Vendégségben a Font Pincészet
Kőbánya régi és híres bortermelő hagyományait idézte a Borháló szaküzlet borkóstolóval egybekötött bemutatója. A főszereplők a Font Pincészet és – természetesen – a legkiválóbb borai voltak a június 29-ei eseményen.
Emlékezetünk szerint a Borhálóban nem sokkal a megnyitása után volt egy borkóstoltatás, melyet a hagyományos zsíroskenyér lila hagymával borkorcsolya mellett a Vadkanok énekegyüttes műsora színesített. Ezúttal a dalolás elmaradt, viszont a zsíroskenyér mellett sajt és szőlő segítette a borfogyasztást.
Minimális átrendezés után egy egészen elfogadható „elóadóterem” vált a Borháló eladóteréből: más alkalmakkor a borok bemutatását szolgáló középső asztalokat a szélekre rendezték, utat biztosítva így a kiszolgálásra.
Kuchár Gábor üzletvezető köszöntötte a vendégeket, s jelezte, egy hangulatos nyárestét kínálnak, egy nevezetes magyar borvidék legjobb boraival. A borok bemutatásáról Font Sándorné, Erzsike gondoskodott. (képünk)
A kínálatban a Cseszregi fűszeres, az Irsai Olivér, a Kövidinka, a Tied Cuvée, a Kékfrankos Rosé és Barrique szerepelt. Mindegyik bor 2017-es évjáratú volt, és közülük szinte mindegyik nyert valamilye világversenyt. Erről Erzsike elmondta, hogy egy versenyen elért első hely a bor, illetve a mögötte álló pincészet általános elismerése, a minőség és a megbízhatóság jelképe.
Csak a példa kedvéért említjük a borokat és a 2018-ban elnyert díjakat: Kövidinka 2017 - Citadelles du Vin – aranyérem; Kékfrankos rosé 2017 - Citadelles du Vin – ezüstérem; Cabernet sauvignon rosé 2017 - Mondial du Rosé – ezüstérem. Mindkét nemzetközi borversenyt Franciaországban rendezték.
Néhány friss elismerésről is szólunk. Az Egerben június 16-18. között megrendezett 19. VinAgora Nemzetközi Borversenyen a Kékfrankos rosé 2017 aranyérmet, a Cabernet sauvignon rosé 2017 pedig ezüstérmet nyert.
Fontné Erzsike elmondta, ezeket az eredményeket egy több évtizede a borászatot hivatásnak választó családi vállalkozás érte el.
– A Font család több dinasztián keresztül szőlőtermesztéssel és borkészítéssel foglalkozott, melyet jelenleg is nagy sikerrel, magas színvonalon folytat. A kezdetek az 1740-es évekre nyúlnak vissza, amikor is a Font család Baden-Württembergből települt Soltvadkertre, új termőterületeket keresve a szőleiknek. A munkából a család minden tagja kiveszi a részét. A férjem és a két fiam, Sándor és Gábor is a pincészetben dolgozik.
Magyarország legnagyobb borvidékén, a Kunsági borvidéken, azon belül is Soltvadkerten, a 38 hektáros családi birtokon kizárólag magyar nemesítésű, illetve a vidékünkön több száz éve meghonosodott fajtákat termelünk: Ezerjó, Kövidinka, Irsai Olivér, Cserszegi fűszeres, Kékfrankos, melyből készül rozé és vörösbor is. Boraink alapanyaga minden esetben a kiváló minőségű, válogatott, érett, ízében, összetevőiben kiteljesedett szőlő – mondta.
Ezen a borvidék adja az ország szőlőtermésének a felét, a többi 21 borvidék pedig osztozik a másik felén. A Kunsági borvidéken mintegy 60 ezer hektár szőlő található, ezen belül Soltvadkert környékén 3 ezer hektár.
Minden bemutatott borhoz mondott néhány történetet, személyes emléket, melyek nélkül talán nem is lehetne megérteni, hogy miért is fektetnek óriási energiát a bortermelésbe. De először egy érdekességet említett.
Nevezetesen, hogy Soltvadkertre három dolog miatt érdemes ellátogatni: a Vadkerti tó miatt, amit az ott élők csak „Büdös” tónak neveznek, a másik egy neves helyi cukrászda, ahol télen-nyáron ötvenféle fagyi van, végül a jó borokért, mások mellett éppen a Font Pincészet boraiért.
Sokan kérdik tőlük, hogy egy másik vadkerti pincével, a Fittmann Borászattal milyen a kapcsolatuk. – Jelentem jó, unokatestvéri szinten rokonok vagyunk – mondta nevetve a választ.
Arra is kitért, hogy nem tudja, Font Sándor országgyűlési képviselőhöz milyen szál fűzheti, közvetlen rokoni kapcsolatuk nincs, de nem zárja ki, hogy valamilyen távoli kapocs létezhet.
Az általános tájékoztatás része volt a termőterületről elmondott néhány mondat is.
– Ültetvényeinket, melyek közt vannak még az ősi családi örökségből ránk maradt Bócsához tartozó részek is, de többségük Soltvadkert határában húzódik, környezetkímélő technológiával műveljük A soltvadkerti Szarvaskút-dűlőben több hektáros egybefüggő területtel rendelkezünk. A termőtalaj lényegében dunai homok, ám a mélyszántásnál kiderül, hogy kb. 70 cm mélyen gazdag barna homokos, humuszos réteg van.
Erzsike büszkén újságolta két korty között, hogy a leszüretel szőlőt préselik, majd az ülepített mustot hűtött, zárt körülmények között, reduktív módon erjesztik. Ennek köszönhető, hogy gyümölcsös, friss, üde borokat töltenek a napjainkban egyre inkább az új trendet képviselő csavarzáras palackokba.
És, ha már a szüretelésnél tartunk, azt sem titkolta, hogy meglehetősen nehéz a szőlőik folyamatos gondozásához – metszés, indavezetés, kapálás, stb. – és a szüreteléshez megfelelő munkaerőt találni. Még akkor is, ha az ültetvények a gépi művelésre alkalmas méretűek, a sorok közé be tud menni a traktor, elfér a permetező berendezés, maradnak csak kézzel elvégezhető munkafázisok.
Amíg egy palack a vásárló asztalára kerül, tizenkétszer fogják meg a hivatalos gyártási folyamatban. Ebből az következik, hogy mind a szőlővel, mind a levével nagyon sok munka van.
Egy kis ízelítő a borkóstolásról
A kóstolás a Kövidinkával kezdődött, s bő másfél óra után – egy közbeiktatott rövid szünettel – jutottak el az utolsó, meghirdetett borhoz. Az este valóban könnyed, sok humorral, történeti értékű sztorikkal, s finom borokkal fűszerezett időtöltés volt.
fotó: 10kerkült.hu/OGY
Álljon mellénk, támogassa a szerkesztőség munkáját, hogy fejlődni tudjunk, hogy színesebbek lehessenek cikkeink! A részletekért kattintson a képre!
