AD-blacklist1

2018
már.
17

Riogatás, félrevezetés, kormányzati mantra

Írta: szerkesztőségi álláspont

Marc15th faklyas 152leadAz 1848. március 15-ei események tiszteltére rendezett ünnepi megemlékezésen a 2018. évi országgyűlési választáson parlamenti képviselőségre aspiráló dr. György István kormánymegbízott tartott ünnepi beszédet Kőbányán, miután a fáklyás felvonulás résztvevői a városközpontban lévő Magyar Oltárhoz vonultak.

 

 

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk jelen írásunk idején, hogy dr. György István Kőbányán, az 1848. évi forradalom és szabadságharc tiszteletére tartott ünnepi beszédének értékelését össze tudjuk vetni Orbán Viktor miniszterelnök, Vona Gábor, a Jobbik elnöke, Szél Bernadett, az LMP miniszterelnök-jelöltje, Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje és más ellenzéki pártok vezetőinek, tisztségviselőinek beszédjeivel. Azért tartjuk fontosnak kiemelni ezt a tényt, mert értékelésünket így nem befolyásolja sem fáradtság, sem első hallásra holmi értelmetlennek tűnő gondolatsor megértése, sem más, elhamarkodott véleményalkotásra késztető körülmény.

 

   Előzetesként annyit mindenképpen el kell mondjunk, ha úgy tetszik, világossá kell tennünk, hogy minden 2018. március 15-ei beszédnek, szónoklatnak egyedi hátteret ad a durván három hét múlva esedékes országgyűlési választás. A kampány kellős közepében vagyunk, s bizonyos mértékű toleranciával vesszük tudomásul, hogy minden szónok kihasználta, felhasználta 1848. történelmi eseményét, annak tetszés szerint kiragadott epizódjait a választások sikere érdekében, pártja álláspontjának ilyen-olyan módon való alátámasztására.

 

   Marc15th faklyas 146György István (képünk)  egy, a korabeli sajtóban, a Pesti Hírlap karácsonyi számában megjelent Kosztolányi írásból idézett részlettel kezdte beszédét. Az újságcikkben az író megható történetben meséli el, hogy nagyapja a kertből vitte be őt és testvéreit a házba, s őket egy szobában letérdepeltetve emlékezett meg Kossuth Lajos halálának évfordulójáról. Kosztolányi Dezsőt az jogosította fel erre a megemlékezésre, hogy nagyapja Kossuth oldalán harcolt az 1848-as szabadságharcban, s az utolsók egyikeként menekült vele Törökországba.

 

   Majd így folytatta: „1848. örök üzenetéről és mai tanulságairól írja Márton János”. Ám, mielőtt tovább mennénk, teszünk egy megjegyzést.

    Többször is elmondtuk már a különféle megemlékező beszédek után, hogy a múltbeli esemény szereplői nem üzennek semmit a mának. Másképpen fogalmazva – maradjunk 1848-nál! – Kossuth, Jókai, Petőfi forradalmának szereplői, ha gondoltak is forradalmi hevületükben a késői jövőre, nem azt tartották szem előtt, hogy utódjaiknak példát adjanak, mutassanak. Nem. Kizárólagos szándékuk volt, hogy ott és akkor egy nemes célt (vagy célok összességét) megvalósítsanak. Legyen az a szabad sajtó, az országgyűlésnek felelős minisztérium, a népképviselet, stb. Persze, azt nem zárhatjuk ki, hogy ne gondolhatott volna bárki is gyereke, unokája jövőjére: szabadságára, egyenlőségére, függetlenségére. Az, hogy nekünk, akár 2015-ben vagy 2018-ban élőknek üzengessenek, eszükbe sem jutott. Ha valaki ezt hivatkozza, az alapvető kommunikációs hiba.

    Maximum azt mondhatjuk, hogy a történések, benne az emberek viselkedése, cselekedetei minták lehetnek a jelennek. Elemezheti a szónok, mi történt a múltban, vonhat párhuzamot a jelen történéseivel (ezt Rákosi Mátyás is megtette, még miniszterelnök-helyettesként, 1948-ban), bár óvatosan kell ezzel is bánni, hiszen mások a körülmények, legyenek akár politikai, közéleti, gazdasági vagy tudományos vonatkozásúak.

 

   Marc15th faklyas 128No de lássuk a folytatást, függetlenül attól, hogy gondos keresgélés ellenére sem találtunk rá a György által hivatkozott Márton Jánosra és cikkére. (Nem kötelező, de ha György István nevet említett, jó lett volna azt is elmondani, ki is volt ő: történész, politikus? – Bár Márton János nem ismerése legyen a mi szegénységi bizonyítványunk!)

 

 

   „1848. március 15-ének csillagórái – bár, már 170 év eltelt azóta – máig sem halványultak el a közös nemzeti emlékezetben. Ennek titka talán az, hogy azon a szerdai, esős, hűvös, koratavaszi napon Petőfi és a Pilvax kávéházbeli ifjak, az egyetemi diákok, az utcai járókelők, a Rákosmezei vásárról a városba látogató parasztok, a Pesti Városháza derék magyar polgárai és a Táncsicsot börtönéből kiszabadítók mind ugyanazt akarták Pesten: szabad, alkotmányos, polgári Magyarországot.”

 

    Ezen a ponton azonnal kívánkozna egy beszúrás, vajon mi valósult meg ezen álmokból? Nyilván mást emelne ki a kormánypárti és mást az ellenzéki szónok, de ebbe itt most hadd ne menjünk bele! Azt viszont megállapítjuk, nem volt közbeszúrás, de volt egy csavar, mert a történet így folytatódik:

 

   „Ez a később, csak 1956. októberében megismétlődő nemzeti egység olyan erőt és példát adott az egész magyarságnak, hogy nem csoda, ha újra és újra megelevenednek emlékezetünkben az akkori események és szereplők, minden év március 15-én.”

 

   Itt csak annyit jegyeznénk meg, ez nemcsak képzavar, de tartalmi zavar is. A szabad, alkotmányos, polgári Magyarország eszménye – rövidke élete után – szinte azonnal szertefoszlott, de a létrejöttét megalapozó „nemzeti egység” visszaköszön 1956-ban, hiszen akkor is egy másfajta Magyarországot akart a nép, s erről nekünk 1848 kell eszünkbe jusson? Éppen juthat az is, de sajnos, inkább a kudarc jut eszünkbe: ezt is, azt is leverte az aktuális hatalom (oroszok – Világos, majd Haynau; oroszok, majd Kádár-kormány).

   Persze, ha most pikírt módon, de folytathatnánk a fejtegetést, ma is 1848 kellene, hogy eszünkbe jusson. Az „akkori események és szereplők”, és ennek nyilvánvalóan valamiféle forradalom kellene, hogy legyen az eredménye. Hiszen elég nagy és erős a „nemzeti egység” egy kormányváltásra. De nem akarunk pikírt lenni, mert nem tudjuk, hogy hol ér véget a Márton Jánostól vett idézet és hol kezdődnek György István gondolatai.

   

Marc15th faklyas 148

 

   György István bővítette a kört, Magyarországot egy nemzetközi társadalmi, hatalmi közegbe helyezi és értelmezi szerepét, sorsát. Megállapítja, hogy Európát öt nagyhatalom tartotta kézben: a Rajnától és az Alpoktól keletre a három „fekete sas”, az orosz cár, az osztrák császár és a porosz király, s ezek kiegészültek nyugatról Franciaország és Anglia nagyhatalmakkal.   

     Magyarország pedig 1526-ot és 1541-et követően elvesztette szuverenitását, területe több részre szakadt, s ezek egyike sem volt szabad és független. Ezzel a „képbe helyezéssel” jutott el odáig, hogy 1848 tavaszára a Habsburg birodalom szinte minden pontján forradalmak robbantak ki. Ezek nyomására fogadták el az „áprilisi törvények” néven ismertté vált 31 országgyűlési törvényt, melyet V. Ferdinánd király szentesített. Ezek biztosították, hogy Magyarország újra szuverén állam lett – ismertette a pesti forradalom utáni állapotokat.

 

    Háttéranyag gyűjtése közben akadtunk egy cikkre. Bihari Dániel újságíró szedte össze és adta közre azokat a rendkívül érdekes adatokat, melyek alapján azt állítja, a „forradalom nem Pesten és nem március 15-én győzött”. (Az írást a 24.hu közölte -a szerk.)

 

   Marc15th faklyas 137Az áprilisi törvények következményeinek rövid ismertetése után ismét 1956-ra hivatkozik György István, igaz, most nem a „nemzeti egységet” hozza, hanem az Erdéllyel egyesült Magyarország elementáris érzelmi nagyságát. Megemlítette azt az érdekességet, hogy később mégsem április 11-e lett a nemzeti ünnep, hanem március 15-e.

   Tömören összefoglalta a Habsburgoktól Kádárig – az éppen regnáló hatalom függvényében – a március 15-e legfontosabb jellemzőit, majd az európai politikai térben értelmezte Magyarország „egyedülmaradását” egészen 1945-ig.

 

   – A népek tavasza rég történelmi leckévé szelídült, de március 15-e, a legmagyarabb nap, egyben ma is élő és újraélhető szabadságélmény és igény maradt – fogalmazott. De soha ne feledjük, az elmúlt 500 éveben csaknem elpusztított és elnyomott kis népként, Európa közepén, a nagyhatalmak gyűrűjében csak akkor védhetjük meg szabadságunkat, függetlenségünket és nemzeti identitásunkat, ha nem maradunk egyedül, mint 1848-49-ben, 1918-20-ban, 1944-45-ben és 1956-ban, hanem szövetségeseket szerzünk, akikkel együtt, egységesen lépünk fel az európai politikai porondon.

   Ahhoz, hogy külpolitikánkban erős nemzetállamokra épülő, keresztény kultúráját és identitását megtartó Európát építhessünk magunknak, mindenekelőtt erős magyar nemezti kormányra, erős és bővülő, ugyanezen értékek mentén felsorakozó államokra és szövetségesekre van szükségünk. Ha elveszítjük országon belül kormányzó képességünket, akkor újabb szövetségeseket sem tudunk szerezni, megint külföldről fogják meghatározni, mi történjék az országunkban egy ismeretlen, ideológusok és filozófusok által kitalált, működésképtelen világ felé fogják sodorni utunkat, mint történt ez 1945 után. Túl nagy árat fizetett ezért fél Európa.

 

   Itt megint teszünk egy megjegyzést. Bár György István fenti gondolatai akár helytállóak is lehetnének, észre kell venni a hivatalos kormányzati kommunikáció megjelenését, szóhasználatát.

   Az európai keresztény kultúra megőrzése – lásd, ha betelepítik a migránsokat, ők elveszik ezt tőlünk.

   Identitásunk megőrzése – ismét a migránsok, mert ők elveszik a magyarságunkat.

   Külföldről fogják meghatározni, mi történjen az országban – lásd, majd az Európai Unió uralkodik rajtunk.

   Nemzeti kormány – könyörgöm, milyen más kormány lehetne Magyarországon, ha nem nemzeti? Brüsszeli, ugye? Na ne! Vagy netán a „nemzeti” szónak más értelmezését kellene keresni? Jobb nem belegondolni…

 

   Tudom, most sokan rácsodálkoznak e sorokra: hát márpedig György István ilyet nem mondott! Igen, így van, direktben nem, de kézzel fogható a kormányzati mantra: nem nevesít, csak fenyeget, belebegteti a nem létező szörnyet. Mint ahogy a gyereknek mondják, ha rossz leszel, elvisz a Kókó és a gyerek hiába kérdezi, az mi, válasz nincs. Illetve van: majd meglátod, ha rossz leszel. És a gyerek elkezd félni, de nincs szabály, mikor rossz; – amikor a szülő azt mondja, hangulatától, tűrőképességétől függően!

   

Marc15th faklyas 160

 

   És akkor, ha lúd legyen kövér, György folytatja a lecke felmondását. – Az Európai Unió vezető politikusai, ki tudja, milyen érdek szolgálatába állva, megkísérlik eltörölni azon európai értékeket, amelyeket az alapító atyák vallottak. Megkísérlik a maguk által erre a helyzetre előkészített és számukra adekvát jogra hivatkozva Európa egyes országainak akaratát semmibe venni – fogalmazott.

 

   Közbevetés. György István megintcsak olyanokat mond, amik nem bizonyíthatók. Csak a félelemkelésre, agymosásra valók. Gondolkodás nélkül sorolja Orbán Viktor beteges őrültségeit, szolgai módon ismétli a Kedves Vezető néphülyítésre szolgáló lózungjait, de nincs bátorsága kijelenteni, hogy Soros Györgyre gondol, hiszen ő az, aki „egész Európára kiterjedő hálózatot épített ki”, ő az, aki „zsebébe tette” a teljes brüsszeli adminisztrációt. Legalább egyetlen meggyőző bizonyítékot mondana! De nem mond. Semmit se mond. A tőle származó, szó szerint leírt mondatok egy pont után már csak üres, tartalom nélküli, értelem nélküli frázisok. Mert vegyük csak az idézett rész zárását! Melyek az „egyes” országok? És mit akarnak, amit a „vezető politikusok” – mellesleg, kik is ők? – semmibe vesznek?

 

    Marc15th faklyas 132– Az Európai Unió nem azért jött létre, hogy népek csendőre legyen. Vagy valakik mégis azt a szerepet szánják neki? – kérdezte álságosan.

 

   Ugyan már! Megint Soros? Tudomásul kellene venni, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozáskor Magyarország aláírt egy szerződést. Csak annyit kellene tenni, hogy azt be kellene tartani és nem kifogásokat keresni! Néhány bigott fidesz-hívőn és az állásukat, pozíciójukat féltő szervilis politikusokon kívül mindenki látja ezt. Ha dr. György István képes ekkora hülyeségeket mondani, mint beszéde befejező részében, vajon melyik kategóriába sorolható? Nem lenne érdektelen ezt a szempontot is végig gondolni!

 

    Ezek után már csak hab a tortán, hogy intelmei után (nyomatékosítva a fidesz-mantrát: a „keresztény kultúráját és identitását megőrző Magyarország mellett”) azt kéri, hozzanak bölcs döntést az április 8-ai választáson a polgárok, mert az „nélkülözhetetlen lépés ahhoz, hogy esély maradjon (és ismét a mantra!) a keresztény kultúráját és identitását megőrző Európáért való küzdelem sikerre vitelére.”

 

   Teszi mindezt a felhívást a márciusi ifjak példáján okulva. Ha nem választás lenne, mint írtuk a bevezetőben, erre a hivatkozásra még az sem lenne erős kifejezés, hogy kegyeletsértő. Így nem „jegyzőkönyvezzük” a hivatkozást.

 

   Összevetést említettünk a bevezetőben. Nos, egy nagyszerűen szerkeszett beszédet hallottunk, amennyiben eltekintünk az utolsó öt perctől. Sajnos a politika ismét belerondított a kegyeletbe, és a kötelező kormányzati elvárás, a hülyeségek szajkózása egy silány kortesbeszéddé fokozuta le a szónoklatot. S ez akkor is így van, ha tudjuk, választásra készül az ország.

  A bevezetőben említett „ünnepi” beszédekhez viszonyítva dr. György István megemlékezése még a kifogásolt politikai attitűddel is elfogadható volt, azokat jelentősen felülmúlta.  

 

fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőség munkáját, hogy fejlődni tudjunk, hogy színesebbek lehessenek cikkeink! A részletekért kattintson a képre!

tamogato tabla 400px