• Identitás-őrzés és az egyformasági trend

    Identitás-őrzés és az egyformasági trend

    A Kőrösi galéria adott otthont a német származású kőbányai művészek Öt nemzet lovagja címet viselő kiállításának. A megnyitót június 16-án tartották, amelyen Feledy Balázs művészettörténész méltatta a kiállítókat, s műveiket. Bővebben...
  • 1
Napi kiemelt
2012
már.
15

25 év – Szájhagyomány útján

Írta: Oszvald György

pszk balcsi 118leadIsmert alkalmak az amatőr képzőművészek be- és megmutatkozási lehetőségei, ám a kiállítások többnyire profi alkotókról „szólnak”.  A Pedagógiai Szolgáltató Központ arra vállalkozott, hogy a Kőbányai Pedagógiai Napok keretében egy nyári diáktábor tevékenységét dokumentálja a Kő-Café falai között a március 8-án megnyílt kiállítással.

 

   A pontosság kedvéért rögvest a tudósítás elején meg kell jegyezni, hogy a nyári tábor valójában nem a nyaralásról, a fürdésről, a szemet gyönyörködtető balatoni táj élvezetéről szólt. A Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központ balatonlellei táborában 2011 nyarán, tíz napon át igencsak komoly munka folyt. Hivatalos nevén a Balatonlellei Alkotótábor „kis művészei” voltak a táborlakók.

 

   pszk balcsi 117Buzás Kálmán, a tábor egyik ötletgazdája, több tényező eredőjeként ecsetelte az alkotótábor létrejöttét. Elsőként Kőbánya testvérvárosi kapcsolatait említette. „Ha már a mi gyerekeink együtt nyaralnak a testvérvárosi gyerekekkel, mi lenne, ha nemcsak egy szimpla táborozás lenne a bő egy hét, hanem egyfajta vezérelvnek az értékmegőrzést – ld. a Kárpát medence hagyományait – választanánk?” – részletezte az ötletet. „A másik szempont a nyelv, a nyelvhasználat volt. A határon túli magyar gyerekek nemigen beszélik a magyar nyelvet, ha igen, akkor törve, egy sajátos nyelvtannal keverve. És miért ne lehetne a nyelvet a szájhagyomány útján gyakorolni?” – kérdezte a megnyitó résztvevőitől is Buzás. Harmadsorban a pedagógiai napok egy előadásából idézett egy gondolatot, ami megerősítette a tavalyi programválasztást. Hámori József biológus, egyetemi tanár agykutató azon megjegyzésére utalt, hogy a jobb agyfélteke az egységet koordinálja, míg a bal a készségekért „felelős”. Egységet azonban csak a kettő közös munkája jelenthet.

    Buzás itt egy pillanatra visszakanyarodott a nyelvhasználatra. „Sajnos, a határainkon túl élő magyar gyerekek sok-sok szó jelentését nem ismerik. Mert, csak a példa kedvéért, nézzük a tehetség szót! Mindig arról beszélünk, hogy fel kell fedezni a tehetséget, gondozni, kell a tehetséges gyereket! A gyereket, mert ugye ő van a középpontban.  De vajon ki a tehetséges pedagógus?! Nem vitás, aki tesz valamit az elmondottakért!”

   Ezen a ponton adta át a szót Szarvas Ildikó képzőművésznek, aki az alkotótábor művészeti tevékenységét irányította. És ekkor vált izgalmassá a megnyitó! Egy átlagos eseményen ilyenkor rövidebb-hosszabb szakmai méltatás hangzik el, az érdeklődők egy általános háttérképet kapnak, amelyben világossá válik az alkotók helye és értéke az adott közegben. Ha azt állítjuk, itt is valami hasonló történt, igazat is mondunk, meg nem is. Hadd szóljunk most arról, amitől több volt Szarvas Ildikó beszámolója, mint egy átlagos szakmai vélemény!

pszk balcsi 183

Buzás Kálmán megnyitója

 

Tűz-szél-víz

 

   pszk balcsi 153A tábor kapcsán a holisztikus szemléletű művészeti nevelésről szólt. A Tűz-szél-víz, avagy a három törzs játék volt a lellei tábor alapja. Buzás Kálmán már érintette a bevezetőjében a rész és egész viszonyát. Szarvas Ildikó (képünk) tovább fejtegette az ideát.

   Értelmezni kell a szimbólumokat. Nemcsak jelképek, de a részek összerakását és az összetartozást is jelentik. Példaként egy ókori cselekvéssort hozott. Az edények agyagformáját a nők készítették el, a végső munkát, a kikovácsolást a férfiak. Ez egyfelől a részek összetartozása, az egység megvalósulása, másrészt egymás ellenőrzése is. Volt egy fázis, az egymástól való elszakadás, amikor összetörték az edényeket, s mindenkinek volt belőle egy darab. Ez jelképezte a hovatartozást, s mikor újra találkoztak, összerakták a darabokat, létrejött az egység. Valójában ez a holisztika, az egységszemléletű gondolkodás.

 

   pszk balcsi 170Ezeket az elveket kapcsolták össze a három törzs „játékkal.” A pedagógus együtt van a gyerekekkel, de ez más tartalmat hordoz, mint általában. Itt az együttlét nem sablon, hanem együtt mennek azon az úton, amit be kell járniuk a tábor ideje alatt: kezdve a csoportalkotástól (törzsek létrejötte) a totemállat kiválasztásáig, a saját tér létrehozásán át az abba való belépést szolgáló kapu megalkotásáig. A pedagógus irányít ugyan, de nem uralkodik, aktív részese az alkotó munkának. Ők azok, akik az elmélet „aprópénzre” váltása során a különféle tárgyak elkészítéséhez szükséges technikákkal – vízfestés, agyagozás, amulett készítés, batikolás, textilfestés, zászlókészítés, hangszerek, szélcsengők készítése, Nap és Hold himnuszok írása, stb. – megismertetik a gyerekeket, s mint mondtuk, velük együtt alkotnak. A példák sorából látható, a „Három törzs” összművészeti program kicsit visszavisz a magyar őstörténet mondavilágába.

   Érdekesség volt, s az elméletet sajátos módon igazolta, hogy a három törzs tagjai a nap folyamán külön-külön dolgoztak a törzshöz illeszkedő alkotásokon, ám estére összejöttek – hangjelekkel hívták egymást – és közösen zárták a napot!  Szarvas Ildikó bőséges példákkal és illusztrációs anyaggal színesítette a valójában dokumentum-előadást.

 

   A végén sajátos ötlettel állt elő: javasolta, a „bátrabbak” próbálják ki magukat, éljék át a balatonlellei alkotásélményt. Szó esett róla, mely törzs milyen totem állatot választott.

pszk d 000

A résztvevőket arra kérte, képzeljék el saját magukat madárként, s a műhelyben rendelkezésre álló anyagokkal, eszközökkel építsék meg önnön maguk madárságát! „Képzeld el, milyen érzés, milyen forma társul a te madaradhoz, majd alkosd is meg!” – irányította a bizonytalanságot a munka felé.

pszk d 001

Az eredmény meglepő volt: a felnőttek szó szerint gyerek módjára vágtak, szabtak, ragasztottak, hajtogattak: alkottak!

  

   S hogy ez valóban egy rendhagyó kiállítás megnyitó volt, mi sem bizonyítja jobban, mint annak a hossza. Bő két órán át tartott a varázslat.

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

Kőbánya

Szent László Díj és más kitüntetések átadása

Szent László Díj és más kitüntetések átadása

2017.06.23. | Oszvald György

Gyorshír - Ünnepélyes testületi ülésen adta át Kovács Róbert polgármester június 22-én Kőbánya elismeréseit azoknak, akik munkájukkal, szellemiségükkel gazdagították szűkebb pátriájukat, s elősegítették, hogy a kerület híre, megítélése tovább javuljon, fejlődjön.

Művelődés

Identitás-őrzés és az egyformasági trend

Identitás-őrzés és az egyformasági trend

2017.06.26. | Oszvald György

A Kőrösi galéria adott otthont a német származású kőbányai művészek Öt nemzet lovagja címet viselő kiállításának. A megnyitót június 16-án tartották, amelyen Feledy Balázs művészettörténész méltatta a kiállítókat, s műveiket.

Budapest

Ingatlanpiaci körkép – Budapest

Ingatlanpiaci körkép – Budapest

2017.06.15. | szerk

A legtöbben bizonyára emlékszünk még azokra a folyamatokra, amelynek részeként 2016 nyarán ijesztő tendenciákat tapasztalhattunk az ingatlanpiacon. A kedvezőbb gazdasági környezetben az ingatlanpiac nemcsak feléledt, de egyre divatosabbá kezdett válni...

Magyarország

Nem drágulnak a kenyerek

Nem drágulnak a kenyerek

2017.06.19. | Oszvald György

Várhatóan nem emelkednek a kenyérárak amiatt, mert megváltozik a felhasznált alapanyagok aránya, így például a teljes kiőrlésű kenyerek és a rozskenyerek összetétele, miközben a fogyasztók jobb ízű termékeket kapnak –...

Suli

Mikszáth nyomában

Mikszáth nyomában

2017.06.22. | szerk

Iskolánk idén harmadik alkalommal vitt el hetedik évfolyamos tanulókat határainkon túl élő magyarlakta vidékekre kirándulni. Az előző két alkalomtól eltérően ebben az évben nem Székelyföldre, hanem a Felvidékre szerveztünk utazást....

Sport

Mi lesz veled kőbányai Halloween-run?

Mi lesz veled kőbányai Halloween-run?

2017.06.22. | szerk

A budapesti futó sportesemények számának csökkentéséről döntött rendeletmódosítással a Fővárosi Közgyűlés június 21-ei ülésén.

Szerintem

  • Most akkor készen van vagy mégsem?

    Senki ne higgye, hogy kötözködni akarok, vagy, hogy a sértettség beszél belőlem, mert nem szólt senki az új ügyfélkozpont átadásának időpontjáról. Szó sincs róla, túl vagyok rajta. Az írásban közölt fotót február 14-én készítettem 16.41 perckor, egy 217-es buszból. A busz éppen kifordult az Állomás utcából és a kereszteződésben a forgalom-irányító lámpa zöld jelzésére várt. Az utolsó pillanatban exponáltam, mert éppen a busz mögé kanyarodott egy másik, s takarta a látványt.

    Bővebben...

  • A hét műtárgya
  • A hét képe
  • A hét írása

Királyilakosztályba… Király, Királyné és Őrök 

 vigado tita 004

 

E. Szabó Margit alkotása  

 

 fotó: Oszvald György

 Hadd simogassam meg!

 RG egvaros Csorna 028

A fotó a Richter Egészségváros csornai eseményén készült 

 fotó: Oszvald György 

Riczu Sára: Éld meg!

 

   Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem…

 

   Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az az, hogy magamra voltam mérges. Meg a tanárnőre. Mindketten tudtuk, hogy még nem tökéletes az a mozdulat, mégis bemutattatta velem.

 

   Azóta félek. Mintha egy láthatatlan fal lenne köztem és a szerek között. Valami, ami távol tart tőlük, ami megfékez. Olyan erős, hogy nem tudok tenni ellene. Valamikor voltam valaki. Valaki, aki nagyon jó volt valamiben. Valamikor. És ez már elmúlt. Én már sosem leszek az a lány, akire a fiúk felnéznek, mikor három méterre a földtől szaltót ugrik. Sosem fognak már rám emlékezni. Csak egy lány voltam, aki jó volt a sportban, aki erősebb volt a legtöbb fiúnál, aki szerette azt, amit csinált.

 

   A balesetet követő évben iskolát váltottam. Sokkal jobb volt így, hiszen senki nem tudta, milyen remek voltam régen. Nem is mondtam nekik. A tornaórákra, amikor szertornáról volt szó, mindig béna kifogásokat kerestem… Nyújtani viszont azóta is nyújtok, tehát igencsak hajlékony vagyok. Az egyik órán, amikor kosárlabdáznunk kellett volna, a tanár úr kihozatta a srácokkal a szőnyeget, a gerendát és a korlátot. A szekrényt később cipelték ki. Megijedtem, hiszen nem volt felmentésem, a többi kifogást pedig már sokszor ellőttem az elmúlt időszakban. Nem tudtam mit kitalálni. Szerencsémre az óra első fele erősítéssel és nyújtással telt. Éppen spárgában ültem, mikor a tanár úr a régi sportomról érdeklődött. Hazudnom kellett. Azt mondtam, kiskoromban balettoztam, és azóta hajlékony vagyok. Láttam, hogy nem hiszi el, de nem faggatott tovább.

 

   Aztán kezdtük a valós tornát. Gerendán és szekrényen bénának mutatkoztam. Mindent igyekeztem elrontani, de sajnos még így is jobban ment, mint a többieknek. Aztán a szőnyegre kerültem. Bukfencezni és cigánykerekezni kellett. A többieknek… Engem félrehívott a tanár úr, megkért, hogy próbáljam meg a kézenátfordulást. Eljátszottam, hogy nem tudom mi az, tehát annyi időt nyertem, míg elmagyarázta. Egyébként 10 éves korom óta tudom ezt az elemet. Sikerült végrehajtanom. Aztán egyre többet kért; már a szuplénál tartottunk. Azt mondta, hogy előképzettség nélküli diákja még nem volt soha ilyen tehetséges. Nem vallottam be semmit még ekkor sem. Nem akartam, hogy tudja. Én nem tudom többé megérinteni a korlátot, pedig régen az volt a kedvencem. Egy hét múlva közölte, hogy mivel midig kerültem a korlátot szeretné, ha megpróbálnám. Bár tiltakoztam, ő odaállított és felparancsolt a szerre. Csak álltam a korlát előtt és azt az egy másodpercet láttam, mikor leestem és a földön feküdtem. Szinte újra éreztem a szégyent és a fájdalmat. Aztán hátul megszólalt valaki: Hajrá, meg tudod csinálni!

 

   És akkor… Ugrottam és elkaptam a korlátot és pörögni kezdtem. Csináltam egy jagert és tripla hátra szaltóval érkeztem le. Amikor elengedtem a korlátot, ugyanazt éreztem, amit régen. Olyan érzés, mintha a korlát a harmadik karom lenne. A levegőben való pörgésnél éreztem, ahogy hasítom a levegőt, szinte láttam a többiek döbbent tekintetét.

 

   És igen! Újra az voltam, aki; és nem féltem többé. Igen! Kiléptem a komfortzónámból; abból, ami a baleset után keletkezett, ami megóvott a külvilágtól, de elvette tőlem azt az egy dolgot, amit világ életemben szerettem. A szertornát. Azóta sem tudom abbahagyni. Legszívesebben minden nap két-három órát töltenék el a levegőben való pörgéssel és mosolyognék, nem is, vigyorognék, mert megcsináltam, mert képes vagyok rá, mert a félelem többé nem szab határt a tetteimnek, az akaratomnak! És legfőképpen nem korlátoz abban, hogy érezzem, mennyire hatalmas, tudó és érző ember vagyok.


Az írás a 2017.évi Richter Terézanyu pályázaton az Őstehetség Díjban részesölt

10ker-AD-700x100