Kínos beszédzavar

Úgy tűnik, egyes kőbányai képviselőknek fogalmuk sincs arról, mi történik, mi lesz a kerületben. Olyan ügyekre kívánnak megoldást találni, amelyekre már megtalálták a megoldást.

Koherenciazavar. Ezzel a szépen hangzó szóval szokták jellemezni a kiművelt parlamenti, döntéshelyzetben lévő politikusok azt a helyzetet, amikor a semmiből előhúznak törvényt vagy egy meglévőn farigcsálnak, és közben kiderül, hogy ez voltaképpen botrányos fércmunka. Úgy sikerült összetákolni az újat, hogy nem nézték meg a témára vonatkozó többi, hatályos előírást, és az újjal egy mindennel ellentmondó, nagy adag, a gyakorlatban alkalmazhatatlan rendelkezést gyártottak.
Azért hoztuk ezt a példát, mert a kőbányai politikai életben is felfedeztünk ilyen feltűnő összevisszaságot.

Átváltozó torzó

A Kőbányai Hírek 2014. novemberi számában utólag (!) már a választások után számoltak be megvalósításra váró helyi terveikről a körzetek győztes (fideszes) képviselői.
A 6-os számú választókerület abszolút újonc képviselője, Gazdag Ferenc a következőket mondta a lapnak: „Fontosnak tartom, hogy a Liget téri romos ’’szolgáltatóházat’’ közösségi térré alakítsuk.”
A 3-as számú választókerület képviselője, Kovács Róbert (aki polgármester is) pedig ezt: „…fedett játékpalotává alakítjuk a Liget téri szolgáltatóházat.”

Lehet, hogy kukacoskodásnak tűnik, de magyarul értelmezve a két kijelentés nem fedi egymást. Például Gazdag jövő időben beszélt, Kovács kijelentő módban és jelen időben, az egyik lehetőségként számolt be az átalakításról, a másik eldöntött tényként. Nem mindegy.
A „közösségi tér”, mint kifejezés tágan értelmezhető. Lehet egy a meglévő ingatlanból átszabott új művelődési központ, lehet ugyanígy tematikus hely (játékpalota), lehet egy lerombolás után parkosított, padokkal felszerelt közterület is belőle, lehet oda, szintén lerombolás után, egy új mini bevásárlóközpontot is felhúzni, de ad absurdum egy kocsma is lehet egy társadalmi réteg kedvelt találkozási pontja.

Valószínűleg azonban az lesz a torzóból, amit Kovács mondott. Bő két éve, 2012 közepén lezajlott egy az önkormányzat által kiírt ötletpályázat, aminek során a hasznosítási lehetőségre keresték a választ. Az eljárás végén két győztest hirdettek. Az Eszenyi Zsófia Ilona és Trásy Krisztina anyagában az épület elbontását képzelte el, felül parkos közteret, az aluljárószinten pedig kulturális (színház, zene stb.) befogadóhelyet vízionált. A másik nyertes, Dorka Noémi kőbányai formatervező elképzelése volt a játékpalota.
– Én kisgyermeket nevelek, de nemcsak ezért alakítanék egy gyermekcentrumot. Kőbányán – tudomásom szerint – nincs igazán olyan hely, ahol a gyerekek és az anyukák is jól éreznék magukat. A terveimben a realitások talaján maradtam, vagyis nem bontanám el a betonkolosszust. Inkább rendbe tenném – az számításaim szerint olcsóbb –, és fent játszóházat, vagy játszóparkot alakítanék ki. Alulra pedig olyan szolgáltatásokat terveztem, amire az anyukáknak szükségük van. Az épület oldalába hatalmas ablakokat tennék, az egészet játékosan befesteném, az épület tetején pedig tetőkertet alakítanék ki – nyilatkozta az alkotó a Kőbányai Hírek 2012. májusi számában.

Talán jó lett volna a helyi tótumfaktumoknak Gazdag Ferencet is beavatni az eldöntött ügybe…

Kamerapont

A Liget tér mellett a térfigyelő kamerák telepítése is örökzöld téma már egy ideje. Ez egyébként a közbiztonságra érzékeny kőbányai honpolgár számára amúgy is varázskifejezés: akkora mítosszal ruházták fel a helyi illetékesek, hogy úgy tűnhet, ahova kikerül, ott azonnal megszűnik minden rossz.
Varga István, a 8-as számú választókerület képviselője az alábbiakat mondta a KH idei novemberi számában: „…szeretnénk javítani az óhegyi térség közbiztonságát a rendőri jelenlét fokozásával, valamint a térfigyelő kamerák telepítésével.”
Megint csak értelmezve a mondatot: vágyat, szándékot fejez ki, amiben benne van, hogy megvalósul, de az is, hogy nem. 

Kovács Róbert polgármester 2014. július elején tartott egy sajtótájékoztatót, amelyen bejelentette, hogy az önkormányzat a közbiztonság javítására nyert el 7,8 millió forint vissza nem térítendő pályázati támogatást a Belügyminisztériumtól, és ennek keretében a meglévő 74 kamera mellé további hármat helyeznek ki.
– A rendőrkapitányság javaslata alapján három helyszínre kerül kamera. A Sörgyár utca–Lavotta utca sarkán, a Bajcsy-Zsilinszky kórházhoz közeli parkolóból sok autófeltörésről érkezik bejelentés. A másik a temetőhöz kerül, a Sírkert utcai villamosmegállóhoz: egész évben sok látogatót fogad a temető, főleg az idősek a legkiszolgáltatottabbak, a vagyon elleni bűncselekmények kockázata igen magas. Az óhegyiek is régóta kérnek kamerát. A terület sajátossága, a zegzugos utcák és a sűrű növényzet miatt a telepítés nem egyszerű. Ám az Óhegy utca és a Kőér utca kereszteződésében az átmenő forgalom jelentős, és innen a két említett utca, valamint az Óhegy-park is belátható, ezért a körforgalmi csomóponthoz kerül a harmadik – nyilatkozta akkor a városvezető.

Attól most (egyelőre) nagyvonalúan tekintsünk el, hogy december 29-én a jelzett Óhegy utcai körforgalmi csomópontnál egy darab térfigyelő kamerát sem fedeztünk fel – pedig alaposan szemléztük a helyszínt. A helyzet ugyanaz, mint előbb: a kamera telepítése (elvileg) eldöntött tény, amiről Vargának úgy látszik, fogalma sem volt.

Talán a fideszes fejeseknek – Gazdaghoz hasonlóan – őt is be kellett volna avatniuk abba, hogy mi történik, mi van, mi lesz konkrétan a kerületben, a szűkebb körzetében.
És akkor elkerülhető lenne mindenféle kínos koherenicazavar…

Más tollával…
A képviselői ígérethalmazban ráleltünk még egy gyöngyszemre. A 2-es számú választókerület „gazdája”, Marksteinné Molnár Julianna ezt mondta: „…és a Népligetet a családok parkjává alakítjuk.”
Vagyis a kevés információval rendelkező kőbányai lakos ez alapján azt gondolhatja, hogy a régi-új helyi vezetés jóvoltából, akaratából új funkciót kap az elhanyagolt közpark.
A valóság ezzel szemben az, hogy a Népliget közparkként a fővárosi önkormányzaté, így maga dönti el, mi legyen vele. Továbbá a kormánynak Fürjes Balázs személyében akad egy, a fővárosi beruházásokért felelős kormánybiztosa, és ő ebbéli minőségében még tavaly októberben (!) nyilatkozta az Indexnek, hogy „az alapvető cél, hogy a Népligetet sport- és szabadidős célokra lehessen biztonságosan használni”, azaz családok számára is vonzó helyszín legyen. Mindezt idén márciusban megerősítette az akkor még főpolgármester-helyettesi pozícióban lévő dr. György István is.
Szóval a Népliget ügyét sajátként eladni, meglehetősen udvariatlan tett Marksteinnétől. Mintha passzolna rá az a szólás, hogy „más tollával ékeskedik”…