AD-blacklist1

2017
dec.
16

In memoriam Filipovics Máté

Írta: Oszvald György

FM leadMa a kora reggeli órákban kaptuk a hírt: tegnap, pénteken éjszaka elhunyt Filipovics Máté, a Kőbányai Horvát Önkormányzat elnöke. 84 éves volt.

 

 

 

 

Az elmúlt év nyarán – dacolva a nagy meleggel – végig ülte a Szent László Napok nemzetiségi folklór műsorát, majd decemberben, a nemzetiségek karácsonyán vidáman szemlélte az előadásokat. Igaz, kora és leküzdött betegsége okán botra kellett támaszkodnia, de lelkesen tapsolt meg mindenkit. Az idén hiányzott az ünnepről; beteg mondta az egyik szervező. Arra gondoltam, néhány nap múlva meglátogatom. Elkéstem…

 

    2004. nyarán a Kőrösi Csoma sétányon találkoztam egy fiatal, nagyon csinos lánnyal. A Vasas röplabdázója volt: Filipovics Anita. Édesapja, Filipovics Tamás, korábban szintén röplabdázott, sokszoros magyar válogatott játékos. Akkortájt csak felületesen ismertem Tomit, azzal ugrattam, a lánya lepipálja majd, sikeresebb lesz, mint ő volt tizenöt-hat évesen.

   Filipovics Mátéról csak annyit tudtam akkoriban, ő a kőbányai horvát nemzetiségi önkormányzat elnöke.

   Meglepetten kérdeztem Anitát, mi szél hozta errefelé? A nagyapám lakik itt, nem messze, a Liget utcában. A villamosról szálltam le éppen, erre vágok át, s éppen hozzá igyekszem. Ez volt az a pillanat, amikor a Filipovics nevet – az unokája révén – összekötöttem a kőbányai horvát nemzetiségek elnökével.

 

    2011. szeptemberében arról írtam a 10kerkult.hu oldalon, hogy néhány héttel korábban Vinkovciban, Kőbánya testvérvárosában magas kitüntetéssel ismerték el azt a munkát, amit a két település testvérvárossá válásának érdekében kifejtett, majd hatalmas energiával ápolta, segítette a kapcsolatot. Az interjún – ugyan hezitálva, de – lefordította az újságban róla írt szöveget.   

   Kiderült, a kezdetekig nyúltak vissza. Addig, amikor a háborúból menekült, ideiglenesen táborban élő horvátországi magyaroknak gyűjtést szervezett Máté bácsi, s ezt elszállította nekik. A terjedelmes írásban megemlékeztek arról, hogy alapítója volt a Délszláv Szövetségnek, hogy személyéhez, tevékenységéhez kötődik a testvérvárosi kapcsolat kialakítása, majd a kulturális- és sportesemények szervezésével a kapcsolat tartalommal való megtöltése, az első magyar képzőművész küldöttség kiállításához nyújtott támogatása, melyet Vinkovciban a város polgármestere nyitott meg. – Felkiáltó jellel a végén írták, a legnagyobb érdemnek azt tartják, hogy tevékenységemmel hozzájárultam a horvát és a magyar nép barátságához! Ők ezt fontosnak tartják, biztosan így is van, de én csak azt teszem, amit a szívem diktál – mondta Máté bácsi az interjú végén.

 

   Jómagam több alkalommal voltam tudósítója a Stipan Pančić emlékének szentelt nemzetközi teremfoci tornának, amelyen a vendégek részéről Hercegovina és Trogir csapatai vettek részt; nem volt ember, aki ne dicsérte volna Máté bácsit.

 

   Mindezeken túl, a beszélgetéseink alkalmával felidéztük azt is, hogy mi találkozhattunk az 1980-es években Bánkon, a tó vízére épített színpadon zajló magyarországi nemzetiségek fesztiválján. Mété bácsi a horvát együttes zenekarának tangóharmonikása volt, én pedig a házigazda jogán fellépő – és zempléni koreográfiákat bemutató – salgótarjáni Nógrád Néptáncegyüttest kísérő Dűvő zenekarban játszottam.

 

   Legutóbb, az idén nyáron egy röplabdás témában kérte ki a véleményem. A magyar röplabda bajnokság pontrendszerel, ez ebből eredeztethető ellentmondások foglalkoztatták. A részletek nélkül hadd mondjam el, valóban előállhat olyan eset, amikor a legtöbb mérkőzést megnyerő csapat mégsem végez az első helyen! Beszélgettünk, érveltünk, közben régi videók is előkerültek; el-elkalandoztunk a témától…

 

   Sem a röplabdás tervek sorsának, sem a magyarországi horvát írók, költők munkásságát bemutató kötet megvalósulásának, sem a helyi, vinkovci és kőbányai kereskedelmi kamarák kapcsolatfelvételének nem lehetek már tanúja. Legalábbis, úgy nem, hogy Máté bácsit is fotózhatom, interjúvolhatom a hivatalos eseményen. Sőt, még azt sem tudom, meddig jutott el a tervek szövögetésében.

   Elkéstem...

   Máté bácsi! Nyugodj békében, álmaid ott fent, biztosan beteljesülnek!   

 

*

 

Név: Filipovics Máté

   Született: Katymár, 1933. november 21.  

   Iskolái: Ciszterci Katolikus Gimnázium, Baja, érettségit tett: 1952-ben;

Budapesti Műszaki Egyetem, villamosmérnöki kar, 1956-ban ötödévesen fejezte be.

   Pályafutása: Belépésétől kezdve nyugdíjazásáig az Orionban dolgozott.

   Közéleti aktivitása: a BKV Előre röplabda szakosztályának vezetője; a rendszerváltozás után, a kisebbségekről született törvény életbe lépésétől a Kőbányai Horvát Kisebbségi Önkormányzat elnöke; a Központi Nemzetiségi Együttes, később a horvát hagyományőrző együttes alapítója, mentora; tevékeny résztvevője a horvát testvérvárosi kapcsolatok alakításának, fejlődésének; kezdeményezője a Szent László templombéli horvát-magyar kapcsolatokat jelképező dombormű állításának (tervezte: Segesdy György, Munkácsy-díjas)

   Család: özvegy, felesége Piukovics Klára (†), fia Tamás