AD-blacklist1

2017
nov.
13

Kiveszőben lévő bajtársiasság?

Írta: Oszvald György

Nyugdijas zsarutali 148leadTavaly kimaradt, az idén viszont sikerrel rendezték meg a nyugdíjas kőbányai rendőrök hetedik találkozóját. Köszöntőt Weeber Tibor alpolgármester mondott, az est sztárvendége Madár Veronika színművész volt.

 

 

 

A tervezetthez képest némi késéssel kezdődött a program, bár ez a szervezőkön kívül talán nem is zavart másokat: alkalom volt a vacsora előtti beszélgetésekre, a régi fotók vagy az éppen aktuális, az unokáról vagy éppen egy esküvőről készült képek nézegetésére, no, meg az étel sem hűlt ki; erről a Torckó vendéglő személyzete gondoskodott.

 

   Nyugdijas zsarutali 121A dolgok rendje az, hogy minden rendezvény elkezdődik előbb-utóbb, s ez most sem volt másként: Csap Jutka, a rendezvény szervezője kért figyelmet és fegyelmet. Elmondta, örül, hogy ismét összejött a társaság egy kötetlen beszélgetésre, emlékek idézésére vagy éppen a mindennapok számukra fontos kérdéseinek megvitatására. – Azt kívánom, hogy jövőre is találkozzunk ugyanitt! – majd átadta a mikrofont Bender Miklósnak (képünk).

 

   Nyugdijas zsarutali 126Bender – a köszöntések után – arra kérte a társaságot, hogy a legutóbb elhunyt egykori kollégájuk, Simonyi András emlékének szenteljenek egy percet, s néma felállással emlékezzenek rá. A végtisztesség alatt Komáromi István közismert szerzeménye, a Búcsúdal című dallam szólt, majd annak vége után elmondta, hogy a kőbányai rendőrkapitányság és munkatársai nevében Libor Zsolt – szintén kolléga – vett végső búcsút Simonyi Andrástól szeptember 20-án.

 

 

   Nyugdijas zsarutali 133– Azt kérte tőlem az özvegy, s ennek most eleget teszek, hogy tolmácsoljam a család köszönetét a temetésen való részvételért, a támogatásért, az együttérzés kifejezéséért. Köszöni a bajtársi tisztelgést, hogy szerettüket elkísértük az utolsó útjára – teljesítette ezzel az özvegy kérését Bender Miklós.

 

   Az elhunyt kollégáról való megemlékezés után Weeber Tibort kérte fel egy rövid köszöntőre.

   – Az első szó mindenképpen a köszöneté. Lehet, hogy már nem mindenki lakik Kőbányán vagy nem is lakott itt, de a kerületben dolgozott Kőbányáért. Hadd legyek őszinte, nem ez volt, s ma sem ez a főváros legkönnyebb, legproblémamentesebb kerülete! Biztos vagyok benne, sok kemény évük volt a szolgálatuk alatt, de reményem szerint sok-sok olyan dolog is történt, amire jó szívvel emlékeznek – kezdte köszöntőjét az alpolgármester.

  

   Nyugdijas zsarutali 131A továbbiakban arról szólt, hogy a mai társadalom kicsit hálátlan; „használja az embereket, amíg lehet”, majd nyugállományba helyezi őket. Később előfordul, hogy figyel rájuk, segíti őket, de van olyan is, hogy nem. Úgy látta, a „bajtársiasság kiveszőben van” a mai világból. – Az egykori értékek mintha háttérbe szorulnának – utalt napjaink rohanására, szemléletváltozására. Erre azt hozta példának, hogy míg régen a kisgyerek rendőr, katona, tűzoltó akart lenni, ma ez már ritkán hangzik el. (képünkön Weeber Tibor)

 

   – A mai tizenévesek talán már rendőrvicceket sem tudnak – vélekedett. – Viccelődni azzal, arról lehetett, akit megbecsültek, és ez több volt, mint sima vicc; egyfajta társadalmi értéket is hordozott. Azt gondolom, az általános értékválságban meg kell őrizni azokat az értékeket, amik miatt most önök itt vannak. 

    Befejezésként még felvetette, hogy ők, a politikusok vajon odafigyelnek-e a rend őreire, gondjaikra? Segítik-e a biztonságunkat őrzők munkáját azok, akiknek erre lehetőségük van?  

 

    Nyugdijas zsarutali 182A hivatalos rész véget ért, s Madár Veronika kedves közvetlenséggel emelte le az állványról a mikrofont – jobban lehet így mozogni, mondta, s már fel is csendültek az első dal hangjai. Műsora, melyben a szolid, dzsesszes számok uralkodtak, osztatlan elismerést aratott. 

Nyugdijas zsarutali 266

Befejezésként pedig a sokak által kedvelt egykori slágert, Surda dalát már kórusban énekelték.

 

    Az elcsendesülés ideje is eljő, mikor annak sora vagyon – így gondolták ezt a konyhán is, és nagyon rövid idő alatt feltálalták a bőséges vacsorát. Hogy mennyire az volt, bizonyítja, többen is kérték, a második szelet húst csomagolják be, elvinnék…

 

    A társaság láthatóan jól érezte magát; egy adott ponton a krónikás is felesleges már, így elköszöntünk a szervezőktől. Bízunk benne, Csap Jutka kívánsága – jövőre ugyanitt, ugyanígy – valósággá lesz 2018 őszén, és hogy a bajtársiasság sem vész el. 

  

Fotó: 10kerkult.hu/OGY