A hazafiság joga - megemlékezés a Nemzeti Gyásznapon

Ünnepi megemlékezéssel, koszorúzással tisztelegtek a kőbánya állami, politikai, civil szervezetek vezetői és a kőbányai polgárok az ’56-os hősök Élessaroknál állított emlékművénél a Nemzeti Gyásznapon, október 4-én.

A tavaly állított emlékmű előtt az ’56-os forradalom végnapjain is hősi ellenállást tanúsító Silye Sámuel és társainak küzdelmére emlékezett Kovács Róbert, Kőbánya polgármestere.

   Beszéde elején békés képet festett az október 23-án kezdődött forradalmi eseményeket követő, idillinek is mondható első, november 3-ai napról. Budapest utcáin már a barikádokat bontották, a megrongált villamossíneket állították helyre, néhány hivatalban már dolgoztak is. – Általános volt a remény, hogy Magyarországon egy új élet kezdődik, amely mindazt megvalósítja, amit a diákok pontokba, az újjáalakult pártok programokba, a Nagy Imre vezette kormány pedig nyilatkozatokba foglalt – idézte a történelmi mozzanatokat.

   November 4-én azonban nem folytatódott az idill. Hajnalban több száz szovjet tank támadt a még alvó Budapestre.

   A kőbányai eseményeket Örsi László kutatási alapján sorolta a szónok. A szovjet csapás a Zalka Máté térnél (ma Liget tér -a szerk.) november 4-én délután kezdődött. A Bihari út felől jött két T-34-es harckocsi, ezek egyikét sikerült kilőni. Késő délután az az akkori nevén Éles kanyarnál tűnt fel négy szovjet tank a Maglódi út felől. Nem vették észre Silye Sámuel előző nap ide telepített lövegeit, így sikerült az oroszokat meghátrálásra kényszeríteni.

   November 8-án a szovjetek – egy nagyobb támadás előkészítéseként – nagy erejű tűzcsapást mértek állásaikra, mire Silye és társai beszüntették a további harcot. Silyét 1959. június 6-án tartóztatták le. A Budapesti Katonai Bíróság szervezkedésben való részvétel és gyilkosság vádjával halálra ítélte, november 21-én kivégezték.

    – Az október 23-ai álom szertefoszlott, Nagy Imre letartóztatása, majd 1958-as kivégzése világossá tette, a Jaltai egyezmény még hosszú ideig érvényben marad – fogalmazott a polgármester, majd így folytatta: – Egy dologban azonban biztos lehetett mindenki: sem a világ, sem Magyarország nem lehetett olyan, mint azelőtt volt. Ha lassan is, de megkezdődött a szovjet rendszer eróziója, melynek végső felvonása 1989-ben következett be.

    Kovács Róbert röviden szólt az ’56-ot követő időszakról, a véres kádári megtorlásról, a „vidám barakk országról”. Jelezte, hogy ugyanakkor, az akkori „alacsony szintű létbiztoság” a hatalom urainak azon szándékát fedte el, miszerint az országban diktatúra van.

   Hivatkozott Orbán Éva Igazságot ’56-nak című könyvének azon részére, amikor kérdésére a Corvin köz egykori parancsnoka, Pongrátz Gergely a kérdésére úgy válaszolt, hogy ’56 legfőbb erénye a hazaszeretet volt. Ebből kiindulva egy jogos felvetést tett – halvány utalással jelenünk egyik égető kérdésére –: hogy ha Amerika alapokmányban mondja ki, Amerika az amerikaiaké, akkor miért van az, hogy nálunk a Magyarország a magyaroké kijelentés után azonnal szélsőjobboldalinak, fasisztának bélyegzik az így nyilatkozót azok, akiknek ez az érdekük.

   – A kérdés az, vajon miért szabad minden más nemzetnek hangoztatni hazafiságát, kivéve a magyarnak? – erősítette meg a kérdést.

   – Pongrác Gergely szavait 1996-ban rögzítette Orbán Éva, mely gondolatok a mai napig fájóan igazak – mondta, majd Albert Camus 1956-ra vonatkozó írásának egy részletével, az el nem nyert de később „egyetlen nap alatt” visszaadott szabadsággal, annak megőrzésére való felhívással zárta beszédét Kovács Róbert.

  A megemlékezést a Pódium Színház két színművésze – Ternai Krisztina és Valázsik Péter – az alkalomhoz választott versekből és zenei produkciókból szerkesztett műsora (rendezte: Bednai Natália) követte, majd koszorúzással ért véget az esemény.

   Kőbánya Önkormányzata, a FIDESZ Kőbányai Szervezete, a Jobbik Kőbányai Alapszervezete, az LMP Kőbányai Szervezete, a kőbányai nemzetiségi önkormányzatok, Budapest Főváros  Kormányhivatala X. kerületi Hivatala képviselői és kőbányai polgárok helyezték el a kegyelet koszorúit, s egy-egy szál virágot az emlékmű talapzatánál.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

Fotó: 10kerkult.hu/OGY

Álljon mellénk, támogassa szerkesztőségünket, hogy fejlődni tudjunk! Részletekért katt a képre!