AD-blacklist1

2015
júl.
04

Ha ide belépsz…változz át!

borton csaladi nap 094Nagyüzem volt csütörtökön és pénteken a Budapesti Fegyház és Börtönben. Az eléggé öreg helyet belül is megismerhették azok, akiknek szerettei ide járnak dolgozni. Kis túlzással éppen ez a különbség a rabok és őreik között: utóbbiak hazamehetnek a nap végén, előbbiek nem.

 

 

 


Ha üzleti nyelven akarunk fogalmazni, akkor szervezetbemutató (nyílt) napokat tartott július 2-én és 3-án a Budapesti Fegyház és Börtön – de mivel a Kozma utcai bv-bázis nem vállalat, muszáj úgy pontosítanunk, hogy a házon belüli élet egy részét mutatták be a sajtónak és/illetve az itt dolgozók családtagjainak.


Hasznos hely


Azt eddig is tudtuk, hogy a BFB-ben elég sokat törődnek azzal, hogy a fogvatartottakat képezzék – például általános iskolai és középiskolai tanórákat tartanak –, és most ezt „tetézve” egy új szakma elsajátítását is lehetővé tették az arra érdemesek számára.
Uniós finanszírozású pályázat keretében (TÁMOP 5.6.3, kiemelt projekt) a térburkolói szakma képzését indították el, amelyet egy 90 órás személyiségfejesztő tréning – amolyan előrosta – előzött meg. Akik itt megfeleltek, neki is kezdhettek az elméleti, aztán meg a gyakorlati foglalkozásoknak.
Szinte már unalomig ismert és lózungszerű a „miért kell ez?” kérdésre adott válasz, de attól még igaz és helytálló: ahogy azt Széles Gábor bv. dandártábornok, a BFB parancsnoka és Dencs Tibor projektvezető újfent megfogalmazta, azért, hogy a most még fogvatartottaknak egy lehetőséget adjanak – ez esetben szó szerint – a kezükbe, hogy innen kikerülve ezzel éljenek, ne pedig mással vissza.


burkol 036Az egy dolog, hogy a főnökség ezt az elvet vallja. De vajon ugyanígy gondolkodnak a fogvatartottak is?
A BFB Maglódi úti B-objektumának egy elkerített részén a képzésre járók már serényen gyakoroltak a tikkasztó hőségben. A csapat egyik fele a tereprendezést végezte (jobbra), a másik fele pedig már az elegyengetett talajra a térköveket illesztette egymáshoz szép sorban (balra, alul).
Utóbbiak közül hárman vállalták, hogy megosztják gondolataikat velünk. Közülük Sándornak nagyjából testhezálló ez a szakma, hiszen mint elmondta, ő kőfaragóként korábban az építőiparban dolgozott. Felvetettük, hogy akkor nyilván ő lehetett a társaság vezére, hiszen egy-két fogást biztosan tudott mutatni a többieknek – ám ideje sem volt válaszolni, mert a kissé hiperakítvnak tűnő László azonnal rávágta, hogy „így van”.
– Ez esély arra, hogy nem kerülök ide vissza – adta meg amúgy az alapkérdésre a választ Sándor. – Bár én igazából előre gondolkodok, hiszen még az ügyem másodfokon van, egyelőre fogalmam sincs, hogy mennyi időt töltök el itt.


burkol 054László, mint mondta, nyolc és fél évet lehúzott már és csak hat hónapot kell még kibírnia, így számára kapóra jött ez a képzés. Szabadulása után e szakmában szeretne maradni.
– Örülök, hogy ez összejött, és szerencsére van ígéret építőipari vállalkozótól, hogy kapok munkát. Mindemellett tetszik is ez a szakma – mondta széles mosollyal. – De én a börtönnek amúgy is sokat köszönhetek: öt általános osztályt tanulva kerültem be, idebenn elvégeztem a maradék három osztályt is, aztán tanultam angolul, a szakácstanfolyamot is kijártam, most meg a térburkolóit. És amikor csak tehettem, olvastam. Rengeteget.
Felvetettük Lászlónak: a tudásvágy megmarad kint is?
– Nem itt akarok újabb könyveket olvasni – adott elég szarkasztikus, ámde egyértelmű választ.


Zoltán volt hármójuk közül, akinek kissé döcögősebben ment a tanulás, ezért ő szinte minden elhangzó szót felírt, koncentrálva figyelt minden fogást, praktikát – de megérte. Mint mondta, eddig kilenc évet ült itt és csupán négy hónapja van vissza, és neki is ígértek térburkolói munkát. De ha esetleg valamiért mégis borul az ígéret, akkor sincs gond, árulta el, mert a képzés lényege az utánkövetés, azaz segítenek a projektfelelősök akár az elhelyezkedésben is.

burkol 064

Akinek ,,bejött" a képzés (balról jobbra): Zoltán, Sándor és László

 


Más arc


Egyébként ez a program nem valamiféle látványos PR-akció volt csak, amire a legjobb bizonyíték, hogy a csapat pénteken is izzadt a gyakorlóterepen.
Ezt akkor láttuk, amikor körbebarangoltuk a Kozma utcai A, a Maglódi úti B és az Újhegyi úti C objektumokat annak a bejárásnak a keretében, amit a BFB vezetése szervezett a munkatársak családtagjai részére.


borton csaladi nap 015Néhány hete nyerte el ugyanis a Budapesti Fegyház és Börtön a „Családbarát munkahely” kitüntető címet, és a pályázat egyik elemeként a bv-s dolgozók hozzátartozói ismerkedhettek meg a helyszínnel, hogy lássák, nem csupa szórakozás itt az élet.
Még akkor sem, ha a két alkalmi túravezető, Pádár László és Farkas József bv. alezredesek rendkívüli humorbonbonokat is bedobva vázolták a bv-sek egy-egy munkanapját. Mert azért itt dolgozni sem egy leányálom, mint kiderült. Például a legjobbak akár egy olimpiai gyaloglóversenyen is indulhatnának, lévén a sok kísérés, a fogvatartottak ügyes-bajos dolgai után való járkálás, a zárkák ellenőrzése során naponta legalább 20 kilométert is lépdelnek a fegyőrök, a nevelőtisztek. Aztán elfordul olyan is, hogy 500 rabra jut 2 fő őr – ez azért elég rizikós. De az sem igazán szerencsés, hogy a dolgozóknak adott esetben sorba kell állniuk a WC előtt, mert – az A objektumban – nem a három szinten van szintenként egy klozet, hanem a három szintre jut egy. Ahol egyébként még az őrök, a tisztek irodáit is zárkákból alakították ki.
Nyáron viszont van a börtönnek egy része, ahol mindenki szívesen tartózkodik: ez pedig az A és B objektumokat összekötő földalatti folyosó. Ahogy Farkas József fogalmazott, a hűs klímája miatt „ilyenkor ez a legjobb hely”.


Sokszor elhangzott ezen a délelőttön, hogy a parancsnokok hasznosnak tarják, ha az itt dolgozók hozzátartozói megismerik szeretteik munkakörülményeit, és azt, hogy mely „apróságok” nehezítik a fogvatartottak őrzését vagy éppen jogaik biztosítását. Éppen ezért találomra megszólítottuk néhányukat, vajon meg tudják-e erősíteni a vezetők szándékát.
Egyikük, egy kedves, csinos hölgy nevetve mondta, foglalkozása révén (rendőr) járt már itt, számára ismertek az itteni börtönviszonyok. A beszélgetést így passzoltuk.

borton csaladi nap 056Egy másik hölgyet akkor szúrtunk ki, amikor az összekötő folyosón a látogatókat kísérő fegyőrök egyike csend kért, majd meglehetősen hangosan kiáltott egy vezényszót. Ezzel mutatta be, mennyire visszhangos a hely. Két hölgy azonnal reagált, és meglepetésre, egyikük csodálatos koloratúrákat „engedett” el. Kérdésünkre elmondta, unokatestvére dolgozik itt, s mivel nagyon keveset beszél a munkájáról, örömmel vette a lehetőséget, hogy belelásson, hogyan is telnek a munkahétköznapjai.
– Meg vagyok döbbenve a látottak egyik-másik részletén. Ezt alapul véve, nehezen tudom megérteni a tesóm lelkét… Nehéz (hallgat egy kicsit)…én nem tudnám ezt végezni. Én csupaszív ember vagyok, nehezen emésztem meg ezt a szigorúságot, nagyon távol áll ez a világ tőlem – mondta.
– Miben segített legjobban ez kis túra? – kérdeztük tovább.
Mosolyogva, bár szinte szótagolva mondta ki a szavakat, ott és abban a pillanatban születtek meg gondolatai.
– Az a furcsa, hogy a kinti világban ő nem ilyen. Kedves, tele van figyelmességgel, odaadással. És mikor itt dolgozik, mindezt le kell vetkőznie. Átváltozik egy másik emberré. Amit itt láttam, segített, hogy megértsem. Furcsa volt a parancsnokától hallani, hogy lényegében itt élnek, ugyanolyan zárkákból alakították ki az irodákat, mint ahol a bentiek tartózkodnak – lamentált. És ez volt az a pont, ahol visszautaltunk a hangpróbára. Kiderült, jó volt a megérzés, a zeneakadémián tanul énekelni! 


borton csaladi nap 035A harmadik „interjúalanyunk” is a hölgyek közül került ki; 15 éves, az pedig nyilvánvaló volt, hogy a szüleivel vett részt a látogatáson. A biztonság kedvéért megkérdeztük, jól sejtjük-e, hogy az édesapja dolgozik itt, és „igen” volt a válasz. Mivel ő is jelen volt a kérdezősködésünknél, különösen izgalmas volt a helyzet.
– Először látod-e a börtönt belülről?
‒ Igen, ez az első alkalom.
‒ Mi ragadott meg legjobban az itt látottakból?
‒ Főleg az, ahogyan ezekkel az emberekkel foglalkoznak, ahogyan őrzik őket, és hogy mégis milyen szabadon tudnak mozogni a körletek között.
‒ Hogyan hatott rád maga börtön? Az, hogy itt dolgozik az édesapád? Tetszik-e, jobb helyet kívánnál neki vagy elfogadod?
‒ Hát, elfogadom, kicsit tetszik is, de azt sajnálom, hogy ennyire régi épületben van ez az egész. Sok pénzt lehetne rá elkölteni, néhány helyen eléggé lerobbant volt.
‒ Segített-e ez a rövid látogatás, hogy másképpen lásd apukád munkáját?
‒ Igen!


Ha már a kishölgy megpendítette a kort: a BFB jövőre lesz 120 éves. Talán nem túlzunk ha azt állítjuk a sokadik betekintés után, hogy a Kozma utcai tömb egy-két pontján változatlanul ugyanolyan állapotú, mint 1896-os átadásakor volt.
Emiatt aztán nem is tudjuk, ez a tény kinek rosszabb, a kényszerből benn élőknek vagy a foglalkozásuk miatt benn tartózkodóknak…

 

(fotó: 10kerkult.hu/OGY)