AD-blacklist1

2019
júl.
29

A novellák az égben folytatódnak

Írta: Oszvald György

Markus Agi temetes 011leadFérje hamvai mellé helyezték örök nyugalomra Moleczné Márkus Ágnest, a Kőbányai Írók, Költők Egyesülete tagját, a Richter Gedeon Nyrt. nyugdíjasát, anyukát, nagymamát, barátnőt és sokak kedves, felejthetetlen ismerősét július 26-án.

 

 

A kőbányai, Kozma utcai Újköztemető ravatalozójában szendergett a gyász az Ági földi maradványait tartalmazó urna felett. A részvétet nyilvánítók koszorút, csokrot, vagy csak egy szál virágot helyeztek a ravatal elé; a Kőbányai Írók, Költők Egyesülete nevében G. Szabó Árpád, Makk Attila és Oszvald György fejezték ki részvétüket a gyászoló családnak.

 

Markus Agi temetes 009

 

   Míg a gyászolók a szertartás megkezdésére várakoztak, eszembe jutott, hogy milyen hosszasan készültünk Ági tavaly nyári nyilvános bemutatkozására író és költőtársai, no meg az irodalomra kíváncsi publikum előtt.

 

   Két alkalommal is a Gergely utcai lakásán idéztük a múltat, ömlött belőle szó, nem győzött elnézést kérni a csapongásáért, pedig nem volt rá oka, a diktafon minden szavát rögzítette, nekem csak a rendszerezés maradt és a bemutatkozásra kiválasztott írásai sorrendbe állítása.

   Ági izgult. Pedig hol volt még a felolvasó délután…

 

*

 

Azt írod a rövid életrajzodban, hogy „útkereső vagyok”, ráadásul még idéző jelek közé is teszed. Miért? Mit jelent ez? – kérdeztem a plénum előtt.

 

   – Nem is tudom, miért tettem idézőjelbe. Talán ott kell kezdjem, hogy az apám nagyon szigorú ember volt. A világon mindennel foglalkozott, több dolgot autodidakta módon tanult meg; nagyon okos, nagyon művelt, nagyon olvasott férfiként ismerték. Meglehet, ő volt az utolsó polihisztor e világon. Nekem, mint a gyermekének, pedig éppen ezért egy kicsit mindent tudnom kellett. Kicsit latinul, kicsit fotózni, kicsit sakkozni, kicsit csillagászni. Mindenbe beavatott, mindent számonkért. Nem is tudom, hogy ezt valamiféle keresztemnek kell betudnom vagy szerencsémnek kell értékelnem. Talán így 72 éves koromra már elmondhatom, hogy a Jóistentől rengeteg tálentumot kaptam. És nem tudtam eldönteni, hogy amikor a zene – 20 évig zongoráztam – volt a numero egy, vagy, amikor fotóztam – s ez volt a kedvenc és megnyertem a pályázatot –, akkor ez vagy az lesz a hivatásom.

   Markus Agi temetes 017Apám megmutatta a világot, mindenbe belekóstoltam, kipróbáltam magam az irodalomban is, sikerrel, és ezért mondom, kerestem a helyemet, kerestem önmagamat, kerestem az utamat.

   Ha valaki megkérdezte volna, mi akarsz lenni, nem tudtam volna válaszolni rá. Nem tudom. Most sem tudom, egyszerre több minden foglalkoztat. Egyszer megpróbáltam ruhát varrni, sikerült, tudtam hordani. Mondtam, jaj, de jó, s kipipáltam. Azaz, ha varrónő akarnék lenni, azt tudnám csinálni.

   A férjem eleinte mérges volt rám, merthogy miért nem egy dolgot választok ki, abban professzor lehetnék. De mindig azt kerestem, amit még nem tudok.

   Markus Agi temetes 038Negyvenéves koromban volt egy halálközeli élményem. Ez megváltoztatta az életemet, elkezdtem foglalkozni élet és halál dolgaival. Akkoriban újdonság volt a tanatológia. A haldoklással, a gyász feldolgozásával foglalkoztam. Az Apor Vilmos főiskolán katekéta szakra (lelkipásztori munkatárs) iratkoztam be, megszereztem az abszolutóriumot, de nem államvizsgáztam. Sajnos, a végén a 23 főből csak hárman maradtunk, a tanszék megszűnt. átirányítottak a Pázmányra, de az ottani rendszer miatt (A, B, C félévek) másfél évet kellett volna várnom, de közben megszüntették a hittudományi tanszéket. Bár megírtam a diplomamunkámat, A halál metafizikája a címe, az időközben visszaállított tanszéken nem találtam konzulenst. Nem vagyok benne biztos, hogy egyszer nem adom a fejem rá, hogy megszerezzem a diplomámat. Majd jól a csodájára járnak, hogy nyolcvan éves koromban lettem diplomás!

 

*

 

   Markus Ag jpg 250Megérkezett a plébános, a katolikus szertartás szerinti búcsúztatás gyorsan véget ért. Ági nem érte meg, hogy lelkészi diplomáját megszerezze; az ünnepélyes eskütételre a tudást igazoló okmány átvételére korábban és Isten előtt kerül sor.

 

 

Moleczné Márkus Ágnes. Élt 73 évet.

 

Emlékét kegyelettel megőrizzük.

 

 

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY