• Hó nélkül is volt játék

    Hó nélkül is volt játék

    A reggeli eső fél tizenegy körül már elállt, sőt, még a nap is ki-kikandikált a felhők közül. A hóemberek azonban még a relatív melegtől sem féltek, énekszóval, gyerekek kíséretével érkeztek a Kőrösi Csoma sétányra, a szökőkúthoz. Bővebben...
  • Disznóvágás – csak a felétől

    Disznóvágás – csak a felétől

    Igen, a Csősztoronyba már csak a letisztított és félbe vágott, mintegy mázsás disznó két fele érkezett meg, s a hagyományos disznóölési ceremónia innen folytatódott. Bővebben...
  • 1
  • 2
Napi kiemelt
2012
feb.
20

Kisképzősök – fődíj most először

Írta: Oszvald György

kepzo049leadMásodik alkalommal rendeztek kiállítást Kőbányán, a Pataky galériában, a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanulóinak. Elkezdődött egy hagyomány, s remélhető, hogy ennek eredményeként a mai kisképzősök évekkel később érett művészként kopogtatnak a Kőrösiben kiállítási lehetőségért.

 

Zsúfolásig megtelt a Kőrösi Kulturális Központ aulája a kisképzősök kiállításán, február 16-án. Buzás Kálmán, az intézmény főtanácsosa érdekes gondolattal adta át a szót a kiállítást megnyitó Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkárnak. kepzo042„Önök egy művelődési intézmény aulájában várják, hogy elkezdődjön egy ceremónia, de az intézmény önöknek most mint galéria fontos.”  – mondta. S valóban, a szokásoktól eltérően, már a termekhez vezető részen is paravánok álltak, melyeken a hazai művészeti felsőoktatás „előszobája”, a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola tanulóinak fotói voltak felaggatva. És galéria, azaz kiállítóhely, amely ezúttal még azzal a különlegességgel is rendelkezik, hogy az iskola Szakmai Tanulmány Versenyén induló diákok nyertes munkáit fogadja be, s teszi közszemlére.

  

   Szűcs Tibor, az iskola igazgatója köszöntötte a diákokat, a vendégeket, a kiállításra kíváncsi művészeket, barátokat. Meglepetés volt egy archív híradó felvétel, mely az iskola egykori kiállításán készült – az aula mennyezetére vetítették! Majd a műsorközlő felkérte Gloviczki Zoltánt (lenti képünk) a kiállítás megnyitására. A helyettes államtitkár egy paradoxonra hívta fel a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy „az iskolának, mint művészképzéssel foglalkozó intézménynek egyszerre kell megfelelnie egy hagyománynak, ahol is olyan nagyságokról beszélhetünk, mint Van Gogh vagy Chagall” – mutatott Gloviczki az előtte fekvő művészeti albumokra – „és a teremtő pillanat birtoklásának, melyre ezek a fiatalok valószínűleg vágynak.”  kepzo072De feltett egy kérdést is, mellyel egy másik ellentmondásra utalt. Hogy is jön egy tanulmányi verseny ezekhez a fiatalokhoz, művészekhez? Hol van itt a művész és hol van a tanulmány, amiről a verseny szól? Miért is kell egy zseninek, egy ösztönös tehetségnek tanulni? A feloldás ott van, hogy iskoláink több nyelvet is tanítanak. Gloviczki nem az idegen nyelvekre gondolt, hanem Ady, Babits, Bartók nyelvére. És ha az irodalmat, a zenét tanítani kell, vajon miért lenne más a képzőművészet? A művészet nyelve nélkül nehéz lenne kommunikálni egy múzeumban, egy galériában! „A paradoxonok végső feloldása pedig ezekben a csodákban van, melyeket a diákok alkottak, s melyeket rövidesen önök is láthatnak. A kiállítást megnyitom” – fejezte be köszöntőjét a helyettes államtitkár.

 

    kepzo051Ám a közönségnek még várnia kellett egy kicsit, mert a verseny eredményhirdetése következett. Az egyes kategóriákban I. helyezést, nívódíjat és dicséreteket adtak át. A 10kerkult az I. díjasok listáját közli, részletek az iskola honlapján találhatók.

 

Zsolnay Vilmos-díj: Lázár Eszter (kerámia szak), Moholy-Nagy László-díj: Jezsó Viktória (fotó szak), Rékassy Csaba-díj: Kárpáti Berta (festő szak), Jaschik Áloms-díj: Kretz Beáta (kerámia szak), Domanovszky Endre-díj: Üveges Mónika (fotó szak), Kerényi Jenő-díj: a zsűri I. díjat nem adott ki, Lengyel Lajos-díj: Üveges Péter (grafika szak), Kaesz Gyula-díj: Kozák Nóra (bútorműves szak), Escher Károly-díj: Bartis Milán (fotó szak), Gecser Lujza-díj: Lőrincz Lili Hanna (textil szak).

 

    kepzo090És, aki mindent vitt – az első alkalommal kiadott fődíj – az, akinek az I. díjasok közül az 5 év alatt teljesített munkássága, tanulmányi eredménye is a legjobbak között volt. Ő pedig Üveges Mónika (képünkön középen, puszik és örömkönnyek között). A fődíj átvétele után szülei, barátai vállán boldogan törölgette az örömkönnyeket, fogadta a gratulációkat.

 

A kiállítás március 7-ig tekinthető meg. 

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

Kőbánya

Hó nélkül is volt játék

Hó nélkül is volt játék

2017.12.17. | Oszvald György

A reggeli eső fél tizenegy körül már elállt, sőt, még a nap is ki-kikandikált a felhők közül. A hóemberek azonban még a relatív melegtől sem féltek, énekszóval, gyerekek kíséretével érkeztek a Kőrösi Csoma sétányra, a szökőkúthoz.

Művelődés

A játéknak nincs felső korhatára!

A játéknak nincs felső korhatára!

2017.12.10. | Oszvald György

Új létesítménnyel gyarapodott a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kőbányai könyvtára. Játékszobát avattak december 1-jén, amelyben kicsik, nagyok együtt múlathatják az időt, ha olvasás közben netán egy kis változatosságra vágynak. Vagy...

Budapest

Közlekedési változások péntek délután Budapesten

Közlekedési változások péntek délután Budapesten

2017.12.15. | szerk

Változik több járat közlekedése a Jobbik péntek délutáni demonstrációja miatt – közölte a Budapesti Közlekedési Központ (BKK).

Magyarország

Mátyás király emlékév lesz 2018

Mátyás király emlékév lesz 2018

2017.12.11. | Oszvald György

Mátyás király emlékévet hirdet 2018-ra a nemzetpolitikai államtitkárság – jelentette be Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár hétfőn sajtótájékoztatón, Budapesten.

Suli

Nagyszekundot léptek Pókáék

Nagyszekundot léptek Pókáék

2017.12.17. | lapszemle

Terjeszkedik a Póka Egon vezette Kőbányai Zenei stúdió. Könnyűzenei képzés indul a stúdió közreműködésével a Debreceni Egyetemen.

Sport

Vereség a franciáktól = kiesés a kézilabda vb-ről

Vereség a franciáktól = kiesés a kézilabda vb-ről

2017.12.10. | szerk

A magyar női kézilabda-válogatott 29-26-ra kikapott Franciaország csapatától a németországi világbajnokság nyolcaddöntőjében, vasárnap Lipcsében, így elbúcsúzott a tornától – jelentette Rodics Dániel, az MTI különtudósítója.

Szerintem

  • Freudi elszólás

    Somlyódy Csaba írt egy cikket munkásszállók lehetséges kőbányai építéséről, s kiposztolta a facebook közösségi megosztó oldalra. Szinte órák alatt kialakult egy „kommentháború” a cikk nyomán, ahol már javarészt egymással vitatkoznak a hozzászólók. Nemrég Kovács Róbert is reagált egy bejegyzésre:

    Bővebben...

  • A hét műtárgya
  • A hét képe
  • A hét írása

Királyilakosztályba… Király, Királyné és Őrök 

 vigado tita 004

 

E. Szabó Margit alkotása  

 

 fotó: Oszvald György

  Köszi, most nem

NSV 20th MERKAPT 1133

A fotó a 2017. évi tavaszi Nagy Sportágválasztón készült

 

 fotó: Oszvald György 

Riczu Sára: Éld meg!

 

   Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem…

 

   Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az az, hogy magamra voltam mérges. Meg a tanárnőre. Mindketten tudtuk, hogy még nem tökéletes az a mozdulat, mégis bemutattatta velem.

 

   Azóta félek. Mintha egy láthatatlan fal lenne köztem és a szerek között. Valami, ami távol tart tőlük, ami megfékez. Olyan erős, hogy nem tudok tenni ellene. Valamikor voltam valaki. Valaki, aki nagyon jó volt valamiben. Valamikor. És ez már elmúlt. Én már sosem leszek az a lány, akire a fiúk felnéznek, mikor három méterre a földtől szaltót ugrik. Sosem fognak már rám emlékezni. Csak egy lány voltam, aki jó volt a sportban, aki erősebb volt a legtöbb fiúnál, aki szerette azt, amit csinált.

 

   A balesetet követő évben iskolát váltottam. Sokkal jobb volt így, hiszen senki nem tudta, milyen remek voltam régen. Nem is mondtam nekik. A tornaórákra, amikor szertornáról volt szó, mindig béna kifogásokat kerestem… Nyújtani viszont azóta is nyújtok, tehát igencsak hajlékony vagyok. Az egyik órán, amikor kosárlabdáznunk kellett volna, a tanár úr kihozatta a srácokkal a szőnyeget, a gerendát és a korlátot. A szekrényt később cipelték ki. Megijedtem, hiszen nem volt felmentésem, a többi kifogást pedig már sokszor ellőttem az elmúlt időszakban. Nem tudtam mit kitalálni. Szerencsémre az óra első fele erősítéssel és nyújtással telt. Éppen spárgában ültem, mikor a tanár úr a régi sportomról érdeklődött. Hazudnom kellett. Azt mondtam, kiskoromban balettoztam, és azóta hajlékony vagyok. Láttam, hogy nem hiszi el, de nem faggatott tovább.

 

   Aztán kezdtük a valós tornát. Gerendán és szekrényen bénának mutatkoztam. Mindent igyekeztem elrontani, de sajnos még így is jobban ment, mint a többieknek. Aztán a szőnyegre kerültem. Bukfencezni és cigánykerekezni kellett. A többieknek… Engem félrehívott a tanár úr, megkért, hogy próbáljam meg a kézenátfordulást. Eljátszottam, hogy nem tudom mi az, tehát annyi időt nyertem, míg elmagyarázta. Egyébként 10 éves korom óta tudom ezt az elemet. Sikerült végrehajtanom. Aztán egyre többet kért; már a szuplénál tartottunk. Azt mondta, hogy előképzettség nélküli diákja még nem volt soha ilyen tehetséges. Nem vallottam be semmit még ekkor sem. Nem akartam, hogy tudja. Én nem tudom többé megérinteni a korlátot, pedig régen az volt a kedvencem. Egy hét múlva közölte, hogy mivel midig kerültem a korlátot szeretné, ha megpróbálnám. Bár tiltakoztam, ő odaállított és felparancsolt a szerre. Csak álltam a korlát előtt és azt az egy másodpercet láttam, mikor leestem és a földön feküdtem. Szinte újra éreztem a szégyent és a fájdalmat. Aztán hátul megszólalt valaki: Hajrá, meg tudod csinálni!

 

   És akkor… Ugrottam és elkaptam a korlátot és pörögni kezdtem. Csináltam egy jagert és tripla hátra szaltóval érkeztem le. Amikor elengedtem a korlátot, ugyanazt éreztem, amit régen. Olyan érzés, mintha a korlát a harmadik karom lenne. A levegőben való pörgésnél éreztem, ahogy hasítom a levegőt, szinte láttam a többiek döbbent tekintetét.

 

   És igen! Újra az voltam, aki; és nem féltem többé. Igen! Kiléptem a komfortzónámból; abból, ami a baleset után keletkezett, ami megóvott a külvilágtól, de elvette tőlem azt az egy dolgot, amit világ életemben szerettem. A szertornát. Azóta sem tudom abbahagyni. Legszívesebben minden nap két-három órát töltenék el a levegőben való pörgéssel és mosolyognék, nem is, vigyorognék, mert megcsináltam, mert képes vagyok rá, mert a félelem többé nem szab határt a tetteimnek, az akaratomnak! És legfőképpen nem korlátoz abban, hogy érezzem, mennyire hatalmas, tudó és érző ember vagyok.


Az írás a 2017.évi Richter Terézanyu pályázaton az Őstehetség Díjban részesölt

10ker-AD-700x100