Látogatás a Wekerle-telepen

A nagy júliusi hőhullámok után, július 27-én sikerült kifogni a Stroke-klub tagjainak egy olyan napot, amikor kellemes időjárási körülmények között tehettünk egy délelőtti sétát a Wekerle-telepen. Ez a telep tulajdonképpen amolyan „város a városban”, a XIX. kerület egy sajátos karakterű városrésze.

Nagyon sokan még itt a határos kerületben sem tudják, hogy milyen csodát rejteget számunkra Kispest. Egyébként Kispest is csak 1950. január 1. óta része a fővárosnak.

   A telep kialakulásáról azt kell tudni, hogy a XIX század utolsó negyedében Budapest lakossága két és félszeresére nőtt, ugrásszerűen fejlődött az ipar, vidéki nincstelenek áramlottak a munkát kínáló nagyvárosba. Ezzel a lakásépítés nem tudott lépést tartani. A Wekerle-telep építése 1908-ban kezdődött meg ezen a területen, Wekerle Sándor politikus, miniszterelnök kezdeményezésére. 1909-25 között összesen 1007 ház épült 4412 lakással. 2, 3 és 4 lakásos földszintes, valamint 6, 8, 12 lakásos, kétszintes épületeket terveztek. Egyáltalán nem egyentervek alapján. A kor neves építészei vettek részt a házak tervezésében. Kutatómunkát folytattak Erdélyben, a Felvidéken, és az Alföldön is, tapasztalataikat pedig beépítették terveikbe. Így a házak, az utcák, terek igen változatos képet mutatnak.

   Ez volt a Magyar Építőművészek Szövetségének a célja, akik angol kertvárosi mintára fogalmazták meg kívánalmaikat: az épületek legyenek változatosak, eltérő megjelenésűek, tartozzon hozzájuk kiskert (ez azt a célt szolgálta, hogy a munkások szabadidejükben mezőgazdasági munkával is foglalkozzanak, megtermelhessék a konyhára valót). Ezen felül fontos volt megtervezni a középületeket, zöldterületeket is.

   1911-14 között négy iskolát és két különálló óvodaépületet létesítettek 48 tanteremmel, 18 óvodahelyiséggel és két fedett tornacsarnokkal. 1912-ben megépült a rendőrkapitányság, a következő évben pedig a postamesteri hivatal.

   A negyed építésekor 50 000 fát ültettek el. A telepgondnokság kertészete segített a beköltözőknek saját kertjük beültetésében, és permetezésében is. A homokos talaj jó volt a csonthéjasoknak, összesen 16 000 gyümölcsfát ültettek, lakásonként négyet. A kerítések mellé ribizlibokrokat telepítettek. 1917-ben olyan jó volt a termés, hogy átlagban az éves lakbér négyszeresét hozta vissza a lakóknak!

   A Fő tér (ma Kós Károly tér) köré sugaras elrendezésben sorakoznak az utcák. Erre a térre külön tervet írtak ki, amelyet Kós Károly nyert el, több ház is az ő munkája. A téren álló Munkás Szent József templomot Heinz Béla tervezte, s az első szentmisét 1930. december 8-án tartották.

   A tér közepén lévő szépen gondozott parkban megpihentünk, majd megnéztük a wekerlei életfát, Wekerle Sándor és Kós Károly szobrát, valamint a körülötte lévő „Erdély köveit”.  

   Sétánk végén még Oszvald Gyuri készített rólunk csoportképet a Zrumeczky-kapunál. Ennek építőanyagai terméskövek, farönkök, gerendák a népi építészet hagyományait követik.

   Mindenki örült, hogy ilyen szép helyen töltöttük ezt a délelőttöt, és megismerhették ezt az igazán kedves és barátságos telepet. Másoknak is jó szívvel ajánljuk, hogy egy kellemes sétát tegyenek itt.

A cikkhez képgaléria tartozik – ITT

Szöveg: Juhász Györgyi

fotók: Oszvald György