Kerülettakarítás: itt csőd, ott siker

Színházi hasonlattal élve, a Csajkovszkij parki szemétszedés érdeklődés hiányában elmaradt – ami valljuk be, sajnálatos közömbösséget árul el a környéken élőkről –, viszont a Gyakorló utcai akció igencsak sikeres volt.

A Hatház utca melletti kiserdő rendbetételének a fiatalok és felnőttek egyaránt nagy lelkesedéssel vágtak neki. Az erdős rész amúgy meglehetősen elhanyagolt, ebből kifolyólag a hajléktalanok kedvelt „otthona”. Információnk szerint a fővárosi önkormányzat tulajdonában áll, ám a szerény költségvetés miatt a tisztán tartásra nem jut elegendő forrás. Ahogy az akcióban részt vevő egyik személy fogalmazott, legalább az aljnövényzetet gondozhatnák – és ez a kicsiny odafigyelés már elég lenne arra, hogy a hajléktalanok elkerüljék.

    Szóval, a zsákok csak gyűltek és gyűltek; nem is vállalkoztunk az összeszámolásra. Csak néhány érdekesebb talált darab a sok hulladékból. Összeszedtek műanyag lökhárítót, ágybetétet, szigetelőanyagot, több, apróra tört vasalót, egy komplett női szépítkező készletet (rúzs, körömlakk, kistükör), de előkerült még használt DVD és a szabás-varráshoz szükséges stoppológomba is.

    Zsákokban az újhegyi részben sem volt hiány, ám délelőtt tizenegy óra körül csak Mihalik András (képünk) képviselőt találta meg az ATV híradó stábja. Kezében félig telt zsákkal adott interjút az akcióról riportot forgató Szent Lászlós diákoknak.

Lapunk szeretett volna néhány csemegét kibogarászni a veszélyes hulladék- begyűjtés terméséből, szólni néhány szót a tipikus lakótelepi „csendes környezetgyikosokról.” Ám a jelzett helyen nem találtunk sem teherautót, sem más begyűjtő alkalmatosságot. (A Salgótarjáni úti helyszínre pedig sajnos az idő rövidsége miatt nem jutottunk el.)

   A tévések után eredtünk hát, mert fél füllel hallottuk, a Mély-tó túlsó partján szedi a szemetet Tóth Balázs önkormányzati képviselő. Miután sikeresen körbe jártuk a tavat (élvezve a parton horgászó, avagy az őszi napfényben sütkérező emberek békességét, nyugalmát), megtaláltuk az éppen nyilatkozó képviselőt.
A forgatás alatt érkezett a szeméttől gömbölyűre hízott zsákkal egy készségesen nyilatkozó anyuka és kisfia. Nádori Gáspár, a kissrác a lépcsőre ült, tekert egyet a zsák nyakán, maga mellé tette, s rákönyökölt. Elfáradtál? – Igen, nagyon! – jött a rövid és őszinte válasz. Anyukája, Suba Éva a segítségére sietett, és elmondta, bizony már több mint egy órája sétálnak, s hajolgatnak a szemétért. Újra az ifjúságnak szólt a kérdés: mit szedtél össze? – Öööö, piszkos zsepit, kólás palackot, meg dróttekercset, de a csikkeket inkább meghagytam a felnőtteknek. (képünk)

  Tóth Balázs képviselő befejezte az interjút, mellénk állt, s csendben hallgatta Suba anyuka szavait. – Pedagógus és pszichológus vagyok. Tudom, hogy az amúgy értékes társadalmi munka eredménye rövid idő múlva már nem lesz látható. A szemét, sajnos, újra termelődik. Öt évvel ezelőtt, kismamaként, mindenféle akció nélkül is összeszedtem az eldobált palckokat, zacskókat, stb. E témában sajnos rossz tapasztalat, hogy a zsákokba gyűjtött piszok néha több napig is ott áll a kukák mellett, senki nem viszi el, a kóbor kutyák, macskák pedig kilyukasztják a műanyagot, szétkotorják a tartalmukat. A környezettudatos életmódra, viselkedésre már az óvodában el kell kezdeni a nevelést, folytatni kell az általános iskolában és nem is szabad abbahagyni. Erről a tudomány is azt mondja, 20-30, néha 50 év is kell a változáshoz. Nevelés hiányában pedig bármilyen, a környezetet óvni akaró szándék elsikkad.

  Tóth képviselő (a képen jobbra) találó gondolattal adott végszót: – Hiába a nevelés, ha nem párosul akarással!

   Az jutott eszembe, hogy a nyolcvanas évek végén még csak álom volt a szelektív hulladékgyűjtés, s ugyan még ma is vannak fehér foltok a témában, ám kerületünk számos pontján sorakoznak a színes, más és más hulladékot gyűjtő edények.  

Raffai Ferenc, Oszvald György