Elismerések a Főváros napján

Budapest egyesítésének 145. évfordulóján elismerések átadásával egybekötött ünnepi megemlékezésre került sor november 17-én. A díjazottak között köszönthetjük a kőbányai Gesztenye Óvodát is.

„A miniszterelnökkel az imént írtunk alá egy tekintélyes horderejű és széleskörű megállapodást a Főváros és a Kormány együttműködéséről, melynek eredményeképpen a Főváros forrásbiztosítási lehetőségei előremozdulnak, továbbá választott főpolgármesterének és köztestületének jelentős befolyása lehet Budapest fejlődésére, jelentősebb, mint az elmúlt 70 év során bármikor – mondta a Főváros napja alkalmából tartott ünnepségen Tarlós István főpolgármester. Hozzátette: ha megfeleltethetően értelmezzük, és kihasználjuk a benne rejlő lehetőségeket, akkor akár az Andrássy–Podmaniczky-korszakhoz hasonló fejlődés elé nézhet a főváros.

   A díjazottakat akként méltatta Tarlós István, hogy

   „Értelmet adnak a bonum honestumnak, helyesen értelmezik azt az igazságon keresztül megvalósuló szabadságot, ami nem pusztán szeszélyek előtti akadályok eltakarítását jelenti, hanem azt, amit az ember elvégzendő feladatként kap. Napjaink egyre inkább elbizonytalanodó értékrendjének világában szükség van követhető és követendő egyéniségekre, akik személyükben hitelesítenek értékeket, életcélokat. Számunkra Önök, Budapest legújabb kitüntetettjei ilyen személyiségek”.

Zalabai Gábor díj – A Budapestiek Esélyegyenlőségéért díj elismerésben részesült    

   a Kőbányai Gesztenye Óvoda, az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek integrációja, fejlesztése érdekében végzett kiemelkedően magas színvonalú szakmai munkájáért.

(A díjat átvette: Fenyvesiné Huller Tímea óvodavezető - balra lenti kép)

   Fenyvesiné Huller Tímeát arra kértük ma délután, mutassa be néhány szóban a laudációban jelzett tevékenységet.

   – Hogyan foglalkozik az óvoda és kik foglalkoznak az autista gyerekekkel?

   – Kőbányán minden óvoda integrál autizmussal élő gyerekeket. A mi csapatunk, mely 2015, szeptemberében alakult meg, talán annyiban egyedi, hogy olyan gyerekeket látunk el, akik nagyobb létszámú csoportba nehezen illeszkednének be. Itt kilenc gyerekkel foglalkozik két óvodapedagógus, két gyógypedagógus, közülük az egyik autizmus szakon végzett, egy gyógypedagógiai asszisztens és egy dajka. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert az önkormányzat ezekre státust biztosított, így hatékony munkát tudunk végezni.

   – Gondolom, eléggé tágan kell értelmezni itt a pedagógus szerepét, mégis, hogyan kell ezt a munkát elképzelni?

   – Amikor a gyerekek bekerülnek hozzánk, az első évben egy felkészítés folyik, hogy később könnyebb legyen az integrációjuk. Arra nincs biztosíték, hogy minden gyerek sikeresen beilleszkedik a következő évben, de eddig azért egy-egy esetében sikerrel jártunk. Az integráció lényegében úgy valósul meg, hogy közös rendezvényeken, az udvari tevékenységekben, vagy olyan rendezvényen, mely ezt lehetővé teszi, a többiekkel együtt vannak. A felkészítés éppen ezekre az együttlétekre fókuszál.

   – Összegezve az elhangzottakat, jól értem, hogy ez a belső elkülönítés, az itt zajló foglalkozások éppen azt a célt szolgálják, hogy az autizmus határán mozgó gyerekek jól érezzék magukat a nagy közösségben is, ne csak a saját kis világukban?

   – Lényegében igen, ez így van, azzal a többlettel, hogy más óvodákban a nagylétszámú csoporton belül foglalkoznak a néhány gyerekkel, itt pedig, mivel megvannak a feltételek, csak a nap egy bizonyos részében vannak együtt a többiekkel. (képünkön Fenyvesiné a helyszínen együtt örül helyettesével, Berecz Juliannával a díjnak)

   – Mit lehet tudni a szülőkkel való kapcsolatról?

   – Ez is egy különleges terület. Ugyanis, itt a fogadóóra tényleg nagyon komoly, sokszor azon kívül is konzultálnak a szülőkkel. Ők is nagyon érzékenyek, ugyanakkor együttműködők, ők maguk is segítenek a gyerekük beilleszkedésével. Itt tenném hozzá, hogy más óvodákból, ahol autizmussal élő gyerekekkel foglalkoznak, de nincsennek hasonló jó személyi feltételek, hozzánk jönnek hospitálni.

   Fenyvesiné kiemelte, nagyon fontos, hogy az önkormányzat az első pillanattól kezdve támogatja a tevékenységüket, annak idején a csoport létrehozását szinte azonnal megszavazta a testület, s azóta is biztosítja a feltételeket. A díjátadó ünnepségről helyettesével, Berecz Juliannával egymás szavába vágva mondták, hogy nagyon megható volt, jó beszédekkel, hogy remegő hangon énekelték a Himnuszt, s hogy szerintük ez a díj, ugyan az óvodának van dedikálva, de olyan, hogy nemcsak ők, hanem egész Kőbánya büszke lehet rá.

   Szerencsénk volt, a véletlen úgy hozta, hogy a délutáni órákban még volt néhány autizmussal élő gyerek a számukra berendezett csoportszobákban. Tágas, világos, láthatóan jól szervezett és rendszerezett térben foglalkoznak a gyerekekkel. A bordásfalakkal szerelt tornaterem pedig a fizikai gyakorlatokra, a testi fejlesztésre szolgáló eszköz sokaságával szolgálja a pedagógusok munkáját.

   A három gyerkőc, akik még a szüleikre vártak, éppen itt múlatta az időt, így kézenfekvő volt, hogy itt üljek le beszélgetni a hatból négy „óvónénivel.” Azt javasoltam kérdezek, s „szabad a gazda” alapon bárki válaszolhat, akár egymást kiegészítve is: Oroszi Réka, Kubányi Tímea, Garda Gyuláné és Buzsáki Hajni. Lényegében arra voltam kíváncsi, hogyan tudnák bemutatni azt a munkát, amit a csoportban végeznek?

   Hajni megerősítette, hogy a lokális integráció az a módszer, amikor is egy többségi közösségen belül elkülönítenek egy kisebb csoportot, ugyanakkor biztosítják számukra, hogy jól szabályozott körülmények között találkozzanak a közös helyiségekben: udvaron, homoközóban.

   Tímea hozzá tette, hogy a különféle ünnepségek, rendezvények is alkalmat adnak a nagyobb közösséggel való együttlétre. „Egyébként napjaik nagyobb részét egy protetikus környezetben töltik. Ez látszik a csoportszobában is, ahol napirendi tábláik vannak, sőt, a mosdó helyiségben is van számukra folyamatábra, ami a használat rendjét mutatja nekik, segítve ezzel az ő környezetüket.” – magyarázta.

   (Megnéztem, mit is jelent bővebben a protetikus környezet, mert bár az elmondottak alapján érthető volt, mégis maradtak bennem kérdések. Ezt találtam: „A segítő (protetikus) környezetben a beszédet konkrét, látható dolgok egészítik ki, helyettesítik. Kialakítása egyénre szabott. A vizuális környezeti támaszok funkciói szerint: időbeli, térbeli, procedurális és megerősítő jellegűek. A protetikus környezet strukturált tér és vizuális környezeti támpontok összefoglaló neve. A protetikus környezet elemei: a tér strukturálása, napirend (tér-idő struktúra), munkarend, munkaszervezés, egyéb vizuális segítségek.” – Fogyatékos személyek Esélyegyenlőségért Közalapítvány)

   Tímea szavait az egyik kissrác gördeszkás produkciója szakította félbe: a faltól falig lökdösés meglehetősen nagy zajjal járt, egy másik pedig Réka ölébe kucorodott, onnan figyelte a beszélgetésünket. Gardáné arról beszélt, hogy a bölcsődékben figyelik a gyerekeket, javaslatot tesznek szakértői bizottsági véleményezésre, s ha az megadja a megfelelő BNO kódot, akkor ide, a Gesztenye Óvodába kerülhetnek azok, akik körzetileg ide tartoznak.

   A beszélgetésünk summája az volt, hogy bár a kilenc gyerekre jutó hat szakember egészen jó arány, ez csak papíron igaz. A valóság ettől bonyolultabb, s igaza van Tímeának, amikor azt mondja, ezt a munkát csak az válassza, aki nem szakmának, de hivatásnak tekinti! A látottak alapján száz százalékban igazat kell neki adni!

*

   Az ünnepi közgyűlésen átadták a Pro Urbe Budapest, a Budapestért díjakat, a Zalabai Gábor díj – A Budapestiek Esélyegyenlőségéért díjat, a Fővárosért Emlékzászló díjat, a Dr. Barna Sándor Emlékérem – A Főváros Közbiztonságáért díjat, a Papp László Budapest-Sportdíjat, a Főváros Szolgálatáért díjat.

   A budapest.hu teljes cikke ITT olvasható 

   Fotó: budapest.hu; 10kerkult.hu/OGY; Gesztenye Óvoda

   Az oldal minden tartalma ingyenesen hozzáférhető, de előállításuk pénzbe kerül.