Életemet a hazáért és királyért, az egri vár védelmére szentelem
A Stroke-klub tagjai – hála az Önkormányzat által nyújtott hozzájárulásnak – egy újabb kiránduláson vehettek részt tavaly október 17-én. Ezen a gyönyörű őszi napon – egyike volt az utolsóknak – nagy lelkesedéssel vágtunk neki az útnak, amely most a Mátrán át, Egerbe vezetett.
Juhász Györgyi már útközben is ellátott minket információkkal Hatvanról, a Mátráról és Gyöngyös városáról. Utóbbit i.sz. 7-800 körül az avarok alapították, Károly Róbert 1334-ben nyilvánította várossá. Nevezetes még arról is, hogy a Rákóczi szabadságharc idején a fejedelem itt folytatott tárgyalásokat a császár követeivel, valamint arról, hogy a leghíresebb kuruc tábornokot, a pestisben meghalt Vak Bottyánt itt temették el a ferences rendi templomban.
A várost elhagyva, Mátrafüreden át jutottunk el Sástóra, ahol egy egészségügyi szünetet tartottunk a nemrég megújult idegenforgalmi centrumban. Sástó egyébként az ország legmagasabban, 507 m-en fekvő tava.
Ezután Mátraházán keresztül vezetett az utunk Parádsasvárra. Megismerkedtünk a hely történelmével. Hírnevét elsősorban üveggyárának köszönheti (az első üveghutát 1708-ban II. Rákóczi Ferenc fejedelem állíttatta fel). Az ipartörténetileg is egyedülálló gyár 2005-ben bezárt, jelenleg nem működik. A buszból megtekinthettük a helység kapujában álló, napjainkban 5 csillagos szállodaként működő Károlyi-kastélyt, melyet Ybl Miklós tervezett. Utolsó arisztokrata tulajdonosa gr. Károlyi Mihály volt. Györgyitől egy olyan pletykát is megtudtunk, hogy a feleség, gr. Andrássy Katinka – a legenda szerint –, ha nézeteltérése támadt a férjével, ide vonult vissza. Akkoriban a kastélyt „Duzzogónak” is nevezték.
Közös fotó a Kocsimúzeum udvarán
A gyönyörű, színes lombozatú mátrai utakon haladva, nemsokára megérkeztünk Parádfürdőre, ahol megmozgathattuk elgémberedett tagjainkat. 
Kiszálltunk, hogy megtekintsük a – szintén Ybl Miklós által tervezett – fényűző istállót. A díszes kerítés mögötti, vöröstéglás épület, márvánnyal borított istállóval, mestergerendás kocsiszínekkel 1869-80 között épült.
Ma kocsimúzeum működik benne, melyet 1971-ben hoztak létre a Vadászati Világkiállítás alkalmából.
Parádfürdő egyébként az ország legrégebbi gyógyhelyeinek egyike.
Eger felé haladva, szó esett még Mátraderecskéről, ahol az ország egyetlen széndioxidos gázfürdője, vagyis mofettája található. Ez vulkáni utótevékenységhez kötődő gázfeltörés, melyet sokféle betegség gyógyítására alkalmaznak.
Recsken áthajtva megemlékeztünk az ÁVH által 1950-53 között itt működtetett kényszer munkatáborról, melyet magyar gulágnak is neveztek. A tábor helyén 1996-ban emlékhelyet létesítettek Recski Nemzeti Emlékpark néven.
Egykori barlanglakások mai funkciőkkal
Tovább folytatva utunkat, nemsokára megpillantottuk a 296 m magas hegy tetején álló siroki vár romjait. A helység még barlanglakásairól is nevezetes, amik ezen a környéken igen elterjedtek voltak. Ma már természetesen nem laknak bennük, de azért a kerítéseken benézve láthattuk ezeket a riolittufába vájt lakásokat. A riolittufa könnyen vágható, tartós, ellenáll a hőmérséklet ingadozásnak. A környéken még Szomolyán, Noszvajon, Ostoroson is vannak ilyenek.
Meglepetésképpen még ebéd előtt elkanyarodtunk Egerszalók felé, ahol megcsodálhattuk a sódombot, és a mellé épült szállodát.
Egerszalók, sódomb a szállodához tartozó gyógyfürdő részletével
És itt már meg is érkeztünk az Egri borvidékre. Borai külföldön is elismertek, leghíresebb a 130-150 éves múltra visszatekintő Egri bikavér, mely többféle kékszőlő fajtából készülő cuvée, hungaricum. Párja fehérborként a 2010-ben megalkotott Egri csillag, termelését sehol máshol a világon nem lehet reprodukálni. Palackozását külön bizottság engedélyezi, ha nem üti meg a mértéket, nem hozható forgalomba ezen a néven.
Ahogy így, elméletben, megismerkedtünk a borvidékkel, meglátogattuk a Szépasszony-völgyet, Eger legnagyobb kiterjedésű, összefüggő borospincés területét, amely közel 200 pincét számlál. Ezeket is riolittufába vájták, bennük a bor állandó, 10-15 oC tartható.
A pinceváros mára teljesen megújult, 2000-ben megépült a díszpark a Szépasszony és a Hordón ülő Bacchus szobrával, valamint a nagy, burkolt parkoló. Ebédünket is itt fogyasztottuk el a Kiss Pincészet pincéjében, ami nagyon finom babgulyás volt, friss házi kenyérrel.
Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy buszsofőrünk, Zoltán, bravúrosan kormányozva a hosszú járművet, úgy kerülte ki az egyébként nem mindig jó helyen parkoló személyautókat, hogy néha csak 1-2 cm(!) volt közöttük. Az utolsó, az étterem előtti parkolóhoz vezető kanyarban az egyik vendégló sarka a lehető legrosszabb helyen lógott bele a kanyarívbe. Zoltánnak ez sem jelentett gondot, szó szerint milliméterekre haladt el az épület sarka, s a másik oldalon parkoló autók mellett. Ráadásul úgy, hogy az egyébként az irányításban segíteni akaró Oszvald Gyuri jelzéseire nemigen figyelt. A „bűnös” vendéglő tulajdonosa meg is jegyezte, ha nem látja azt a manővert, nem hiszi el, hogy ez karcolás nélkül megtörténhetett!
Ezután elindultunk a városnézésre, hogy lemozogjuk a bőséges ebédet. Sétánkat a Bazilika és a Líceum előtt kezdtük. A Bazilika tatarozása miatt bemenni nem tudtunk, helyette a szomszédságban álló épületet néztük meg, mely 1740-től az egri érsek rezidenciája. A 2016-ban megnyílt látogatóközpont bepillantást enged az érsek sekrestyéjébe, dolgozószobájába, kincstárába, képtárába, könyvtárába. 
A díszkertben egy rózsakert közepén álló Szent Erzsébet szobor Kovács Jenő alkotása, mint ahogy a vele szemben álló, 2017. augusztus 20-án felavatott Szent István szobor is. Egy kis kávézás és üdítőzés után tovább indultunk az Érsek utcán, mely újabban az Egri csillagok sétánya. J
Jelenleg Kovács Kati, Törőcsik Mari és a vízilabda olimpiai bajnokai, Biros Péter, Szécsi Zoltán, Madaras Norbert és Pócsik Dénes csillagja látható.
Rövid sétával értük el a Gárdonyi Géza teret, mely régen a város halpiaca volt. Fotózkodtunk az író szobránál, akinek házát, sírját és több szobrát is láthatjuk a városban. Eger és Gárdonyi tulajdonképpen elválaszthatatlanok egymástól. Innen már rá is láthattunk a Végvári vitézek szoborcsoportjára, háttérben az Egri Várral és a 40 m magas minarettel.
Városnézésünket a Dobó téren folytattuk, mely a város főtere, közepén az 1907-ben felállított Dobó-szoborral. Itt áll a Minorita templom, mely Közép-Európa egyik legszebb barokk temploma, és a Városháza épülete, falán az 1878-as árvíz vízszintjét jelölő emléktáblával.
A társaság már kezdett fáradni, de azért még átsétáltunk a Kossuth Lajos utcába, hiszen kár lett volna ezeket a szép épületeket nem megnézni. A Megyeháza főkapuja fölötti betétrács kovácsoltvas díszítése és a kapubejáró alatti két kapu egyaránt Fazola Henrik tehetségét dicsérik. A lakatosmester volt a Diósgyőri Vasmű megalapítója. Az utcában tett sétánk során láttuk még a Nagypréposti palotát, a Kispréposti palotát, melyek erkély- és ablakrácsait szintén Fazola Henrik készítette, és az Angolkisasszonyok iskolájának épületét, ahol Lux Elvira és Törőcsik Mari is tanult.
A „kimerítő” városnézés után jól esett felszállni a kényelmes buszunkba, ahonnan azért még megnéztük az Érsekkertet – Eger legnagyobb parkja, régen az érsekség vadászterülete volt –, az 1610-ben épült Török-fürdőt, a Makovecz Imre tervezte Bitskey Aladár uszodát, az 1904-ben felavatott Gárdonyi Géza Színházat és az 1956-os emlékművet.
Dobó tér - a város főtere
Mivel látogatásunk napján volt az Egri Vár Napja (1552. október 17-én adták fel a törökök az egri vár ostromát, és elhagyták Egert), Györgyi a városból kifelé tartva még idézett az Egri csillagokból, mégpedig Dobó esküjét.
„Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet, minden gondolatomat, minden csepp véremet. Esküszöm, hogy ott leszek minden veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!”
Ezzel emlékeztünk meg az egri hősökről; ez méltó befejezése volt ennek a szép kirándulásnak, és mindenki élményekkel gazdagodva tért haza.
A tudósításhoz képgaléria tartozik – ITT
szöveg: Juhász Györgyi, fotó: 10kerkult.hu/OGY
