AD-blacklist1

2021
dec.
31

Hogyan lett a téglából váza?

Írta: Oszvald György

Koporc vizit 048 leadIgazi meglepetés volt a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Stroke Betegszervezet szeptember 28-ai klubnapja. Marksteinné Molnár Julianna mutatta be a Téglától a porcelánig című könyvét, mely a Drasche gyár történetét dolgozta fel.

  

 

 

   Juhász Györgyi, a stroke klub vezetője örömmel köszöntötte a klubtagokat, kiemelte, hogy 2020. februárjában volt utoljára klubnap, eltekintve azon néhány eseménytől, amikor főleg valamilyen szabad térben szervezett kirándulásra vállalkoztak néhányan. Ezt követően egy rövid videóval búcsúztak el az elmúlt időszakban elhunyt betegtársaktól, s több közismert, híres embertől, énekestől, zenésztől.

 

   Stroke klub Drasche 055Miután Juhász Györgyi röviden bemutatta Marksteinné Molnár Julianna önkormányzati képviselőt, a Gazdasági bizottság elnökét (képünk), többekben is felvetődött a kérdés, hogyan és miért lesz a Kőbánya Tűzvédelméért Közalapítvány elnökének szenvedélye egy kőbányai porcelángyár történetének kutatása, feldolgozása és az erről szóló könyv megírása?

 

   Julika magyarázata rövid és egyértelmű volt: „Szenvedélyem a porcelángyűjtés és a helytörténet.” – mondta nemes egyszerűséggel. Felidézte, hogy elsős gimnazista korában ismerkedett meg a gyönyörű porcelánokkal: a San Marco család a Keresztény múzeumnak adományozta a gyűjteményét a hercegnő elhunyta után; – részt vett a csodálatos gyűjtemény közel két évig tartó, katalogizálásában, mely élmény meghatározóvá vált számára.

 

   Jóval később tudta meg, hogy Kőbányán működik egy porcelángyár, s azonnal felvette velük a kapcsolatot. Elment, megnézte, hogyan dolgoznak, hogyan működik a gyár.

   xbook cover 250px„Hihetetlen, lenyűgöző élmény volt élőben látni, hogy ma is hagyományos, manufakturális módszerekkel készül Kőbányán a porcelán” – említett meg egy másik erős motivációt, majd immár diavetítéssel illusztrálva előadását, elmondta, ahogy egyre mélyebben ásott a porcelángyár történetébe, olyat tapasztalt, ami a világon egyedülálló: „Ugyanis, korábban itt téglagyár volt, s átalakulások során abból nőtt ki a porcelángyár. Úgy gondoltam, ezt az információt meg kell osszam az emberekkel, s ezért írtam meg a könyvet.” – tért rá mondandója lényegére.

 

   Logikus rendbe sorolva ismertette az előzményeket, kiemelve, hogy az 1800-as évek első felében Kőbánya még szőlőhegy volt, s csak 1875-ben határozott a fővárosi közgyűlés úgy, hogy kimondta, megszűnt Kőbánya szőlőtermelő jellege, és így a területén bármilyen ipari jellegű gyár létesíthető. Így jöttek létra az egyébként nagyon jó agyagos talajt kihasználva a téglagyárak.

 

   Az elsőt Aloys Miesbach osztrák származású téglagyáros alapította a mai Jászberényi út mentén, a téglagyár vezetését unokaöcsére, Drasche Henrikre bízta. A fejlődés kézzel fogható volt. 1867-ben már részt vettek termékeikkel a Párizsi Világkiállításon.

 

   A porcelánhoz pedig úgy jutunk el, hogy többféle helyről származó agyagból több év alatt sikerült kikísérletezni a tűzálló téglát és a keramitot. Ez utóbbit útburkolásra alkalmazták. De abba az irányba is folytak kísérletek, hogyan lehet a nagyfeszültségű vezetékek szigetelésére megfelelő anyagot találni. Ezek során jöttek létre az ipari porcelánok.

   Koporc vizit 339

 

   A fejlődés bemutatásában külön szakaszt szentelt Julika a Drasche gyár részvénytársasággá alakulásának. A Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten Részvénytársaság első igazgatója Görgei Artúr volt, ez esetben kémikusi végzettsége, mintsem a hadvezéri tevékenysége a jellemző. Az Rt. gyakorlatilag felvásárolta a teljes Drasche birodalmat. De nemcsak a gyár fejlődött: a piac a hagyományos termékek mellett kénytelen volt újdonságokat is megkövetelt. Ezek hatása, a kihívásokra való megfelelési kényszer eredménye volt a porcelán és fajansz termékek gyártása. Ezekkel a termékekkel – azon túl, hogy újat adtak a piacnak – sikerült az időszakosan lecsökkent építési anyagok miatti árbevételt kiegyenlíteni: a téglagyártás függetlenné vált a szezonalitástól.

  

Stroke klub Drasche 062

 

   A termelés beindításához 1907-ben a pécsi Zsolnay gyártól kölcsönöztek két szakembert. A porcelángyár 1908-1909-ben épült meg a gyár területén. A B-épületnek elnevezett szárnyban először az ipari porcelánt kezdték el gyártani. Az I. világháború után a gyár „elveszítette” a legfőbb alapanyag, a kaolin forrását: a kovászói bányák Csehszlovákiába kerületek, ám megmaradt a Társaság tulajdonjoga, így ezt a javukra tudták fordítani.

 

   Stroke klub Drasche 124A Drasche Porcelángyár 1951. február 12-én, a könnyűipari miniszter döntésével Kőbányai Porcelángyár lett, röviden KŐPORC. Itt fontos volt megjegyezni, hogy az 1951-68 közötti időszak termékeit nem nevezhetjük Drasche-porcelánnak. A kezdetben keramikus művészek tervei alapján készült termékek mintái, tervei megsemmisültek. Bevezették a hagyományos Drasche-védjegy helyett az ovális alakzatban vagy babérágon elhelyezett KP betűket.

   Ehhez a részhez tartozott Julika előadásában a kiváló művészek nevesítése, és a porcelán tárgyak, fajanszok bemutatása. Mások mellett kiemelte Balogh Béla, Donner Gertrude, Lonkay Antal, Liszkay Kovács Zoltán, Luria Vilma (Illés Lászlóné), Kósa Huba Pál, Markup Béla szerepét.

   Bemutatott több, a KŐPORC idején alkotó művészt és néhányat az alkotásaikból is.

 

   Stroke klub Drasche 096Marksteinné Julika szólt arról is, hogy egy ideig Hofi Géza is a Kőporcban dolgozott, sőt arról is, hogy a privatizálás után sikerült megállapodni a laboreszközökkel foglalkozó német Witeg Labortechnik GmbH céggel, amely éppen partnert keresett Magyarországon. Így jött létre Lehner Éva hathatós közreműködésével a Witeg-Kőporc Kft., melynek Lehner Éva a mai napig ügyvezetője.

 

   A lebilincselő előadás után Julika kérdésekre válaszolt. Jómagam abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy több alkalommal is jártam már a porcelángyárban, megismertem egyes gyártási folyamatokat, s megcsodálhattam a bemutatóteremben kiállított termékeket; néhányuk muzeális értékű darab. Ezekből csatolok a tudósítás végén elérhető galériába néhányat.

 

   A könyv borítóját a nemrég elhunyt Takács István Taki tervezte.

 

A cikkhez képgaléria tartozik – ITT

Fotó: 10kerkult.hu/OGY