Mester Györgyi novellái - Újhegyen

Sokoldalú írót mutatott be április utolsó péntek délutánján a Bódai-Soós Judit, Kanizsa József író páros. Kezdeményezésük egyedülálló: a Kőrösi Csoma Kulturális Központ tavaly decemberben Újhegyen megnyílt egységének programjait irodalmi délutánokkal gazdagítják.

   A szerzői esteken elsődlegesen a Kőbányán élő, alkotó vagy Kőbányához erősen kötődő írókat, költőket mutatják be. A kezdeményezés sikerét jól mutatja, hogy ezen alkalmakkor nem üres széksorok előtt, inkább 50-60 fős, az irodalom iránt érdeklődő közönség előtt mesél magáról a szerző. Közben részletek vagy teljes művek hangzanak el, ismét csak kőbányai emberek tolmácsolásában, sőt, nem hiányzanak a próza vagy éppen a líra ritmusát jó helyen és jókor tagoló zenei betétek sem.

   Legutóbb Mester Györgyi (képünk) ült Bódai-Soós és Kanizsa asztalához, vállalva, hogy a legkülönfélébb kérdésekre is válaszolnia kell. Nem szokás nevekkel játszani, ám ezúttal nem túlzás azt mondani, hogy Mester Györgyi elsősorban a rövidebb, „egy-másfél gépelt oldal terjedelmű” írások mestere. „Nem tehetek róla, nekem ez a stílusom, lehet, hogy kicsit sietek, de nagyjából ennyi szöveg után érzem, hogy hopp, itt be kell fejeznem a történetet, szeretnék én is a leggyorsabban a csattanóhoz érni” – mondja magáról az első kérdések után. Kiderült az is, hogy sokat utazik, s ez kínálja a témákat; így az is igaz, hogy művei túlnyomó többségének mindig valóságalapjuk van. Mester Györgyi 1975-77 között a Richter Gedeon Kőbányai Gyógyszergyárban dolgozott az akkori Reklám- és tájékoztatási osztályon. Eredendően külkereskedő-üzletkötő, talán éppen ezért kapott feladatot a Fabulon-kampányban, anno. Nagylánya Kőbányán volt gimnazista, a jelenben pedig felnőtt fia tervezi, hogy Kőbányára költözik.

   Érdekes kirándulás a műfajok között a kisregény. Pontosabban két „könyvecske. Valójában ezek éppen csak súrolják a műfaj terjedelmének alsó határát. S ha már itt tartunk, műfaját tekintve is inkább napló – egy 12 éves kislány naplója –, mintsem regény. Mester Györgyi úgy gondolja, a naplóírás nem az ő műfaja, de mivel szereti ezeket olvasgatni, megpróbálta. A Zizi naplója egyik legfőbb érdekessége, hogy a főszereplő 12 évvel később visszatér, azaz folytatódik a napló. A történeteket egy érett, már felnőtt hölgy mondja el, kicsit más szemszögből. „Az volt a célom, hogy ha már olvasni kell a gyereknek, akkor ne valami számára véget nem érő, hosszú művel találkozzon, hanem az ő nyelvén beszélő, az ő életét is feldolgozó, rövid könyvecskével szerezze meg az első olvasási élményt” – magyarázza lelkesen Mester.  

   Bódai-Soós Judit egy zeneszám után – szájharmonikán játszott Berkovics Jenő, a Kőbányai Írók, Költők Egyesületének tagja – a mesékre terelte a szót. – Kell-e, szükséges-e, hogy egy novellista a mesékkel is foglalkozzon? – kérdezte. – Hogy kell-e, nem tudom, de én írtam. Nem sokat, mintegy két tucatot, s idővel szeretném egy kötetbe gyűjteni ezeket, hogy ne kallódjanak el. A Pillangófa címűt több külföldi honlap is megjelentette, lefordították angol, német, olasz, orosz nyelvre is.

   Mester, mint mondja, az írás nem a tanult mestersége. Hogy mégis ír, ráadásul jól, nagyon sokfelé megjelenik itthon és külföldön is, egyrészt belső késztetés, másfelől annak bizonyítása, hogy a sok olvasás „átfordítható”. Tanulmányozta a novellák szerkezetét, témaválasztásait, s mindezek alapján kísértette meg a másik oldalt is. A sikert – mások mellett – a Haláli (jó) történetek, a Tisztítótűz és a Vízió című novelláskötetek bizonyítják (Eddig öt kötete jelent meg – a szerk), no, meg a Helikon, a Holnap magazin, a Fürkésző, a Dörmögő Dömötör, a Nők Lapja és még sok más kiadvány. Romániában, Szlovákiában is jelentek meg írásai, sőt olasz periodika is közölte már művét. „A Nők lapja különösen kedves, mert két mesémet is lehozták anno, s így a kicsik az én történeteimmel hajtották álomra fejüket” – büszkélkedett az írónő. És van még egy fontos dolog, amire igencsak Mester Györgyi. Ezek a kötetek illusztrációi, címlapjai. Fia, Keglovich T. Milán készíti, rajzolja a történethez szépen simuló grafikákat.

   Mit tart sikernek? – szólt a kissé provokatív kérdés. – Amikor írok, többnyire a saját élményeimet mesélem el, vagy egyes történetek rám gyakorolt hatását. Ha a szórakoztatás mellett az olvasó átérzi a történetekben leírt lelki állapotomat, azonosulni tud az érzelmeimmel, már nem írtam hiába! Talán ezt nevezhetem sikernek – így az őszinte válasz!

   Mester Györgyi művei kis példányszámokban jelentek meg az Ad Librum kiadónál, néhány könyvesboltban kaphatók, de legbiztosabban a kiadó honlapján keresztül lehet hozzájuk férni.

fotó: 10kerkult.hu/OGY