AD-blacklist1

2017
okt.
30

Főhajtás érdektelenség mellett

Írta: Oszvald György

OKT23 a 218leadKőbánya ünnepi műsorral, benne dr. György István beszédével, majd koszorúzással adózott 1956 hőseinek október 23-án.

 

 

 

 

A Kőbányán megrendezett 1956-os megemlékezés egy volt a sematikus, sokat nemigen mondó megemlékezések közül. Maga a főhajtás a KÖSZI színháztermében történt, majd elegendő időt hagyva egy laza sétára, a Kőrösi Csoma sétány Liget tér felőli részén felállított kopjafáknál koszorúzással ért véget.

   A KÖSZI-ben dr. György István kormánymegbízott beszéde után a Válaszút táncegyüttes (koreográfus, művészeti vezető: Diószegi László) adott műsort, a kopjafáknál Őze Áron Jászai Mari-díjas színművész, rendező szavalata – Márai Sándor: Mennyből az angyal című verse – előzte meg a koszorúzást.

   A Válaszút műsorának érdekessége volt, hogy az egyes koreográfiák között Diószegi vidéki forrásokból felolvasva mutatta be, ’56 forradalma nemcsak Budapesten, de az ország más részein is jelen volt. A műsor szerkesztése – egy haranglábi (Küküllő-menti) szvit után egy dél-erdélyi páros hajdútánc következett, majd a madocsai csárdás után egy klézsai moldvai csángó koreográfia zárta a programot – jól követte le a forradalmi eseményeket, az utolsó tánc forgataga, kavargása jól fejezete ki a nemzet szabadságvágyát.

  

    OKT23 a 053György István (képünk) 12 perces beszéde két jól elkülöníthető részből állt. Emlékeztetett arra, hogy rövid időn belül három olyan ünnepen emlékezünk (aradi vértanúk: október 6-án, 1956 hősei: október 23-án és nemzeti gyásznapunk november 4-én), melyek közös jellemzője, hogy „a szabadságért a legkilátástalanabb helyzetben is vállani kell a küzdelmet, s a hatalom hazugságát pedig a legvéresebb megtorlás sem emelheti az igazság helyére.”

 

   Felidézte a 1956-os budapesti események kirobbanását, idézte Örkény István erről szóló írását (Levelek egypercben). A szónok úgy foglalta össze az eseményeket, hogy „az október 23-ai tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett.”

   A kedvező irányba fordult tárgyalásoknak azonban a Szovjetunió november 4-ei hadüzenet nélküli támadása vetett végett. A túlerővel csak néhány napig tudta felvenni a küzdelmet a szabadságért harcolók maroknyi serege. A következmények közül György kiemelte, hogy a levert szabadságharc nem volt hiába való, mert hatására elkezdődött a nyugati „bolsevik típusú” pártok bomlása, s ez a folyamat az 1980-as évek vége felé – több tényező kedvező egybeesése okán – a bolsevizmus világméretű bukásához vezetett.

   OKT23 dupla

 

   Itt György István egy „frappáns” fordulattal – Kapisztrán János halálának október 23-ai dátumát alapul véve, „mintha Nándorfehérvár hősei támadtak volna föl” – egy tágabb, történelmi közegbe helyezi beszédét.

 

   – A magyar ’56 kivívta a világ csodálatát. A későbbi nemzedékekben, csaknem négy évtizeden keresztül folyamatosan bűntudatot tápláltak hazánk idegen érdekeinek szolgálatába szegődött vezetői, s még ma is vannak politikai pártcsoportok, akik ezt teszik saját rövidtávú politikai és gazdasági érdekeikből – mondta.

   Kiemelte, miközben a magyarok a saját szabadságukért harcoltak, Európa szabadságát is védték, bár ehhez senki nem nyújtott segítséget. Sőt, Eisenhower amerikai elnök szabad kezet adott Moszkvának a magyar szabadságharc leverésére. – Nem ártana időnként erre is emlékezni – jegyezte meg, majd idézte J.F. Kennedy 1960. október 23-ai méltatását az ’56-os magyar szabadságharcról, igaz, az elismerést a „politika kifelé mutatott álságos arcként” aposztrofálta.

  

    OKT23 a 067Napjaink politikai értelmezését azzal vezette fel György István, hogy a magyaroknak a változások mellett az állandó eszménye az, hogy „mi, magyarok, a szabadság népe vagyunk”.  

   Ez a kijelentése adott alapot arra, hogy beszédének hátralévő néhány percében (mint ahogy egy boksz meccsen is az utolsóként bevitt nagy ütések maradnak meg a pontozókban) a kormánypropagandát mantrázza, hogy sorosozzon egy jót, s a fideszes elvárásnak megfelelve teszi ezt 1956-hoz viszonyítva.

 

   „Mások akarnak a fejünk felett dönteni, hogy mi, magyarok, hogyan és kikkel éljünk.”

  „Fenyegetnek minket, mi lesz akkor, ha nem engedelmeskedünk.”

   „Idegen hatalmi akarat alapján akarják kijelölni, hogy ki és hogyan vezesse Magyarországot.”

   „A magyar politikában vannak olyanok, akik a hatalomért és a pénzért készséggel kiszolgálnák az idegen érdekeket és végrehajtanák ezt a tervet.”

   „Védjük meg Magyarországot akkor is, ha az árral szemben úszunk!”

   „Védjük meg Magyarországot, hazánkat, függetlenségünket, szuverenitásunkat, védjük meg Európát, s az Uniót olyannak, amilyennek a kereszténydemokrata alapító atyák megálmodták!”

   „Mondjunk igent identitásunkra, ezréves magyar és európai kultúránkra, keresztény gyökereinkre és hitünkre!”

   „Mondjunk nemet a magyar és az európai kultúrával össze nem egyeztethető tervekre!”

 

   Vajon ezek után mennyire lehet hiteles György István záró mondata: „Nemzeti ünnepünkön emlékezzünk kegyelettel és hajtsuk fejet az ’56-os hősök előtt!”

 

OKT23 a 479

 

   A kopjafáknál koszorút helyeztek el: Kőbányai Önkormányzat, Fidesz Kőbányai szervezete, MSZP X. kerületi szervezete, LMP Kőbányai szervezete, kerületi nemzetisági önkormányzatok, Kelet-Pesti Tankerületi Központ, BKIK X. kerületi szervezte, 56-os Magyarok Kőbányai Tagszervezete, Szent László Király Alapítvány képviselői.

 

OKT23 a 615

 

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

Fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

Álljon mellénk, támogasson, hogy fejlődni tudjunk!

tamogato tabla 400px


Szerkesztői kommentár

   A 10kerkult.hu szerkesztősége immáron sokadszor veti fel, milyen hatásfokkal működik az önkormányzat mozgósítása nemzeti és helyi ünnepeinkre? Azt látjuk, hogy egyfelől jelentős és nyilván nem kis összegbe kerülő hirdetési felületeket vesz igénybe (óriásplakát, önkormányzati nyomtatott sajtó, stb.), használja a közösségi megosztás lehetőségeit, magas színvonalú műsorokat láthatunk, jónevű előadókat nyernek meg, másrészt azt tapasztaljuk, hogy mindezek ellenére teljes a kőbányai lakosság érdektelensége, közömbössége.

    Ez utóbbi lehet mindenkinek a magánügye, ugyanakkor fel kell tenni a kérdést, vajon végzett-e az elmúlt 1-2 évben bármilyen vizsgálatot is az önkormányzat, hogy miért nincs közönsége ezen ünnepeknek? Mert az mégsem járja, hogy van 15-20 állandó arc, magánemberek, akik minden ünnepségen jelen vannak, adott, hogy az önkormányzati képviselők átlagosan fele érdeklődik, s ugyanez vonatkozik a különféle intézményekre is (oktatás, szociális ellátás, egészségügy, önkormányzati cégek! Hol van a kerület lakossága! Miért nem reagálnak a hírverésre? Hol van a diákság?

   Megszámoltuk: a KÖSZI-ben 68 fő volt jelen, s ebbe mindenkit beelértünk: képviselőket, intézményvezetőket, civil szervezetek vezetőit, magánembereket, a sajtó képviselőit. A koszorúzáson talán 10-15 ember csatlakozott a résztvevőkhöz, bár szerintünk inkább a látvány, mint a szívük, hitük vonzotta őket oda.

   Azt is tudjuk, nem lehet kötelezővé tenni a megjelenést.

   Akkor mi nem működik?

 

   Egy másik rákfenéje minden ünnepnek, hogy „azt üzeni nekünk a múlt” – mondja a mindenkori szónok, s elkezdi a napi aktuálpolitika ostobaságait szajkózni. Dr. György István ünnepi beszéde, annak az eleje, sőt, néhány fenntartással még a közepe is egy jól szerkeszett előadás volt. Hiszen az a kitekintés, ami egy honi esemény akár országos, akár nemzetközi hatása, helyénvaló lehet. Ugyanakkor a nagy-nagy filozofikus fejtegetésekben nem jelennek meg a hősök. György István is csak általánosságban beszélt a budapestiekről a pesti srácoktól. E tekintetben nem vigasztal senkit, hogy november 4-én Silye Sámuelre és társaira emlékezünk majd.  

 

STROKE oktober 003    Vajon miért van az, hogy a szónok, jelen esetben dr. György István egy szóval sem emlékezik meg azokról a Pongrác telepi srácokról, akiket ártatlanul lőttek le, s a kegyelet jeléül az önkormányzat domborművel díszített emléktáblát állított a Pongrác Közösségi Ház falán 2013-ban!? (Még akkor is, ha 1956. november 4-hez kötötték a táblaavatást, anno.) 

 

   Dexler Ottó 22 éves honvéd; Illés Béla 23 éves honvéd; Komanovics Iván 16 éves segédmunkás; Kőváry Ferenc 17 éves iparitanuló; Lázár Miklós 21 éves honvéd; Lepedát Veronika 24 éves gyári munkás; Lukoczki József István 19 éves segédmunkás; Marcsik József 16 éves segédmunkás; Pék János 20 éves szerszámkészítő; Potoczky Ferenc 17 éves motorszerelő.

(Megnéztük, a fotó készítésekor  – október 24-én – a tábla alatti koszorúk mind tavalyiak voltak.)

 

   Miért kell – nem figyelmen kívül hagyva az ’56-os forradalom nemzetközi hatásait – egy helyi szervezésű megemlékezésen országos napi politikát belekeverni a mindannyiunk szívében élő igaz tisztelet, kegyelet érzései közé?  

   Úgy hisszük, alapja vagyon annak a feltételezésnek, hogy éppen a kötelezően előírt kormánypropaganda, az infantilis ellenségkép-alkotás, s ezek szajkózása tartja távol az embereket. (Megengedve, hogy a beszédek egy adott pontig korrektek, pontosak.)

 

   És még egy kérdés: tényleg kötelező, hogy egy ünnepi beszédet, legyen az bármilyen alkalomból is, Kovács Róbertnek vagy György Istvánnak kell elmondani? Tényleg ők a hiteles emberek a megemlékezésre? Minden fajta megemlékezésre?

(Oszvald György)