Nincs rendben - beszélgetés a sétányon

Volt valami szimbolikus annak a beszélgetésnek a megjelenésében, melyet a kőbányai Kontúr Közhasznú Egyesület szervezett április 6-án kora délutánra. A körben Hős utcai lakosok, civil szervezetek küldöttei, s több sajtóorgánum riporterei, újságírói ültek.

A beszélgetést Mihály Bulcsú, az egyesület önkéntese (jobb oldali kép) moderálta. Bevezetőjében röviden ismertette a szokatlan utcai fórum célját:

   „Egészen addig jók voltunk az önkormányzatnál, szerettek minket, amíg gyerekekkel foglalkoztunk. De, ahogy a dolgok alakulása miatt elkezdtünk foglalkozni olyan témákkal, hogy lakhatás, hogy van-e jogod beleszólni a veled való történésekbe, hogyan alakul egy lakógyűlés szavazása, a válaszreakció először a nagy-nagy közöny volt, majd a tavaly nyári alkotótábori pályázatunkat magyarázat nélkül elutasították, most pedig a bérlemény felmondása az élő téma.

   Tehát, kellenek-e civilek? Kik laknak a Hős utcában?” – nézett körbe a jelen lévőkön.

   A beszélgetés elkezdődött. Ez alatt az önkéntesek az arra járó és meg-megálló, a beszélgetésbe belehallgató járókelőknek röplapot osztogattak.

   A velősen és keményen fogalmazott mondatok egyszerre tekinthetők panasznak, megoldásra váró problémáknak és vádiratnak a párbeszédet elutasító, csak a hatalom erejével operáló önkormányzat ellen.

   Nincs rendben, hogy egy önkormányzat

semmibe veheti lakói magántulajdonhoz való jogát, hogy

értelmes ok nélkül kitehet egy civil szervezetet a bérleményéből, hogy

ha velük megtörténhet, mi az akadálya, hogy önnel is megtörténjen?

Előzmények

   Szerkesztőségünk álláspontja szerint kevés, ha csak a szórólap hátoldalán leírtakat (a Kontúr indoklás nélküli kirakása a bérleményből, a magántulajdonban lévő lakások kivásárlására ajánlott nevetséges összegek, a minden szempontból hátrányban élő Hős utcai lakosok nem kielégítő tájékoztatása) említjük meg. Az olvasónak tudnia kell, hogy az országos sajtóban (legyen az televízió, nyomtatott lap vagy internetes hírportál) szinte hetente jelenik meg valamilyen elmarasztaló írás Kőbányáról. Elsősorban a Hős utcáról. Érdekes módon még a kormányközeli TV2 szerkesztőinek ingerküszöbét is átlépte a szeméttel, droggal kapcsolatos téma: „Szétdobált injekciós tű és több tonna illegálisan lerakott hulladék lep el egy kőbányai – vélhetően – magáningatlant…” – írják, mondják. A videó elindításához KATT a képre!

   Sokszor elhangzott már a lakossági fórumokon, hogy az önkormányzat tud ezekről, sőt több alkalommal saját költségén el is szállíttatta a nem egy esetben nem helyi lakosok szemetét. Nincs vita, ezt el kell ismerni! (Lásd: Terebesi utca lezárása sorompóval.) Sőt, még köszönet is jár érte. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy tényleg – túlnyomó többségben – civilek, magánemberek értesítései kell, hogy szolgáljanak a megfelelő intézkedés megvalósításához? Hogy stílszerűek legyünk, „nincs rendben…”

   De, hogy közelítsünk a beszélgetés témáihoz, lássuk a HVG cikkét!

   „A HVG 2019. március 4-ei összefoglalójából kiderül, hogy az önkormányzat vélhetően jóval a piaci ár alatt akarja felvásárolni a Hős utcai lakásokat. Ezzel sokakat vidékre kényszerítene vagy akár hajléktalanná tenne.” – írják a Kontúr Hős utca blogjában. A részletek pedig IDE KATTINTVA  olvashatók. 

   És megint csak a Kontúr szlogenjére kell hivatkoznunk: „Nincs rendben”, hogy miközben a 4,5 milliós ajánlatokról szóló önkormányzati büszkélkedéssel szemben ezt olvassuk: „Az állammal kötött támogatási okiratban lakásonként hétmillió forintot terveztek be. (A valamivel többb, mint 7 millió Ft az okiratban a „kiadási tételek” között „lakásvásárlás, kisajátítás, kártalanítás” címen szereplő 1 111 000 000 Ft, osztva a szerződés idején a magántulajdonban álló 152 db lakással.  És ne menjünk el a mellet sem szó nélkül, hogy „felújítás, ingatlanvásárlás” címen 225 000 000 Ft lett tervezve -a szerk.)

   A drog-témákkal, a „megelőzés érdekében” a két lakótömb köré felállítani tervezett élő-beléptetéses kerítéssel pedig számtalan cikk, tévés riport foglalkozott, hadd ne szedjük ezeket itt sorba! Annyit azonban meg kell említeni, hogy a Hős utca két épületében forgalmazott drogmennyiség tetemes részét nem kőbányai lakosok „élvezik”. Tény, a vendégek kiszűrése óriási feladat, alkalmanként sikerrel járnak rendőreink. Lásd a minapi híradásunkat!  

Mondd, a civilek kellenek-e?

   Tehát, kellenek-e civil szervezetek a Hős utcába? És, ha igen, kik és mennyi és mit csináljanak? A felvetést nemcsak a Kontúr magyarázat nélküli „kilakoltatása” indokolja, bár a tény elég nagy súllyal esik latba. A Kontúr kezdetben az önkéntes segítőkkel együtt, a Hős utcai gyerekeknek igyekezett mintát adni a másként is lehet élni modellből: egyidejűleg biztosították – és a kényszerű, április végi távozásukig biztosítják jelenleg is – az alkotás örömét, az önmegvalósítás formáit, a kultúrát, a hit közösségépítő, egymás megbecsülésére nevelő erejét a kicsiny, de sok célt megvalósítani képes közösségi térben. Hiába kérnek magyarázatot, indoklást az önkormányzattól, nem kapnak. Mi több, semmilyen kezdeményezésre nem reagálnak a városvezetők. Erre a beszélgetésre sem jött el senki arról az oldalról – pedig hívták őket.

   Hogy teljes legyen a kép az olvasóban, hogy az önkormányzat mennyire semmibe veszi a Kontúr törekvéseit, erősen javasoljuk elolvasni az egyesület tényekkel alátámasztott jajkiáltását!

     A Hős utca 15/A és 15/B épület év végégig tervezett teljes lerombolása, az önkormányzat erőszakos kiürítési szándéka és az eddigi történések, részben megváltoztatták a Kontúr feladatkörét is: a szociális munka, gondoskodás, a közösségépítés egyre inkább egyfajta jogsegélyszolgálattá módosul. Ehhez pedig elsősorban nem szociológusok szükségesek: szakértő jogászok, ingatlanszakértők kerestetnek!

      Hogy ilyen körülmények közt mit tehetnek a civilek, arról Pikó András (képünk) újságíró, a klubrádió műsorvezetője, a VIII. kerületi C8 - Civilek Józsefvárosért Civil Társaság egyik alapítója beszélt. Egy rövid bemutatkozásban elmondta, sokáig kőbányai lakos volt, itt élt a sétányon, és a ’90-es évek elején a Magyar rádió munkatársaként a Magyarországról jövök című műsorban „balhés” vidéki eseményeket, történeteket dolgozott fel. „Rendkívül tanulságos volt megtapasztalni, végigélni azt a folyamatot, hogy az évtized végére hogyan tűnt el az emberekből az igény, meg a kedv, hogy a sajtó segítségével megoldjanak problémákat.”

   Itt váltott, és azzal indokolta válaszát, mi szerint igenis, kellenek a civilek, mert „megszűnt a szabad sajtó, nincs a nyilvánosságnak olyan ereje, amely kontrollálná a hatalmat.” Azaz, a hatalom bármit megcsinálhat, s a közhatalom gyakorlói feletti nyomást egy magánember nem tudja elérni a nyilvánosság erejével, amire szükség lenne. Hozzá tette, hogy az egyéni érdekérvényesítés keretei a közügyekben gyakorlatilag teljesen megszűntek. „Ha egy civil szervezet ebben a környezetben eléggé erős, kreatív és agilis ahhoz, hogy zajt csapjon, többet használhat, mintha egy országos médium foglalkozna vele. A Hős utcáról elég sokat cikkeztek, s nem sok eredménye van. A sajtó nem tud folyamatosan nyomást gyakorolni, erre csak egy (vagy több) civil szervezet képes.” – osztotta meg nézeteit.

   Márta, a 15/B alatti épület egyik lakástulajdonosa azt mondta:

   „Igenis, kellenek a civilek, merthogy más segítségünk abszolút nincsen. Csak a Kontúr egyesülettől kaptunk tájékoztatást, hogy mi is zajlik, hogy mi fog velünk történni. Hivatalos tájékoztatást az önkormányzattól a mai napig nem kaptunk.” (Megjegyezzük, ugyan az önkormányzat néha-néha, főleg, amikor „megsértődik”, közzé tesz egy nyilatkozatot, de tessék mondani: éppen abban a dzsumbujban várja el az ottlakóktól, hogy internet elérésük legyen és el is olvassák ezeket a „nagy-nagy igazságokat”?)

Ki is az igazi áldozat?

    Mihály Bulcsú a következő kérdéssel megnehezítette a Hős utcaiak dolgát: áldozatok vagytok vagy bűnösök? Ugyanis, a közvéleményben többnyire az a kép él, hogy kihasználjátok a lehetőséget, követelőztök, hogy lakást akartok, hogy civileket akartok, ugyanakkor azt is látják, hallják, hogy itt egy razzia, ott egy razzia, mindez a drog miatt.

    Újra Márta ragadta magához a mikrofont: „Nem bűnösnek, áldozatnak érzem magam, mert belecsöppentem egy olyan közegbe, ahol egyre nagyobb méreteket öltött a drog, a prostitúció, miközben mi normális életvitelt folytatunk, ami szinte lehetetlen a Hős utcában; úgy érzem, magunkra hagytak minket. Beszedik a közös költséget és ezért nem kapunk a világon semmit. Holott emelkedik a díj, a vagyonkezelő ide-oda elszámolja a beszedett pénzt, közel 700 ezer forint marad havonta, de ebből nem csinál semmit: nincs világítás, nincs takarítás, pusztán annyit kapunk, hogy ott lakhatunk.”

   Megjegyezte, igen, vannak, akik nem viszik kukába a szemetet, a környezeten ez meg is látszik, a legutóbbi nagy eltakarítás is csak lakossági bejelentésre történt meg, az önkormányzat magától nem csinált semmit.

   Urbanovszky Zsuzsanna, a Kontúr elnöke (képünk) cáfolta, hogy amit a média felerősít, azaz, hogy „bármi megtörténhet veled a Hős utcában”, így nem igaz! Öt éve vagyunk jelen, minket nem ért atrocitás, inkább befogadónak nevezném a „Hős utcát”. Mind a bérlők, mind a tulajdonosok segítenek nekünk a rendezvényeinken, a közösségépítő munkánkban. Emellett persze tényleg ott van az a réteg, amely csinálja a kis seftjeit. Mi azt láttuk, látjuk, hogy a két ház el van hanyagolva. A tartozások nem az utóbbi években keletkeztek; megdöbbenve olvastuk a számokat, hogy húsz évre visszamenőleg halmozódtak fel sok esetben. A Vagyonkezelő a társasház közös képviselője, s mint ilyennek, az lenne a feladata, hogy a társasház vagyonát megvédje, hogy a kintlévőségeket beszedje. De ezt nem tette meg, nem indítottak pereket, s így történhetett meg, hogy a két épület (15/A és 15/B -a szerk.) csődközeli helyzetbe került. Ennek például az lett a hozadéka, hogy 2017. tavaszán megszűnt a takarítás; ez egy öngerjesztő folyamat, a szemétre szemét jön, s ezen néhány lakó nem tud változtatni.”

   Tukacs Gitta, a Református Cigány-misszió önkéntese (jobb oldali kép) – szakmája szerint okleveles közgada – úgy látja, hogy az önkormányzat a saját dolgát nehezítette meg, mert csinált ugyan felújításokat, de ezeket „lelakta”, azaz saját bérleményei után nem fizetett közös költséget. „A 2017-ben elvégzett dúcolási munkákat jelenleg is lelakja.” – magyarázta az adóssághalmozás egy forrását. Felhozta az aktuálhelyzetre azt is, hogy annak ellenére nem fizeti meg az adósságokat az önkormányzat, hogy az államtól kapott 2,1 milliárd forint támogatási szerződés az ilyen tételekre jelentős összeget különített el. (ld. a korábban már idézett szerződést -a szerk.)

Az én tulajdonom

   Molnár György szakközgazdász kérdésre kérdéssel felelt. Azt vizsgálta, hogy mire jók a civilek, amikor az önkormányzat vagy a nevében eljárók nem mondanak igazat? Tapasztalatait részben a jelen helyzetre, részben a 15 évvel korábbi, józsefvárosi önkormányzati képviselői munkájára alapozta; ebben az időben zajlott az akkor nagy port felvert Corvin-projekt, ami szintén egy kiköltöztetést takar. Az akkori esetben a lakók az átlagosan 30 m²-es lakásából egy 40 m²-esbe költöztek át. A Hős utcában más a helyzet.

   „Amit az önkormányzat állít, hogy nem adhatnak jobb, nagyobb lakást vagy nem fizethetik ki a forgalmi értéket, az egyszerűen nem igaz. Az is hazugság, amikor azt mondják, hogy a kisajátításnál egyszerűen elveszik a tulajdonos lakását. A kisajátítás valójában azt jelenti, ha az önkormányzat és a tulajdonos nem tud megegyezni, a bíróság dönt. Az alapvető különbség az önkormányzati és a bírósági értelmezés között abban áll, hogy a bíróság nem azt nézi, mennyirét lehetne most eladni az ingatlant, hanem a lakás újraelőállítási költségeit tekinti. Az önkormányzat ezt a nézőpontot kell, hogy elfogadja, e szerint kell másik lakást adnia vagy megvásárolni a kérdéses ingatlant.” - mondta Molnár György (képünk)

   Hozzá fűzte, hogy az önkormányzat magatartása e témában a vonatkozó jogszabályok meghamisítása és meghazudtolása. Pontos információt kell adni a tulajdonsoknak, hogy döntési helyzetbe kerülhessenek.

   A 10kerkult.hu részéről azt vetettem fel, hogy vajon hol veszik azt figyelembe az önkormányzat felkért értékbecslői, hogy a lakás értékét növeli az a tény, hogy a lebontás után itt egy milliárdos értékű telek alakul ki, és erre hasonló nagyságrendű sportkomplexum van tervezve? (Egy nagyváros közelébe elképzelt repülőtérnek már a hírére is jelentősen emelkedtek a kiszemelt terület környezetében lévő ingatlanok árai.) Mi történik akkor, ha a tulajdonos a saját költségén – akár kíváncsiságból is – független értékbecslőt fogad, és ez jóval magasabb forgalmi értéket állapít meg, a hivatkozott önkormányzati becslésnél? Egyáltalán: kaptak-e a tulajdonosok hivatalos értékbecslést az önkormányzattól, vagy kötelesek bemondásra elfogadni, hogy 4,5 millió és pont?

   A kérdésre többen is reagáltak. Ezekből az derült ki, hogy van olyan magán értékbecslés, ami 12 millió forintra taksálja az egyik lakás valós forgalmi értékét. Többen azt nyilatkozták, az önkormányzat eddig nem küldött nekik értékbecslést, mivel nem is készíttetett ilyet. „A valóság köszönőviszonyban nincs az önkormányzat 4,5 millió forintjával” – mondta a hozzászóló.

   Mihály Bulcsú tudomása szerint készültek értékbecslések az önkormányzatnál Hős utcai ingatlanokról, de azt az információt kapták, hogy a lakóknak nincs ahhoz joguk, hogy ezeket megtekintsék.

   Az a vélemény is elhangzott, utalva a kisajátításra, hogy ebben az eljárásban készült értékbecslést kötelező a tulajdonos tudomására hozni.

  Érdekes kérdést vetett fel Erika: ha kiderül, hogy az önkormányzat rosszul dönt – szándékosan vagy tudatlanság miatt –, hová lehet jogorvoslatért fordulni?

   Ezek után itt újra kell kérdeznem, mi lesz azokkal a tulajdonosokkal, akikkel – D. Kovács Róbert Antal polgármester nyilvános fórumon elhangzott elmondása szerint – már sikerült megegyeznie az önkormnányzatnak? Csak feltételezni tudom a fentiek alapján, hogy ezeket a tulajdonsokat megtévesztették, félrevezették. Ha a tulajdonos ennek az ellenkezőjét állítja és bizonyítja, megkövetem a nyilatkozót.

   Tukacs Gitta egy friss esetet említett. „Az egyik Hős utcai tulajdonosnál a napokban volt kinn a hivatalos értékbecslő (konkrét nevet is említett, mi megelégszünk a monogramjával: P.F. -a szerk.), aki megcsinálta a maga számításait, utána elment, de mi fél órán belül egy másik szakembertől kértünk értékbecslést és ezt mutattuk be. Nem hisszük, hogy a kormányhivatal ennek helyt ad majd, de azt erősen reméljük, hogy a bíróság igen!”

   Molnár György annyival egészítette ki ezt a témát, hogy a kisajátításhoz az önkormányzatnak kötelező közcélt megjelölni. Ha ezt nem teszi meg, nincs joga ahhoz, hogy csak úgy odamenjen és azt mondja, kell nekem ez a lakás.

   Érdekes esetet osztott meg az utcafórum résztvevőivel az egyik Hős utcai lakástulajdonos. Tavaly nyáron két értékbecslés készült ezekről a lakásokról, s amikor ezt az önkormányzat megtudta, azzal fenyegetőztek, hogy ez bűncselekmény, ezért feljelentik az értékbecslőt. Vajon miért bűncselekmény az, ha a tulajdonos megrendelésére egy piaci alapokon nyugvó összehasonlító becslés készül, s ennek az eredménye magasabb, mint az önkormányzaté? – kérdezte a tulajdonos.  

   És még egy nagyon izgalmas adalék a témához: a tulajdonos azt kérdezte, hogy amikor a lakást „kihúzza alóluk” az önkormányzat, mi lesz azzal a frekventált helyen fekvő telekkel, telekhányaddal, ami a kiüresített állapotban több milliárd forintot ér? – Ezt kérdezte a 10kerkult is lényegében.

Drogtanya

   A Hős utcát – a híradásoknak köszönhetően – egyszerűen csak drogtanya néven aposztrofálja a közvélemény. (Engedjenek meg egy személyes megjegyzést nekem! Újságírótanonc koromban, még 2001-2002-ben az idősebb kollégáktól hallottam, ha nincs valakinek témája, bármikor menjen el a Hős utcába, ott fél óra leforgása alatt biztosan talál valami szaftosat. Mentségemre legyen mondva, akkortájt költöztünk Budapestre, s gőzöm se volt, mi az a Hős utca. Emlékeimben egy gázrobbanás él, akkor már kőbányai lakosként, a 2004. karácsony előtti napokból. – kiemelés tőlem, OGY)

  Fotoriporterek dokumentálják az eseményt

   Egy nem Hős utcai résztvevő arra volt kíváncsi, hogyan tudnak együtt élni azzal, hogy a közvélemény gyakorlatilag minden ott lakót drogosnak tekint, nem félnek-e a valóban drogosoktól, a szerhasználóktól vagy akár a dílerektől? „Higgyék el, semmilyen információja nincs a hétköznapi embereknek arról, miként is élnek abban a környezetben.” – mondta. Márta úgy reagált, hogy nehezen, de lehet. Bár „egy nyuszi típusú embernek nem ajánlanám” – fűzte hozzá. „Valóban vannak bandaharcok, verekedések, de látják, itt vagyok.” – adta tovább a mikrofont.

*         

   Sok hozzászólás hangzott még el – megjegyezzük a beszélgetés két óra hosszat tartott – és az eddig leírt témákon túl is vetettek fel különféle szempontokat és mondtak igencsak bizarr történeteket a résztvevők. Ezeket, felbátorodva az eddigi aktivitáson, a jelenlévő és a fórumot támogató nem kőbányai civil szervezetek képviselői tették. Hadd soroljuk büszkén őket!

   A már említett C8 Józsefvárosi Civil Társaság, A Város Mindenkié csoport, a Nyomtass te is, a Református Cigánymisszió, az Eleven Egyesület (a székeket és a hangosítást biztosították), az LMP (ügyeletet tartó alkalmi háttériroda ezen a délutánon), nem utolsó sorban a Kontúr Egyesület és önkéntesei, a sajtó részéről a Magyar Hang.   

   Tanulságos beszélgetés volt, sok területet érintett a fórum, és lassan már nem is csodálkozunk, hogy a Hős utca témakörben nyilatkozni jogosult képviselőknek, hivatalnokoknak fontosabb volt az Isaszegi kerékpáros emléktúra vagy éppen a saját civil szombati programjuk, mint a Hős utcai dráma – talán a tragikomédia pontosabb megjelölés –, az együttműködés, a félreértések tisztázása… Tényleg egyetlen egy ember nem akadt közülük, aki ráért volna? Vagy ennyit számít az a választópolgár, akinek a szavazatára számítanak a jelen városatyái, városanyái? Hmmm…

fotó: 10kerkult.hu/OGY

Az oldal minden tartalma ingyenesen hozzáférhető, de előállításuk pénzbe kerül