Nem így képzeltük el a rendet!

Két Bihari utca 8/C-ben lakó, kilakoltatás előtt álló bérlő történetével, hozzászólásokkal, köztük Tamás Gáspár Miklós filozófus „imájával” rendbontás nélkül zajlott le A Város Mindenkié (AVM) mozgalom tüntetése Kőbányán, a Kőrösi Csoma sétányon május 12-én délután.

Mintegy kétszáz szimpatizáns, érdeklődő vett részt a Kőbányai Önkormányzat embertelen döntése ellen, mely több, a Bihari utca 8/C szám alatti bérlő utcára kerülését eredményezheti. A demonstráció kimondott célja volt, hogy megossza a nagy nyilvánossággal a több hónapja zajló huzavonát. A tüntetés szervezői ötezer aláírás összegyűjtésével, ezek Kovács Róbert polgármesternek történő eljuttatásával kívánják rábírni az önkormányzatot, hogy fejezze be a sok szempontól is tarthatatlan kilakoltatási gyakorlatát.

   A tiltakozás kimondottan civil szervezésű volt, ennek ellenére több országgyűlési és helyi önkormányzati képviselő is jelen volt. Burány Sándor parlamenti- és Somlyódy Csaba önkormányzati képviselő (MSZP), Demeter Márta parlamenti- és Tóth Balázs önkormányzati képviselő (LMP), Szabó Tímea parlamenti képviselő (PM), Patay-Papp Judit Vivien önkormányzati képviselő (DK).

   Kíváncsi volt az eseményre Lendvai Ildikó, az MSZP korábbi elnöke és Arató Gergely (DK) is, a civil aktivisták közül a helyi Kontúr Egyesület vezetőit, és Gulyás Mártont, a Közös Ország Mozgalom alapító aktivistáját láttuk a tömegben. Természetesen, az AVM önkéntesei, aktivistái sem hiányoztak a tüntetésről, melyet jelentős médiaérdeklődés övezett.

   Magyari Tibor az AVM-aktivistája (képünk) volt a tüntetés moderátora. Mielőtt felkonferálta volna az első hozzászólót, jelezte, hogy a színpad mellett egy üzenőfalat hoztak létre, szándékuk szerint az ide írt véleményeket eljuttatják Kovács Róbert polgármesternek. Jelezte, van kréta is bőséggel, ha valaki a járdára írva-rajzolva kívánná elmondani a véleményét.

   Elsőként Csepregi Dorka AVM aktivista lépett a mikrofonhoz. Szó se róla, nehéz dolga volt, hiszen ő az, aki megalapozza a tömeg hangulatát, azzal, hogy elmondja, miért is vannak itt. A fiatal aktivista ennek az összetett és nehéz feladatnak maradéktalanul eleget tett.

   Erős felütéssel kezdett: „Mi nem így képzeltük el a rendet! Az AVM január óta minden képviselő-testületi ülésen megjelenik a lakókkal, újra és újra megpróbálunk felszólalni, de még ennek a jogát is megtagadják tőlünk. Feltesszük a kérdéseinket, de a polgármester felfüggeszti az ülést és képviselő társaival együtt kivonul a teremből. A párbeszéd minden próbálkozásunk ellenére sem jön létre” – mondta el eddigi kálváriájukat.

   Rátért arra is, hogy a kilakoltatás olyan családokat fenyeget, akiknek egyébként nincs sem bérleti díj elmaradásuk, sem közüzemidíj-tartozásuk, normális életet élnek. – Hogyan lehet az, hogy életveszélyesnek nyilvánítják az épületet (Bihari utca 8/C -a szerk.) és elhelyezés nélkül kilakoltatják az ott lakókat ahelyett, hogy felmérték volna a lakóház jelenlegi állapotát? – kérdezte.

   Felidézte, hogy januárban az önkormányzat, télvíz idején, a kilakoltatási moratórium ellenére utcáéra akart hajítani egy négy gyerekes családot. Igaz, az AVM közbeavatkozásával sikerült megakadályozni a kilakoltatást. Megjegyezte, hogy a helyi vezetők azt nyilatkozták, a kilakoltatás a végrehajtó hatásköre, s nem az önkormányzaté. Ugyanakkor a családtól nem kértek bocsánatot.

   Beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy az önkormányzat a kilakoltatással éppen azzal a feladatával kerül ellentmondásba, hogy az önkormányzat törvényben előírt kötelessége a hajléktalanná válás megelőzésének biztosítása.

   Csepregi Dorka beszéde után két Bihari utca 8C-beli lakos mondta el a történetét. Mind Baranyi Nikoletta (jobbra), mind Lázár Terézia (balra lent) esetében közös, hogy az önkormányzati feltételeknek mindenben megfelelnek, pedig ezek meglehetősen szigorúak, ennek ellenére sem a lejárt határidejű bérleti szerződést nem kötik velük újra, sem megfelelő(!) cserelakást nem biztosítanak számukra.

   Kérdéseikre egyszerűen nem kapnak választ, sőt, az önkormányzat igyekszik őket hibáztatni, nekik felróni a lakhatásuk megtagadását. 

Tanácstalanság, a tehetetlenség bizonytalansága sütött a színpadról…  

   Mindkettőjük beszédét hatalmas taps zárta.

   Egy rövid műsor után, melyen a Bennfentes Kívülállók Közkórusa énekelte el Erdős Virág költő – aki kórustagként volt jelen (a kép bal széléén) – egy megzenésített versét. Erdős Virág arra kért mindenkit, hogy énekeljenek velük, s dühösen énekeljenek, hiszen ezt a versét nem lehet csak úgy előadni. Kell hozzá a düh, melyben kifejeződik Terézia és Nikoletta tragédiája.

   Az előadás után Bolba Márta evangélikus lelkész szólt a tüntetőkhöz. Beszédében bibliai példát hozott: Káin megöli testvérét, Ábelt. Anya és gyerek egy egység. A kőbányai önkormányzat azt mondja a Bihari utcai lakóknak, a gyerekes anyáknak, nem segíthetünk mindenkin!

   „Amikor családokat szakít szét a hatalom, ugyanazt az erőszakot látjuk, mint Káin esetében.” – hangsúlyozta. Hozzá tette, hogy „a hajléktalanná tett családok gyerekei állami gondozásba kerülhetnek, s ezt kell megakadályoznunk!”

    Kétségtelen, a tüntetés csúcspontjának ígérkezett Tamás Gáspár Miklós szociológus beszéde.

   Ám előtte egy közjáték színesítette az eseményeket. Mátyás János (a kép jobb szélén), elmondása szerint 40 éve kőbányai lakos, meglehetősen vehemensen, itt-ott a nyomdafestéket sem tűrő módon kifogásolta, hogy ő és családja miért nem kap bérlakást, holott a felesége és ő is rendesen dolgoznak. „Mit kell még letenni az asztalra? Miért kell albérletet fizetnem?” (A tömeg skandálni kezdete: kapjon lakást!)

   „Azt a temérdek albérleti pénzt nektek (az önkormányzatnak -a szerk.) is ki tudom fizetni!” Egy pillanatig úgy tűnt, rendőri beavatkozásra is sor kerül, de látván, hogy csak az elkeseredett panasz szakad ki a férfiból, inkább békén hagyták. Végül Mátyás Jánost megtapsolták, s a családja, ismerősei körében távozott.

   És, akkor TGM!

   Hát, erről van szó – utalt Tamás Gáspár Miklós az elhangzott szavakra.

   ,,Kedves barátaim! Mi, akik itt vagyunk abban különbözünk a Kőbányai Önkormányzattól, és még számos más hasonló intézménytől, hogy nincs hatalmunk! Amit tehetünk, az az, hogy – és szinte szótagolva, külön hangsúlyozva szavait mondta – rimánkodhatunk, és könyöröghetünk, és kérvényezhetünk, és hivatkozhatunk a hatalmasok jóságára, gyöngédségére, megértésére, megpróbáljuk megpuhítani a kemény szívüket, térdre ereszkedünk és könyörgünk, hogy adják már meg a jogaikat azoknak, akiknek vannak ugyan jogaik, de, ha érvényesíteni próbálják a jogaikat,  akkor megbüntetik őket!

   Hát kö-nyör-günk, könyörgünk! Ne lakoltassák ki a Bihari utca lakókat!

   Kérjük szépen, ne lakoltassák ki a Bihari utca lakókat! Ne legyenek már olyan kegyetlenek, legyenek jobb szívűek, legyenek már olyan kedvesek és ne lakoltassák ki a lakókat a lakásukból!

   Ennyit tehetünk, hogy megjelenünk itt, a Testvériség szellemében, megalázkodunk, és szelíden, békésen, erőszak mentesen, nem dühösen arra kérjük a hatóságot, hogy legyen szíves, teljesítse a kötelességét! (Itt TGM hangsúlyozásában, hanghordozásában, szavai tempójában egyértelmű volt a gúny. A tömeg értette, ezt éljenzés és taps jelezte. -a szerk.)

   Nem mondjuk azt a hatóságnak, hogy visszaél a hatalmával! Nem mondjuk azt, hogy aljas gazemberek! Nem mondunk mi ilyesmit! Nem mondjuk mi azt, hogy ez a rendszer rohadt és megérett a megdöntésre! Nem mondjuk azt, hogy réges-rég ideje volna már a forradalomnak, ilyet nem mondunk, mert nincs hatalmunk, mert nincs erőnk, mert nincs akaratunk, mert nincs lendületünk, és nem marad más, mint a könyörgés: – Nagyon szépen kérünk benneteket, ne legyetek már ilyen bestiálisak!

   Legyetek szívesek tekintettel arra, hogy jó szívű emberek eljöttek ide megkérni benneteket, hogy ne tegyétek az utcára azokat, akiknek még van lakásuk! Ne vegyétek el a gyerekeiket a szerető szülőktől!

   Érthető? Világos? Példátlan, utópisztikus követelés? Hiszen ez tulajdonképpen egy gazdag, erős állammal szemben ez a követelés egy semmiség! Csekélység! Apróság! Nekik! Nekünk az életünk!”

   TGM hatalmas taps kíséretében hagyta el a színpadot. Talán Kovács Róbert polgármester és döntésképtelen (vagy dönteni nem akaró, félelmüket tartózkodással fedező) sleppje is érti…

   Magyari Tibor egy Erdős Virág vers közös éneklésére hívta a tüntetőket, és befejezettnek nyilvánította a demonstrációt.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY

Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőség munkáját, hogy fejlődni tudjunk, hogy színesebbek lehessenek cikkeink! A részletekért kattintson a képre!