A háromlábú szék példázata

A Bajcsy-Zsilinszky Kórház Stroke Betegszervezet tagjai sok előadást hallgatnak meg a betegségükről, az agyi érkatasztrófával összefüggő más bajokról. Bár elhangzanak a pszichés vonatkozások is, de ritkán hallani a beteg lelkéről. Ezt a hiányt pótolta még az év elején Buzás Kálmán.

Buzás Kálmánt Darvas Gábor, a klub tiszteletbeli elnöke (képünk), mutatta be. Emlékeztetett Buzás sok éves és szerteágazó vezetői munkájára, még a Kőrösi Kulturális Központ igazgató-helyetteseként. Elmondta, hogy az elmúlt hét évben, a stroke klub vendégei közül, egyetlenként ő beszélt egy keveset az emberi lélekről is, az egyébként más témájú előadásában. A mostani előadás egy hároméves tervezés, utánajárás eredménye.

   Bevezetőként Buzás elmondta, nehezen állt kötélnek, mert a téma – az emberi lélek elemzése és a gyógyítás – nem a szakmája, de áttételekkel, példákkal világossá tudja tenni, amit mindezek ellenére fontosnak tart Darvas Gábor kérésével kapcsolatban.

   Kőbányán eltöltött évei alatt számtalanszor kellett a tény-adatokat a psziché oldaláról is magyarázni, bemutatni. „Ezen a szálon kívánok elindulni, s értelmezni, miért is vállaltam, s adtam előadásom címének azt, hogy A háromlábú szék” – fogalmzta meg az előadás vázát.

   Kifejtette, hogy az orvos a betegségről beszél, s ennek okán a gyógyításról, a pszichológus a lélek sebeiről; – eközben a tény, a valóság az, hogy „nekünk érteni kell az orvosláshoz, a lélekhez, s mindannyiunknak kötelessége, hogy értsünk a tanításhoz.” – mondta Buzás. A meglepő kijelentést persze több oldalról, nézőpontból is alátámasztotta. A háromlábú székre hivatkozott, s nem véletlenül. (Mivel hirtelen nem talált a teremben ilyen ülőalkalmatosságot, az egyik beteg speciális, három támasztási pontú járóbotját kérte el, s használta illusztrációként.)

A rend

   A három láb egyike mindenképpen a rend, s mi, akik sem orvosok, sem pszichiáterek nem vagyunk, azt kérdezzük, van-e a világon valamilyen rend? Könnyű azt mondani, hogy igen, mégis inkább a rend hiányát vesszük észre. Erre azt a példát említette Buzás, hogy ha egy íróasztalról legurulni készül egy ceruza, akkor azt megigazítjuk, „párhuzamossá tesszük a mellette lévő papírlappal”, s ezzel helyreállítunk egy adott helyzetben értelmezhető „rendet”. Vagy, példálózott tovább, ha belenézünk a tükörbe, ösztönösen is megigazítjuk a hajunkat; vágyunk valamilyen rendre a külsőnkben. „S azért vágyunk rá, a rendre, hogy átláthatóvá tegyük a világunkat” – magyarázta Buzás Kálmán.

  Buzás Kálmán kérdést tesz fel a hallgatóságnak

   Ezen a ponton feltett egy kérdést, nevezetesen, hogy a rend, mint egyfajta szabály, vonatkozik-e minden élőre és élettelenre? A válasz érdekében Hamvas Béla író, filozófus, esztéta szavait idézte: „Vallás, filozófia és tudomány, mintegy könnyíteni akar csak az élet dolgain, a hagyomány adja vissza a saját énünket, akaratunkat” –, majd újabb kérdést tett fel: hajlandók vagyunk-e valamiféle rendet kialakítani magunk körül?

Nyelvi közelítés

   Csillagos ég – látjuk, tudjuk, hogy van, tudjuk, hogy a galaxisokra azt mondjuk, anyagi világ, de értjük-e az anyag valóságát? Segítség az anyanyelv – késztette gondolkodásra Buzás a hallgatóságot.

   Az anyag – matéria – a szó tövében hordozza az „anya” fogalmát. Vagy a fizikában a dolgok megtestesülése a mátrix – itt is a mater/anya jelenik meg. Magunkról beszélve vajon vissza kell-e menni egészen a fogamzásig?

   Nos, a válaszig való eljutást egy újabb kör értelmezésével igyekezett megkönnyíteni. Ehhez alapul vette, hogy van egy kézzel fogható, érzékelhető, racionális világunk, amikor is megfogjuk a széket, s mindent tudunk róla. Ez az anyagi világunk. És van a másik, az emocionális, az érzelmi világunk. „Nem tudjuk megfogni, csak érezzük valamiért, hogy például ez az ember nekem nem szimpi.” De az sem ritka, hogy szinte azonnal azt gondoljuk valakiről, „ezt az embert szeretem, nagyon bírom.”

   A fejtegetést azzal zárta Buzás, a feladatunk az, hogy harmóniát, azaz egyensúlyt kell megteremtenünk a két világ között.

Három láb fizikája

   A közönség gondolkodását ebben a részben is kérdéssel igyekezett serkenteni Buzás. Arra volt kíváncsi, hogy miközben most is négylábú széken ülnek, s otthon is ilyenek vannak, vajon tudják-e, miért készítenek mégis háromlábú széket? Nos, itt elhangzottak válaszok is. Mert kényelmes, mert nem billeg, mert az ókorból örököltük – sorolták a betegek. S igen, igazuk volt, mert a három lábú támaszték bármely talajon stabil marad.

   Elhangzott az is, hogy valójában – bár csak két lába van az embernek – a láb stabil marad, amikor a lépés miatt éppen csak egy lábon állunk. Ugyanis a talp is három ponton támaszkodik: egy pont a sarok, kettő pedig elől, a lábujjak tövénél, a két szélen található.

   Kiemelve a háromlábú szék eme tulajdonságát, egy átkötéssel visszatért Buzás a lélekhez: „ a stabil helyzet biztonságot ad, s a lelki egyensúlyhoz, a gyógyuláshoz ez az érzés, sőt, tudat, alapvető.” – fogalmazta meg az alapvetésnek is tekinthető tézist.

   A megerősítés pedig látványos és tanulásgos volt. Az egyik, bottal járó betegtől megkérdezte, miért jár vele? „Mert nem voltam biztonságban nélküle.” – hangzott a válasz. „Azaz, most három lába van az úrnak, és bármilyen térben, talajon biztonságban van” – mutatott rá Buzás.

   Sőt, tovább menve azt is felvetette, hogy például a túrázók, bár egészségesek, a biztonság, az egyensúlyuk érdekében botot használnak, s valaha a sétabot sem feltétlenül divatcikk volt. Itt utalt újfent az asztalra tett háromlábú botra is. A magyarázatot még egy fizikai fogalommal támasztotta alá. Ha a három ponton támaszkodó eszköz a rá gyakorolt erőhatást úgy osztja el, hogy annak a súlypontja az erővonalakon belül marad, s ezért stabil, ezért nehéz felborítani.

   Egy korábbi hozzászólás adta, hogy a háromlábú szék „lélektanához” vissza lehessen térni. A hozzászólás a Luca székét említette, s a magyar folklórban azért faragnak három lábat a széknek, mert így megtartja egy férfiember súlyát, s erre a december 25-ei, karácsonyi éjféli misén biztonságban állhatnak fel, hogy megpillantsák a boszorkányt. (Buzás megkérdezte, ki az a boszorkány? – utalva arra, hogy december 13-át a magyar folklór „gonoszjáró nap”-nak is nevezte –, mire jött a válasz: az anyós. A közbeszólást érthetően nagy derültség követte.)

   A háromlábú szék fizikáját lezárandó, Buzás azt javasolta, tekintsék az egyik lábat az emberi testnek, a másikat a léleknek, s a harmadikat a szellemnek.

   „Ha ez a három láb egyenlő hosszú és egyenlő távolságra van egymástól, a rajta ülő nem borul fel, biztonságban van. Így, ha a három megfeleltetés egyensúlyban van, akkor az ember is egyensúlyban van. Megvalósul a test-lélek-szellem harmóniája. Ellenkező esetben betegség következik be."

   Az anyagi sérülést ha nem is azonnal, de követi a lélek, a szellem sérülése. Krízis, változás következik be, s a természet pedig jól-rosszul, de igyekszik ezt kiegyensúlyozni. A lélek fizikailag érezhető jeleket, tüneteket produkál, amit az orvos gyógytani tud.

   Buzás Kálmán az előadása végén lehetőséget adott a klubtagoknak, hogy saját vagy máshonnan vett példákkal értelmezzék, támasszák alá az elhangzottakat, középpontba állítva az egészséget.

   Az előadás – felvetve sok-sok, saját sorsunkról való elgondolkozásra felhívó kérdést – végső soron lelkünk egyetlen feladatát vesézte ki: képesek vagyunk-e saját magunk helyét meghatározni a minket körülvevő valóságban, s egyensúlyt teremteni a minket érő hatások között?

   Azaz, tudunk-e ülni a háromlábú széken?

cikkünkhöz képgaléria tartozik – ITT

fotó: 10kerkult.hu/OGY

Az oldal minden tartalma ingyenesen hozzáférhető, de előállításuk pénzbe kerül