megosztását. Összegyűjtöttem az utóbbi néhány napon közölt cikkek címeit a hozzájuk tartozó egy-egy rövid mondattal kibővítve. Tettem ezt azért, mert az, hogy Észak-Korea nem fér a bőrébe az atommal meg a rakétákkal, nagyon a begyemben van és félelmet kelt bennem. Az csak a véletlen műve, hogy rajtuk keresztül reagálhatok az egyik tudósításomra írt néhány ünnepi kommentre.

    Bővebben...

  • A hét műtárgya
  • A hét képe
  • A hét írása

Királyilakosztályba… Király, Királyné és Őrök 

 vigado tita 004

 

E. Szabó Margit alkotása  

 

 fotó: Oszvald György

  Köszi, most nem

NSV 20th MERKAPT 1133

A fotó a 2017. évi tavaszi Nagy Sportágválasztón készült

 

 fotó: Oszvald György 

Riczu Sára: Éld meg!

 

   Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem…

 

   Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az az, hogy magamra voltam mérges. Meg a tanárnőre. Mindketten tudtuk, hogy még nem tökéletes az a mozdulat, mégis bemutattatta velem.

 

   Azóta félek. Mintha egy láthatatlan fal lenne köztem és a szerek között. Valami, ami távol tart tőlük, ami megfékez. Olyan erős, hogy nem tudok tenni ellene. Valamikor voltam valaki. Valaki, aki nagyon jó volt valamiben. Valamikor. És ez már elmúlt. Én már sosem leszek az a lány, akire a fiúk felnéznek, mikor három méterre a földtől szaltót ugrik. Sosem fognak már rám emlékezni. Csak egy lány voltam, aki jó volt a sportban, aki erősebb volt a legtöbb fiúnál, aki szerette azt, amit csinált.

 

   A balesetet követő évben iskolát váltottam. Sokkal jobb volt így, hiszen senki nem tudta, milyen remek voltam régen. Nem is mondtam nekik. A tornaórákra, amikor szertornáról volt szó, mindig béna kifogásokat kerestem… Nyújtani viszont azóta is nyújtok, tehát igencsak hajlékony vagyok. Az egyik órán, amikor kosárlabdáznunk kellett volna, a tanár úr kihozatta a srácokkal a szőnyeget, a gerendát és a korlátot. A szekrényt később cipelték ki. Megijedtem, hiszen nem volt felmentésem, a többi kifogást pedig már sokszor ellőttem az elmúlt időszakban. Nem tudtam mit kitalálni. Szerencsémre az óra első fele erősítéssel és nyújtással telt. Éppen spárgában ültem, mikor a tanár úr a régi sportomról érdeklődött. Hazudnom kellett. Azt mondtam, kiskoromban balettoztam, és azóta hajlékony vagyok. Láttam, hogy nem hiszi el, de nem faggatott tovább.

 

   Aztán kezdtük a valós tornát. Gerendán és szekrényen bénának mutatkoztam. Mindent igyekeztem elrontani, de sajnos még így is jobban ment, mint a többieknek. Aztán a szőnyegre kerültem. Bukfencezni és cigánykerekezni kellett. A többieknek… Engem félrehívott a tanár úr, megkért, hogy próbáljam meg a kézenátfordulást. Eljátszottam, hogy nem tudom mi az, tehát annyi időt nyertem, míg elmagyarázta. Egyébként 10 éves korom óta tudom ezt az elemet. Sikerült végrehajtanom. Aztán egyre többet kért; már a szuplénál tartottunk. Azt mondta, hogy előképzettség nélküli diákja még nem volt soha ilyen tehetséges. Nem vallottam be semmit még ekkor sem. Nem akartam, hogy tudja. Én nem tudom többé megérinteni a korlátot, pedig régen az volt a kedvencem. Egy hét múlva közölte, hogy mivel midig kerültem a korlátot szeretné, ha megpróbálnám. Bár tiltakoztam, ő odaállított és felparancsolt a szerre. Csak álltam a korlát előtt és azt az egy másodpercet láttam, mikor leestem és a földön feküdtem. Szinte újra éreztem a szégyent és a fájdalmat. Aztán hátul megszólalt valaki: Hajrá, meg tudod csinálni!

 

   És akkor… Ugrottam és elkaptam a korlátot és pörögni kezdtem. Csináltam egy jagert és tripla hátra szaltóval érkeztem le. Amikor elengedtem a korlátot, ugyanazt éreztem, amit régen. Olyan érzés, mintha a korlát a harmadik karom lenne. A levegőben való pörgésnél éreztem, ahogy hasítom a levegőt, szinte láttam a többiek döbbent tekintetét.

 

   És igen! Újra az voltam, aki; és nem féltem többé. Igen! Kiléptem a komfortzónámból; abból, ami a baleset után keletkezett, ami megóvott a külvilágtól, de elvette tőlem azt az egy dolgot, amit világ életemben szerettem. A szertornát. Azóta sem tudom abbahagyni. Legszívesebben minden nap két-három órát töltenék el a levegőben való pörgéssel és mosolyognék, nem is, vigyorognék, mert megcsináltam, mert képes vagyok rá, mert a félelem többé nem szab határt a tetteimnek, az akaratomnak! És legfőképpen nem korlátoz abban, hogy érezzem, mennyire hatalmas, tudó és érző ember vagyok.


Az írás a 2017.évi Richter Terézanyu pályázaton az Őstehetség Díjban részesölt

10ker-AD-700x100