Alkotótábor a rendőrkordon ölelésében
A Kontúr Közhasznú Egyesület az idén is megrendezte a már szokásos Hős utcai nyári alkotótábort augusztus 25-27-e között. Igaz, nekik fel nem róható okok miatt kicsit más körülmények között, mint tették ezt az elmúlt években.
Hogy teljesen érthető legyen a Kontúr Egyesület szokásos, Hős utcai nyári alkotótábora, mindenképpen szükséges tudni néhány, az augusztusi hétvégét megelőző eseményről.
Környezetrajz…
Néhány hete az ATV Heti Napló című riportműsora foglalkozott a Hős utca 15A és 15/B épületekkel, az ottani körülményekkel egy lakáshirdetés kapcsán. A Hős utcát egy egészen más ok miatt az elmúlt napokban kapta fel a sajtó: egy újfajta dizájner drog okozta haláleset és a Puskás Ferenc Stadion metró állomás környéki zaklatások egyes szálai is ide vezettek. Óriási a rendőri jelenlét az utca teljes hosszában, sőt, a környékén is. Például a Hős utcával szembeni vasútszakaszon is kutyás rendőrjárőr cirkál. Éppen a Kontúr rendezvényére igyekezvén magam láttam, hogy a rendőrök négy tinédzserkorú srácot igazoltattak, egyikük talán le is bukott, a rendőr a szétszedett telefonjából vett ki valami fehéret; biztosan nem az akkumulátor volt.
Cikkünk megjelenése előtti napon Kovács Róbert, Kőbánya polgármestere az ország nyilvánossága előtt az ATV televízió híradójában kérte a kormány pénzügyi segítségét a Hős utcai állapotok megszüntetése okán, 29-én, kedden pedig a Hír TV Riasztás című műsora foglalkozott a Kontúr Egyesület Hős utcai tevékenységével egy hosszabb riportban.
…és a gyerekek a Kontúrral
A Hős utca 15/A ház udvarának egyik oldalán asztalok, padok sorakoztak, önkéntesek csapata foglalkozott a gyerekekkel – voltak vagy huszan –, néhányan rajzoltak, mások borostyánkoszorút készítettek, a kisebbeknek mesét olvasott az egyik fiatal önkéntes. Az lépcsőház mögötti udvarrészben Balog-Urbanovszky Zsuzsanna néhány sráccal focizott. Ebből az idillből ragadtam ki Lados Noémit, a Kontúr Egyesület alelnökét néhány kérdés erejéig.
A Hős utca 15/A és 15/B épület közti terület a takarítás másnapján
– Sajnálom, hogy az első napon nem tudtam eljönni egyéb elfoglaltságok miatt. Bár ez nem tűnhet fontosnak, mégis azzá válik, ha arra vagyok kíváncsi, valójában hol tartották meg a programokat? Mert a két ház közötti füves területen biztosan nem, hisz’ hatalmas takarítás nyomait láttam idejövet. Nem hiszem, hogy ma reggel igyekezett bárki is rendet rakni…
– Jól látja. A negyedik alkotótáborunkat szerveztük meg, s pénteken – eltekintve a hatalmas rendőri jelenléttől – arra érkeztünk, hogy a két ház közötti területeken a Vagyonkezelő dolgozói, munkagépei lázasan takarítják az eszméletlen mennyiségű szemetet. A két ház közötti részt, ahová hagyományosan az alkotótótáborunkat terveztük, munkaterületté nyilvánították, így oda nem mehettünk. Ezért vagyunk itt, az udvaron.
Noémi megjegyezte, július 23-án levelet írtak Weeber Tibor alpolgármesternek, segítsen a terület megtisztításában, majd augusztus elején telefonáltak is neki, mert az egyesület önkéntesei – ugyan igyekeznek rendet tenni – ezt saját erejükből nem tudják elvégezni, s nem is feltétlenül egy civil szervezet feladta lenne. Nemigen történt reagálás, hiszen a tábor előtti három napon (kedden, szerdán és csütörtökön) az ott lakókkal közösen takarítottak és pakolták tele a bérelt konténert, ami durván 50 ezer forintot vett ki az egyesület kasszájából. Meglepetésükre, éppen a tábor nyitónapjának reggelén kezdődött a takarítás. Egy gyors vezetői értekezlet után úgy döntöttek, megtartják a tábort, némileg módosítva annak programját.
Például vasárnap, a zárónapon nem bográcsozás volt, hanem ez egyik házban lakó szülő segítségével és támogatásával hot dogot és rétest szolgáltak fel a „táborlakóknak”.
A közbevetés után arról beszélgettünk, zavarja-e a rendőrség jelenléte a munkájukat, meg hogy a takarítás közben találkoztak-e ők maguk a drogozás jeleivel. Felvetettem, vajon ezek a gyerekek, akik most úgy játszanak, beszélgetnek az udvaron, mintha ez mindennapos tevékenységük lenne, találkoznak-e, találkozhatnak-e a droghasználat bármilyen megnyilvánulásával, formájával?
Beszélgetésünk a Kontúrnak biztosított első emeleti közösségi térben folyt, ide kopogtatott be két tündéri gyerkőc. A srácnak egy focizás közben szerzett horzsolást kellett leragasztani, a kislány pedig két zsugor ásványvizet (ez 2x6 db másfél literes palack!) – mint kiderült, tévedésből – cipelt fel a lépcsőkön; láthatóan megküzdött a súllyal.
Noémi tette a dolgát, majd egy nagy tál felszeletelt almával küldte őket vissza azzal, osszák szét a többieknek, aztán a drogos témára reagált. Levett egy szabványos injekcióstű-begyűjtő dobozt, s elmondta, ezt, meg a csipeszeket a Baptista Szereteszolgálat Utcafront munkatársaitól kapták, s használták is a napokban.
– Akár a nyári táborok előtt, akár, ha foglalkozást tartunk itt a szobában, azzal kezdtünk, kezdünk, hogy gumikesztyűt húzunk, védőfelszerelést veszünk, meg a szükséges szerszámokat, zsákokat, s megyünk egy kört a területen, összeszedjük a szemetet. Igen, fecskendőt is találtunk, nem is egyet.
– Tanítgatják ilyenkor őket, hogy mi a helyes viselkedés? Hogy ne nyúljanak ezekhez, mert méreg, meg egyáltalán, hogy drog…
– Igen, de azt gondolom, ezek a gyerekek jóval többet tudnak ezekről, mint esetleg mutatják, mert itt, ebben a környezetben nőttek, nőnek fel. Tudják a tűről, hogy mi az, hogy mire szolgál. Az a véleményem, ha már drogprevencióról beszélünk, a hatóság dolga, hogy elfogja a dílereket, a betegekből pedig nem bűnözőt kell csinálni, hanem kezelni kell őket. Mi igyekszünk megtenni a maximumot, de nem a szenvedélybetegségekkel foglalkozunk. Éppen ezért hiányoljuk az ilyen profilú szervezeteket a terepről. (a képen Lados Noémi)
– És a takarítás?
– Hát, az érdekes téma. Kérdeztük a Vagyonkezelő embereit, hogyan tovább, van-e valami koncepciójuk a terület tisztán tartására? Azt válaszolták, nem tudják, ők végrehajtják a kiadott feladatot és ennyi. Javasolták, forduljunk az önkormányzathoz. Tegnap Zsuzsi felhívta telefonon Weeber Tibort, aki arra tett ígéretet, le fogunk ülni beszélgetni ezekről a dolgokról. Jelezte neki, mindaddig, amíg lehet, mi maradnánk itt, s vannak terveink, elképzeléseink arról, mit és hogyan lehetne addig is csinálni.
Itt megint csak egy megjegyzést tett Noémi. Elmondása szerint korábban két olyan teherautót is elküldtek, amelyek a sittől kezdve a gumihulladékig, a törött bútoroktól a vegyes hulladékig kezdtek lerakodni a kukák mellé. Szóltak nekik, hogy inkább rakják vissza, a Hős utca nem hulladéklerakó. Kénytelen-kelletlen visszarakták.
Ismét az itt lakó gyerekekre terelődött a szó. Elmondtam, bár évente egyszer vagyok itt néhány órát a táborban, azért látok változást. Másképpen viszonyulnak hozzám, idegenhez, mint korábban. Egy példát említettem, több hónapja történt. A közösségi szobába jöttem egy interjúra, s az egyik kisgyerek az A-jelű háznál megkérdezte, kit keresek, mit akarok, s mikor elmondtam, egészen a lépcsőházig kísért. Azt megelőzően pedig mintha nem is léteztem volna számukra. Persze, nem biztos, hogy mindegyik gyerek ilyen…
Noémi vette a lapot, s már sorolta is, hogy folyamatosan jelen vannak ebben a környezeteben, másként nem lehet elnyerni sem a gyerekek, sem a szülők bizalmát. A közösségi térben egy héten kétszer vannak kint, s az attól a pillanattól így van, amikor megkapták ezt a szobát. Keddenként Kamasz klubot tartanak különféle foglalkozásokkal, beszélgetésekkel, két hetente pedig kerámia foglalkozások vannak. Néhány darab éppen az egyik polcon száradt, a legutóbbi alkalom termékei.
De elmondta azt is, hogy a terveik közt egy átalakulási folyamat szerepel, melynek a vége egy tanodaszerű, célzott, hatékonyabb foglalkozási rendszer. – Szeretnénk sokkal többet itt lenni, sokkal több programot végrehajtani! Persze, ez nem könnyű, pályázatokat kell írnunk, adományokat kell gyűjtenünk, hogy létezni, dolgozni tudjunk – magyarázta.
Hozzáfűzte, hogy szeretnék, ha rajtuk kívül más segítő szervezet is bekapcsolódna az itt folyó munkába, nem ellensége az együttműködésnek.
Táborzárás
Vasárnap dél körül érkeztem a Hős utcába azzal, hogy két kislánynak és egy anyukának elhozom az előző napi fotókat kinyomtatva, majd lövök még néhány képet a bográcsozásról, mint tavaly de másként alakultak a dolgok.
Őszintén szólva elkapott valami nem megmagyarázható kényszer, hogy maradjak, hogy részese legyek a bográcsot felváltó hot dog és rétes kiosztásnak; az otthoni ebéd várhat. Már éppen elköszönni igyekeztem, de mégis maradtam. Noémi az egyik önkéntessel és egy anyukával a rajzverseny és a Ki Mit Tud? győzteseinek ajándékait készítette össze. No, ezt még meg kell várni, gondoltam, s így is lett.
Érthető izgalommal tolakodtak a kis lurkók az asztalnál, nem irigyeltem sem Zsuzsát, sem a másik anyukát, sőt, a rendet tartani igyekvő önkénteseket sem. A győztesek, ahogy megkapták a bezacskózott ajándékokat, azonnal kibontották, s használatba is vették.
Nekem is kijutott a lufi fújásból, sőt, még „csapdába” is estem: az előző napon szülői engedéllyel fotózott leányka, Arabella, arra kért, hogy ő is kattinthasson néhányat. Amíg a nyakába akasztottam a kamerát, a barátnője már be is állt a pózba, s készült néhány kép is. Én pedig ígéretet tettem, hogy rövidesen ezeket is elviszem nekik.
Fotó: 10kerkult.hu/OGY