Szabadpolc: Könyvet könyvért

Az eléggé széles körben elterjedt különleges, olvasásra ösztönző akcióról meglehetősen szűkszavúan szólt a meghívó. Annál nagyobb volt a meglepetés a Kőrösi kulturális központ aulájában az akció nyitónapján, május 19-én délelőtt tíz órakor.

   A kezdés időpontjában a könyves szekrény gyerekmagasságban elérhető polcai már majdnem tele voltak, s hogy a felsőkre is jusson olvasnivaló, arról a szülők gondoskodtak. Az önkéntes könyvtárfeltöltést Borsos-Szabó Ágnes, a Nagycsalásosok Országos Egyesülete (NOE) Óhegyi csoportjának vezetője (nyitóképünk) szakította meg rövid időre. Köszönő szavakkal kezdte a program megnyitóját, majd elmondta a kezdeményezés lényegét.

   „Több hónappal ezelőtt kezdődött az a munka, melynek eredménye ez a szerény megnyitó. A Wekerlei Kultúrházban jártam, s ott lettem figyelmes egy szekrényre, amely tele volt könyvekkel. Azt láttam, hogy az emberek jönnek-mennek, beraknak egy könyvet vagy éppen kiemelnek egyet, belelapoznak; aztán elviszik vagy visszateszik.  Amikor hazajöttem, írtam egy levelet a NOE tagjainknak, s így kezdtük el szervezni a mi kis könyvet könyvért akciónkat.”

   A történet innen már egyszerű. A Kőrösi vezetői örömmel fogadták a kezdeményezést, helyet és tárolót biztosítottak hozzá. A sikert mi sem bizonyítja jobban, hogy az aula foteljeit azonnal elfoglalták kicsik, nagyok, s mi más is lehetett volna a kezükben, mint a frissen hozott könyvek.

   Kovács Beatrix könyvtáros azt hangsúlyozta, hogy a jelenleg átépítés, felújítás alatt álló könyvtár szerepét részben át tudja venni ez a könyvespolc. S amit fontosnak tartott, hogy „ezen a módon életet lehet adni a könyveknek”. Nem esnek lapjaikra, s nem a szemétben végzik.

   A 10kerkult.hu találomra szólított meg egy anyukát, milyen könyveket hoztak? Tölgyes Eszter a gyerekeivel érkezett. Álmos és az ikrek, Lili és Zselyke mesekönyvet raktak a szekrénybe, nem is egyet. – A gyerekkönyvek, az ifjúsági irodalom az a kör, amit szívesebben odaad az ember. Magamról tudom, hogy a felnőtteknek szóló könyveimet, főleg, amelyeket nagyon szeretek, nem szívesen adnám tovább. Azt szeretem, ha a könyvespolcomon vannak, ha bármikor levehetem őket”. Mivel nem volt követelmény az új könyv, azt is megkérdeztük, csökkenti-e az olvasmányértéket a használtság? – Szerintem abszolút nem csökkenti. Sőt, azt gondolom, ha egy könyvet többször is elolvastak, és ez kicsit látszik rajta, az biztosan egy jó könyv lehet. (képünkön a Tölgyes család)

fotó: 10kerkult.hu/OGY