• Születésnapi versparádé

    Születésnapi versparádé

    Kanizsa József kőbányai író, költő és vendége, Rehorovics Anita festőművész műveit mutatták be a KőCaféban. Kanizsa az est címéül is választott Uram, köszönöm című válogatás kötetét, míg Anita a Kanizsával közös Bubu kacsa története című verses, mesés kifestőjét hozta el az estre szeptember 18-án. Bővebben...
  • Kaput tárt a tankerületi központ

    Kaput tárt a tankerületi központ

    Sajtóbeszélgetésre hívta a Kelet-Pesti Tankerületi Központ a sajtó képviselőit október 12-ére. A meghívó ugyan részleteket nem tartalmazott, ám a helyszínen részletes háttéranyaggal egészítették ki a párbeszédre késztető tájékoztatást. Bővebben...
  • 1
  • 2
Napi kiemelt
2012
feb.
28

Vidám író vidám novellái

Írta: Oszvald György

dedik 014leadMásodik alkalommal szervezték meg az Újhegyi közösségi házban a Kőbányához kötődő irodalmárok bemutatkozását a hónap utolsó péntek délutánján, február 24-én. Ezúttal Dedik János író szerzői estjére került sor.

 

Meglepően sokan voltak: mintegy negyven érdeklődő várta, hogy megismerkedjen Dedik János prózai műveivel. Jóllehet, néhányuk előtt Dedik több írása nem ismeretlen, azért arra számítani lehetett, hogy számukra is lesznek csemegék.

   A sarokban Rehorovszky Gábor (zongora) és Cser Erzsébet (ének) várták, hogy alkalmas helyen a zene adjon egyfajta ritmustörést a felolvasásoknak. Velük szemben Fehér Judit, Feinek György, Pintér Sándor, Ribka Zoltán, Stancsics Erzsébet és Szántai Zoltán, a novellák „magyar hangjai” foglaltak helyet. Bódai-Soós Judit író köszöntötte a jelenlévőket, s az először ide látogatóknak bemutatta az irodalmi estek célját, létrejöttük szükségességét.

   dedik 011Az est megnyitása után Kanizsa József egy különlegességéről ejtett szót. „Nem csak a fülnek, de a szemnek is kínálunk befogadni valót” – mondta, majd röviden bemutatta a XVIII. kerületben élő és alkotó Eppinger Éva festőművészt, aki a Kőbányán jól ismert Simon M. Veronika festőművész tanítványa. A festményeken elsősorban tájképek, csendéletek láthatók. Kanizsa kiemelte, Eppinger képein egyszerre van jelen a téma szabadsága és mértanisága. Kérésére a művész az alkalmazott technikáról beszélt. „Szívesen alkalmazom a Veronikától tanult modern megoldásokat, az olajra akvarellel festett technikát, és a késes módszert. Ez utóbbival készült például a Téli tanya c. képem (ld. bal oldali fotó). Leginkább olajképeket festek” – mutatott néhányat közülük.

 

   A bemutatás után Kanizsa arra kérte írótársát, meséljen művei legfőbb jellegzetességéről, arról, miért tud a leghétköznapibb történetből is vicces művet írni? „Nagyon szeretem a humort, a viccet, s szeretem azt látni, mikor az emberek mosolyognak; természetes, hogy ez megjelenik az írásaimban. Alaptermészetem a vidámság, miért is írnék szomorú történeteket?” Alkotói módszereiről pedig azt mondta Dedik, van, amikor egyből azt veti papírra, ami valójában kikívánkozik belőle, de van, amikor összegyűri a „kész” művet, eldobja, s csak másodikra, harmadikra érzi, hogy „no, ezt akartam írni.” Szóba került az is, hogy vannak olyan dolgok, amik nem férnek össze a humorral; ezekről szóló írásai inkább drámai hangvételűek és elgondolkodtatóak. dedik 068Mielőtt az írásaiból felolvastak volna az előadók, Kanizsa az első novellák megszületéséről kérdezte pályatársát. „Hát, akkor elmondanám az első élményemet, amely az írással kapcsolatos. Azaz, inkább elolvasom, merthogy leírtam ezt is. A címe: A háború szele.”  A felolvasásából egy kedves, iskolai történetet ismertünk meg, mely egy húsvéti szünetre feladott fogalmazás házi feladatról szólt. A háború vége. Ez volt a dolgozat címe. A főszereplő mással íratta meg, végül ezt az egész osztály lemásolta, s mire a bemutatásnál rá került a sor, kénytelen volt beismerni vétkét, s megállapítani, bizony nem kapja meg irodalomból a remélt ötöst. Jó, ha megússza egy enyhe büntetéssel. Szerencsére, a büntetés elmaradt, s mindenki jót derült a lustaság eme érdekes „eredményén.” (képünkön balról: Kanizsa József, Dedik János, Bódai-Soós Judit)

 

    dedik 078A továbbiakban a novellák felolvasása következett, adott helyeken a zenei betétekkel. Megismertük egy külföldi vásárlás „rejtelmeit”, a teli szatyrok cipelésének férfi és nő közötti megosztási módszertanát. dedik 121A közel másfél óra röpke pillanatnak tűnt, amihez az előadók parádés, néha már színészi kvalitásokat mutató teljesítménye is hozzájárult.

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY




dedik 140Dedik János

 

   1935. december 29-én született Budapesten. Többek között Párizsban, a Magyar Intézetben dolgozott. 1967 óta ír, elbeszéléseiben főleg külföldi élményeit örökíti meg. Novellái korábban a Kristály vidéki lapjaiban és a Zsarátban jelentek meg, mostanában a Kláris irodalmi-kulturális folyóiratban és a NapSziget hasábjain publikál. Több antológia is közölt írásaiból, köztük a Kőbányai Írók, Költők Egyesülete – melynek alapító tagja – kiadásában megjelenő Üzenet c. kötetet. Nevéhez fűződik az első mongol – magyar Földtani Expedíció történetének megírása, Iránytű, térkép, fakanál címmel.

 

 

   2002-ben az Accordia nívódíj tulajdonosa lett, s még ebben az évben elnyerte a Cserhát művészkör által adományozott ART–DIJAT. 2003-ban irodalmi munkásságáért Batsányi emlékdíjban részesült és birtokosa több Krúdy irodalmi kör által alapított díjnak. 2002-ben a Budapest TV-ben a nap embere volt. Jelenleg Simon M. Veronika festőművésszel és Enyedi Béla daltulajdonossal járja az országot, világot.


 

 

Kőbánya

Az örmény függetlenség tiszteletére

Az örmény függetlenség tiszteletére

2017.10.14. | Oszvald György

Megemlékezést tartott a Kőbányai Örmény Önkormányzat az örmény függetlenség kikiáltásának 26. évfordulója alkalmából szeptember 28-án. A megemlékezésre és az örmény kulturális napra a görög önkormányzat Kada utcai klubhelyiségében került sor.

Művelődés

Születésnapi versparádé

Születésnapi versparádé

2017.10.17. | Oszvald György

Kanizsa József kőbányai író, költő és vendége, Rehorovics Anita festőművész műveit mutatták be a KőCaféban. Kanizsa az est címéül is választott Uram, köszönöm című válogatás kötetét, míg Anita a Kanizsával...

Budapest

Népszavazás a Római-parti mobilgátról

Népszavazás a Római-parti mobilgátról

2017.10.16. | szerk

Megkezdődött az aláírások gyűjtése a római-parti mobilgát megépítésével kapcsolatos, az Együtt és a Párbeszéd által közösen kezdeményezett fővárosi helyi népszavazás kiírása érdekében hétfőn Budapesten.

Magyarország

A magyar fiatalok 30 százaléka közösségimédia-függő

A magyar fiatalok 30 százaléka közösségimédia-függő

2017.10.16. | Oszvald György

Átlagosan napi két órát töltenek közösségi oldalak előtt és az életük felét már online térben élik az úgynevezett Z generációhoz tartozó magyar fiatalok, akik már többet kommunikálnak az interneten, mint...

Suli

Szupergyors internetet és wifi lesz az iskolákban

Szupergyors internetet és wifi lesz az iskolákban

2017.10.17. | szerk

Szupergyors internetet és teljes wifi-lefedettséget kapnak az állami és egyházi iskolák 2019 végéig – jelentette be a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) infokommunikációért és fogyasztóvédelemért felelős államtitkára az október 16-ai budapesti...

Sport

Kaposvári siker a „visszavágón”

Kaposvári siker a „visszavágón”

2017.10.16. | szerk-OGY

Az előző szezon bajnoki döntőjének „visszavágóján” a címvédő Kaposvár szetthátrányból fordítva, 87 perc alatt 3-1-re legyőzte a Pénzügyőr csapatát a férfi röplabda NB I vasárnapi játéknapján.

Szerintem

  • A félelem joga - vajon egy nyelven beszélünk?

    Elég rendhagyó módon – vállalva az el nem olvasást is – kezdem néhány gondolatom megosztását. Összegyűjtöttem az utóbbi néhány napon közölt cikkek címeit a hozzájuk tartozó egy-egy rövid mondattal kibővítve. Tettem ezt azért, mert az, hogy Észak-Korea nem fér a bőrébe az atommal meg a rakétákkal, nagyon a begyemben van és félelmet kelt bennem. Az csak a véletlen műve, hogy rajtuk keresztül reagálhatok az egyik tudósításomra írt néhány ünnepi kommentre.

    Bővebben...

  • A hét műtárgya
  • A hét képe
  • A hét írása

Királyilakosztályba… Király, Királyné és Őrök 

 vigado tita 004

 

E. Szabó Margit alkotása  

 

 fotó: Oszvald György

  Köszi, most nem

NSV 20th MERKAPT 1133

A fotó a 2017. évi tavaszi Nagy Sportágválasztón készült

 

 fotó: Oszvald György 

Riczu Sára: Éld meg!

 

   Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem…

 

   Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az az, hogy magamra voltam mérges. Meg a tanárnőre. Mindketten tudtuk, hogy még nem tökéletes az a mozdulat, mégis bemutattatta velem.

 

   Azóta félek. Mintha egy láthatatlan fal lenne köztem és a szerek között. Valami, ami távol tart tőlük, ami megfékez. Olyan erős, hogy nem tudok tenni ellene. Valamikor voltam valaki. Valaki, aki nagyon jó volt valamiben. Valamikor. És ez már elmúlt. Én már sosem leszek az a lány, akire a fiúk felnéznek, mikor három méterre a földtől szaltót ugrik. Sosem fognak már rám emlékezni. Csak egy lány voltam, aki jó volt a sportban, aki erősebb volt a legtöbb fiúnál, aki szerette azt, amit csinált.

 

   A balesetet követő évben iskolát váltottam. Sokkal jobb volt így, hiszen senki nem tudta, milyen remek voltam régen. Nem is mondtam nekik. A tornaórákra, amikor szertornáról volt szó, mindig béna kifogásokat kerestem… Nyújtani viszont azóta is nyújtok, tehát igencsak hajlékony vagyok. Az egyik órán, amikor kosárlabdáznunk kellett volna, a tanár úr kihozatta a srácokkal a szőnyeget, a gerendát és a korlátot. A szekrényt később cipelték ki. Megijedtem, hiszen nem volt felmentésem, a többi kifogást pedig már sokszor ellőttem az elmúlt időszakban. Nem tudtam mit kitalálni. Szerencsémre az óra első fele erősítéssel és nyújtással telt. Éppen spárgában ültem, mikor a tanár úr a régi sportomról érdeklődött. Hazudnom kellett. Azt mondtam, kiskoromban balettoztam, és azóta hajlékony vagyok. Láttam, hogy nem hiszi el, de nem faggatott tovább.

 

   Aztán kezdtük a valós tornát. Gerendán és szekrényen bénának mutatkoztam. Mindent igyekeztem elrontani, de sajnos még így is jobban ment, mint a többieknek. Aztán a szőnyegre kerültem. Bukfencezni és cigánykerekezni kellett. A többieknek… Engem félrehívott a tanár úr, megkért, hogy próbáljam meg a kézenátfordulást. Eljátszottam, hogy nem tudom mi az, tehát annyi időt nyertem, míg elmagyarázta. Egyébként 10 éves korom óta tudom ezt az elemet. Sikerült végrehajtanom. Aztán egyre többet kért; már a szuplénál tartottunk. Azt mondta, hogy előképzettség nélküli diákja még nem volt soha ilyen tehetséges. Nem vallottam be semmit még ekkor sem. Nem akartam, hogy tudja. Én nem tudom többé megérinteni a korlátot, pedig régen az volt a kedvencem. Egy hét múlva közölte, hogy mivel midig kerültem a korlátot szeretné, ha megpróbálnám. Bár tiltakoztam, ő odaállított és felparancsolt a szerre. Csak álltam a korlát előtt és azt az egy másodpercet láttam, mikor leestem és a földön feküdtem. Szinte újra éreztem a szégyent és a fájdalmat. Aztán hátul megszólalt valaki: Hajrá, meg tudod csinálni!

 

   És akkor… Ugrottam és elkaptam a korlátot és pörögni kezdtem. Csináltam egy jagert és tripla hátra szaltóval érkeztem le. Amikor elengedtem a korlátot, ugyanazt éreztem, amit régen. Olyan érzés, mintha a korlát a harmadik karom lenne. A levegőben való pörgésnél éreztem, ahogy hasítom a levegőt, szinte láttam a többiek döbbent tekintetét.

 

   És igen! Újra az voltam, aki; és nem féltem többé. Igen! Kiléptem a komfortzónámból; abból, ami a baleset után keletkezett, ami megóvott a külvilágtól, de elvette tőlem azt az egy dolgot, amit világ életemben szerettem. A szertornát. Azóta sem tudom abbahagyni. Legszívesebben minden nap két-három órát töltenék el a levegőben való pörgéssel és mosolyognék, nem is, vigyorognék, mert megcsináltam, mert képes vagyok rá, mert a félelem többé nem szab határt a tetteimnek, az akaratomnak! És legfőképpen nem korlátoz abban, hogy érezzem, mennyire hatalmas, tudó és érző ember vagyok.


Az írás a 2017.évi Richter Terézanyu pályázaton az Őstehetség Díjban részesölt

10ker-AD-700x100