Mozgás, sportolás – egészséges életmód

A stroke-on átesett betegeknek nagyon sokszor hangzik el az orvosi jó tanács: mozogni, mozogni! De mi van akkor, ha a mozgás fontosságát nem az orvos mondogatja szinte naponta? November 26-án, egy kiváló sportoló, Béres Alexandra hangsúlyozta a mozgás szerepét a stroke-betegeknek, közben magáról is mesélt.

Hadd kezdjük azzal, hogy a vendéget Juhász Györgyi mutatta be! Béres Alexandra fitneszedző, sportoló, 1976. májusában született Budapesten. Édesapja dr. Béres György ortopédsebész, édesanyja dr. Povány Magdolna gyógyszerkutató.

   Béres Alexandra 6 éves korától sportol versenyszerűen. A fitnesz világa előtt élvonalbeli ritmikus sportgimnasztika versenyző volt. A fitneszben 1994-ben érte el első sportsikerét, magyar bajnok lett. Majd 1995-ben megnyerte az Európa-, utána a Fitnesz Világbajnokságot is. 1996-ban 1. helyezést ért el a Fitnesz Világ- és Magyar bajnokságon. 1999-ben ismét magyar bajnok lett és az európai bajnoki címet is elnyerte. 2003-2013 tagja volt a Magyar Női Curling Válogatottnak.

   A sportos, egészséges életmódot mindig fontosnak tartotta, kislányával a tévében szerepelt egy fitnesz-műsorban, sok cég reklámarca is volt. Több CD-t adott ki különféle fitnesz- és tornagyakorlatokkal, könyve jelent meg Súlykontroll program címmel.

   Béres Alexandra a beszélgetés során a fenti, vázlatos életrajzot bővítette ki személyes történetekkel. Ám, mielőtt erre sor került volna, Juhász Györgyi meglepte őt egy unikumnak számító videóval.

    „Azért hívtalak meg, hogy a mozgás fontosságáról beszélj, bár nem egészen ilyen, a videón látható mozgásra gondoltam” – fordult Alexandrához Györgyi. Megjegyezzük, barátságuk régi, hiszen Györgyi hozzá járt senior tornára tíz éven át.

   Alexandra valóban meglepődött a réges-régi (1996-os) videó láttán: „van már vagy tíz éve, hogy rá se néztem erre a felvételre, de ilyenkor mindig új szemmel tekintem meg.” – mondta nevetve. Juhász Györgyi rövid bemutatására reagálva megjegyezte, hogy bár sokat szerepel a médiában, a valós élete azonban egészen más.

Sport és mozgás

   Az elhangzottakkal kapcsolatban elárulta, azért választotta gyerekkorában a ritmikus gimnasztikát, mert „nagy volt a pocakja” és a mozgásszervi sebész apukája azt mondta, hogy ha megerősödik a hasfala, akkor minden rendben lesz. Ötévesen tornázni vitte, majd sporttagozatos osztályba íratta be, bár a felvételiztető tanár nem akarta őt javasolni ide, mondván „rossz alkata” van. Az elfogult apuka azonban elérte a célját, Alexandra a ritimikus gimnasztika csoportba került.

   „Hiszem, hogy az élsport kiválasztja a maga emberét, mert minden előnytelenség ellenére én állandóan az edzőteremben voltam, s nem ismertem lehetetlent.” Bizonyítékként megosztotta azt a történetet, amikor a spárgát gyakorolta, a könnyivel küzdött a fájdalomtól, s mikor az édesanyja el akarta vinni, azt mondta neki, hogy nem baj, fáj, de ezen mindenkinek át kell esni…

   A három különböző sportágban azt a közös vonást emelte ki, hogy mindegyikben nemzetközi versenyeken, a legmagasabb szinten képviselhette Magyarországot. „Ha az ember nem azonnal vár sikert, de 10 éveket tesz a sportba, akkor jön az eredmény is” – vélekedett, s eredményei őt igazolták.

   Juhász Györgyi kérdésére válaszolva elmondta, hogy az RG-ből kiöregedett, 17-18 évesen kellett versenyeznie 12-13 éves kislányokkal, így más mozgásigényes sportágat kellett keresnie. A fitneszben találta meg új önmagát. Ehhez kapcsolódott az életmódváltás, s az ide vonatkozó járulékos tevékenységek: táplálkozás, edzésmódszerek, speciális tornák.

   A curling pedig már tudatos, felnőtt-kori választás volt, ahol a mozgás kiegészült a csapattal, a közösséggel, s ahol nem a szubjektív pontozás határozta meg az eredményt.

„A média felforgatta az életemet”

   Béres Alexandra nehezen szokta meg, hogy a fitneszes időszakban felkapta a média: „beleszóltak az életembe, az időrendenbe”, egyáltalán, a média „felforgatta az életemet” – idézte a közelmúltat. „Az egyetem előtt reggel hatkor mentem edzeni, busszal, metróval jártam, s nekem nem fért bele, hogy egy végeredményében 5 perces anyag forgatása 3 órán át tartott.”

   A túlzott érdeklődés elől „menekült” az Egyesült Államokba, fél évet tartózkodott kint, tanult, képezte magát. De belátta, a média elől nem tud kitérni, így hazajött, s ugyan kicsit másként, de felvette a korábbi életformát. Közben megszületett két kislánya, ma 5 és 10 évesek, s ők állnak az élete középpontjában.

   Jelenleg egy diéta- és fitnesz magazin és egy edzőterem-lánc szakmai vezetője, súlykontroll és senior torna foglalkozásokat vezet, s ezek mellett sok rendezvény vendége, átlag heti 1000-1500 km-t vezet, hogy ezekre el tudjon menni. Fontosnak tartja, hogy a mozgással kapcsolatos tapasztalatait szakcikkekben ossza meg az emberekkel.

   „És mindezeken túl, egy picikét foglalkozom a social-médiával (közösségi média – a szerk.) is, hiszen ma már ez nem kikerülhető a kommunikáció területén.” – toldotta meg a médiával való kapcsolatáról szóló fejezetet Alexandra.

A mozgásszegény életmód ellen

   Bár az eddig elmondottak éppen csak érintik a mozgást, mégis fontosak, mert – eltekintve az élsportban töltött idődőszaktől – éppen arra világítanak rá, hogy mikor és hol csúszhat el a rendszeres mozgás. Pedig az ember génjeiben az őskortól kezdve ott van a mozgás igénye: a napi 4-5 óra futás, gyaloglás és egyéb fizikai igénybevétel.

   Az életforma változásával a szokások is változtak. Megjelent a motorizáció, kényelmesebbek lettek az emberek, és a táplálkozási szokások is módosultak. A legújabb vizsgálatok szerint egyre több a túlsúlyos ember. „Amikor gimnazista voltam, az évfolyamom három osztályából csak 2 volt a duci gyerek, ma pedig ugyanez az arány 25%!” – hívta fel a figyelmet a jelen egyik gondjára Alexandra.

   Azt mondta, hogy a mozgás igényéig eljutunk ugyan, de csak gondolatban. A személyes motivációt hiányolta, s hangsúlyozta, hogy „a mozgásnak a tevékenység-listánk elejére kellene kerülnie!” És a személyes motiváció minden további nélkül lehet a betegség is. Például az itt ülők betegsége.

 (képünkön: dr. Lippai Zoltán, Béres Alexandra, Juhász Györgyi)

   Nos, hogy ne csak a beszéd szóljon a mozgásról, egy rövid tornát vezényelt Alexandra, amelyhez még csak a székekről sem kellett felállni: a különféle hajlások, kézemelések, tartásmódok meglehetősen sok izmot megmozgattak.

 *

   A stroke klub további programjában Hegyi Adrienn dietetikus tartott egy rövid, de nagyon velős előadást A cukorbetegség kezelésének történet címmel. Elmondta, a diabéteszt már i.e. 1550-ban diagnosztizálták, erről az Ebers-papiruszban lehet olvasni.

   A cukorbetegség megértéséhez tudni kell, hogy az inzulin nevű hormon a hasnyálmirigy szigetecskéinek béta sejtjeiben termelődik, és onnan közvetlenül a véráramba jut. Ennek az anyagnak az a fő feladata, hogy sejtek felületén lévő érzékelőkhöz kapcsolódva kaput nyisson a cukornak (glukóz), elősegítse annak bejutását és elégetését a sejt belsejében. Ez a folyamat a szervezet energiatermeléséhez szükséges. Ha nem, vagy kevés inzulin termelődik, a cukor nem jut be a sejtekbe, hanem a vérben felhalmozódik (a vércukorszint emelkedik). Csökken az energiatermelés, a szervezet legyengül.

   Az inzulin felfedezéséért Frederic Banting (1891-1941) kanadai orvos 1923-ban Nobel-díjat kapott.

   Az egyik leggyakrabban előforduló kiváltó ok az elhízottság. Ez ellen, egyben a cukorbetegség ellen is, a diétával és mozgással párosuló fogyás hatásos lehet.

   Hegyi Adrienn kitért az inzulin felfedezése előtti és utáni étrendekre, diétákra, elmagyarázva a zsír, a szénhidrát, a vitaminok szerepét az egészséges táplálkozásban, a fogyás megvalósulásában, a cukorbetegség kezelésében.

fotó: 10kerkult.hu/OGY