Mózes után, szabadon

Emlékművet avattak a reformáció 500 éves jubileuma tiszteletére a kőbányai református templom kertjében október 22-én. A két kőtáblából és az ezeket összekötő domborműből álló kompozíciót Kamasz Krisztián szobrászművész készítette.

Az Ihász utcai református templom kertjében már egy héttel a hivatalos felavatás előtt láttuk és meg is örökítettük a reformáció 500. évfordulója alkalmából állított emlékművet, Kamasz Krisztián szobrászművész alkotását. Kíváncsian vártuk hát az ünnepélyes leleplezési aktust.

   Várakozásunk nem volt minden alap nélküli, hiszen a ceremónia, az ünnepi istentisztelet egyik zenei közreműködője kerületünk díszpolgára, Varnus Xaver orgonaművész (képünk) volt.

   A templom megtelt, csak a karzaton volt néhány üres hely. Az orgona melletti padokban a Sztárai Mihály Kórus foglalt helyet, a bejárat feletti karzaton pedig a Cantores Ecclesiae Rézfúvós Kvintett (Kovács Zalán, tuba, művészeti vezető; Ambrus Szabolcs Pál és Vass István Gábor, trombita; Kasza Mónika, kürt; Alföldy-Boruss Márk, Harsona) készülődött az emlékműavató szentmisére.

   Az ünnepség az egyházi vezetők bevonulásával kezdődött, természetesen, a zenét Varnus Xaver és a Cantores fúvósok szolgáltatták. Helyüket elfoglalván a közös imádság és zsoltáréneklés következett, majd a Szilágyi-Sándor András ref. lelkipásztor köszöntője után Szloboda József esperes, Budapest-Északi Református Egyházmegye hirdetett igét.

   „Sámuel pedig fogott egy követ felállította Micpá és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: az Úr segített bennünket egészen idáig.” (I.Sámuel, 7:12)

    – Annyi mindent tudtunk és megtanultunk, hogy mit köszönhetünk a reformáció 500 évének, hogy nem is vállalkozom ennek e felsorolására. Azt gondolom inkább, egyszer azt kellene megnézni, mit is vesztettünk ezen 500 év alatt? A sok dicsőségtől annyira büszkék vagyunk, és úgy dagad a mellünk, hogy el is felejtünk egy nagyon fontos dolgot, ami a reformációban benne van: az önvizsgálatot és a bűnbánatot – kezdte a prédikációt Szloboda esperes. Majd mindkét témakörben részletesen kifejtette gondolatait, megjegyezzük, szokatlanul kritikus hangnemben.

   Elmondta, hogy Luther szavára „megbénul egy birodalom, és megnémul egy császár” most pedig „vigyázunk a szóra, hogyan is kell politikailag szólni, jaj, nehogy megbántsunk, jaj, nehogy valakinek úgy szóljunk, hogy probléma legyen belőle.” Legfőbb gondnak nevezte, hogy nem merünk kiállni, és kimondani, hogy „Krisztushoz tartozunk!”

   Emlékeztetett, nem véletlenül választotta a bevezető igét, hiszen most „itt állunk két város között” s a mi felelősségónk, mit mondunk, mit teszünk, hogy eljutunk-e, az utánunk következők eljutnak-e a másikba, a kitűzött célig?

   Itt állunk egy emlékmű előtt, hálát adva az Úrnak, hogy idáig eljutottunk, s remélve, hogy amikor kell, lesznek, akik felveszik a stafétát és tovább viszik a másik városba – zárta szavait Szloboda esperes.

   Az igehirdetés és prédikáció után Szilágyi-Sándor Gabriella ref. lelkipásztor köszöntötte az istentisztelet résztvevőit, vendégeit, s a Sztárai Mihály Vegyeskart szólította. A kórust Hacknauer Gabriella vezényelte. A míves előadást követően, az állami és egyházi vezetők köszöntői előtt Szilágyi-Sándor András elmondta a még lepel alatt rejtező emlékmű legfontosabb adatait.

   Szilágyi-Sándor András (képünk) a Kőbányai Református Gyülekezet minden tagja nevében köszönte meg mindenkinek, aki elfogadta a meghívást, s eljött az ünnepségre. Idézte az az igét, mely bátorította a presbitériumot az emlékműállítás szándékában. Ennek hatására nem egy „újabb Kálvin szobor mellett döntöttek”, de követték az Úr tanítását.

    „Azt mondta az Úr Mózesnek, faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat! Én pedig majd felírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblán voltak, amelyeket összetörtél.” (Mózes 2. könyve, 34. 1.)

    Az emlékmű anyaga tardosi vörös mészkő, a táblák 80 cm szélesek, 2 méter magasak és 10 cm vastagságúak. A két kőtáblát összekötő dombormű anyaga horvát mészkő, az elem 50 cm magas, 70 cm széles és 8 cm vastagságú. Az emlékmű alapja 1 m széles 2 m hosszú és 1,5 m mélységű. Elkészítése két hónapot vett igénybe, s minden, ami rajta látható, kézzel faragott. Elkészítésére 1 millió 370 ezer forint összegben kötöttek szerződést, melyhez hozzájárult az emlékmű megvilágítása 225 ezer Ft értékben. – Az emlékmű elkészülésével tíz éves álom valósult meg, mert nemcsak az emlékmű, de ezzel a templomunk is kapott némi megvilágítást – mondta leplezetlen örömmel Szilágyi-Sándor András.

   A végleges állapothoz tartozik az előkészítések, a kert, a környezet alakítása, termőföld vásárlás, virágok ültetése, nem utolsó sorban a temérdek kétkezi munka. A végső összeg 1 millió 750 ezer forintra rúg. Ezen összegből a Kőbányai Önkormányzat 1 millió 170 ezer forintot vissza nem térítendő támogatásként adott, a fennmaradó összeg a gyülekezet tagjainak adományaiból állt össze.

    Köszöntőt mondott Kovács Róbert, Kőbánya polgármestere, Gyügyei Attila főgondnok Északi Református Egyházmegye, Benkóczy Péter evangélikus lelkipásztor és Pankotai Ferenc, a reformárus egyházközség főkurátora.

    Kovács Róbert (képünk) azt emelte ki és részletezte, hogy „Luther Márton 500 évvel ezelőtt meg akarta változtatni a katolikus egyházat, ehelyett azonban megváltoztatta az egész középkori világ jövőjét, a világ jövőjét,”

   Gyügyei Attila azt hangsúlyozta, hogy amikor egy mérföldkőhöz eljutunk, s megállunk egy pillanatra, kicsit elgondolkodunk, hogy milyen erős hitük volt az 500 ével ezelőtti embereknek! A jelenben élőknek is hasonlóan erős hitet kívánt.

    Benkóczy Péter egy ide illő szimbólummal fejezte ki, hogy nagyszerű érzés egy másik gyülekezet ünnepén részt venni, „kiváltképp, ha közös az ügy és az Krisztusról szól, és kiváltképp, ha a különböző testrészek azt érzik, egy testhez, jelen esetben Krisztushoz tartoznak.” Szerinte a reformáció ünnepe arról a szentlélekről szól, aki rámutat, hogy kicsoda Krisztus.  Valójában a reformátor ősök is éppen arra akartak rávilágítani, a nép maga Krisztus.  

   Pankotai Ferenc  (képünk) úgy vélte a hosszú éveken át meghallgatott istentiszteletek alapján, hogy ez végül is egyetlen egy ház: Jézus Krisztusé. Bár némely „szabályok miatt három részre szakadt”, de remélte, lesz még valaha újra egy.

    Az emlékmű kapcsán megemlítette, hogy kevés pénzük volt rá, s ez is kell a gombás, penészes tetőszerkezet rendbehozásához. Ezért segítséget kértek, a kérést meghallgatták, s szerinte az önkormányzattól „ajándékba kapta” az emlékművet a református gyülekezet. Talán azért, mert Kőbányának keresztény vezetői vannak.

    A beszédek után záróének következett, majd a résztvevők az emlékműhöz vonultak. Avatóbeszédet Szilágyi-Sándor Gabriella mondott.

  A rézfúvósok játéka alatt Kovács Róbert és Szilágyi-Sándor András együtt leplezték le a maga nemében egyedülálló emlékművet.

Cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

Fotó: 10kerkult.hu/OGY

Támogassa szerkesztőségünket, hogy fejlődhessünk, növekedhessünk! Katt a képre!