• Születésnapi versparádé

    Születésnapi versparádé

    Kanizsa József kőbányai író, költő és vendége, Rehorovics Anita festőművész műveit mutatták be a KőCaféban. Kanizsa az est címéül is választott Uram, köszönöm című válogatás kötetét, míg Anita a Kanizsával közös Bubu kacsa története című verses, mesés kifestőjét hozta el az estre szeptember 18-án. Bővebben...
  • Kaput tárt a tankerületi központ

    Kaput tárt a tankerületi központ

    Sajtóbeszélgetésre hívta a Kelet-Pesti Tankerületi Központ a sajtó képviselőit október 12-ére. A meghívó ugyan részleteket nem tartalmazott, ám a helyszínen részletes háttéranyaggal egészítették ki a párbeszédre késztető tájékoztatást. Bővebben...
  • 1
  • 2
Napi kiemelt
2012
máj.
02

Halászlé verseny: döntetlen!

Írta: Oszvald György

halmaj B 366leadA tavalyi nagy sikerű „halmajális” töretlen lendülettel folytatódott az idén is. Mintegy harminc csapat, baráti közösség főzte saját receptek alapján a szegedi és bajai – kizárólag ez a legjobb! – halászleveket! Nonstop gyerekprogramok, virtus-vetélkedő nagyoknak, színvonalas színpadi előadások, koncertek tarkították a bőséges programot.

 

 

   Ki ne emlékezne - főleg - az idősebb korosztály tagjai közül a májusi ünnepet köszöntő mozgalmi dalra: „Itt van május elseje/Énekszó és tánc köszöntse!/Zengés dalol az élet/Szállj csak zeneszó, ének… " Nem folytatom! Talán a következő sor már idejét múlta... Habár, az interneten olvasva a kora reggeli híreket, az ünnep, a munka ünnepe összefolyt a napi politikával. Jóllehet, ifjú koromban még kötelező volt reggel nyolcra beérni a gyárba, a munkahelyekre – sör és frissen főtt virsli várta dolgozókat – és a gyülekező után indulás a kijelölt pontra a felvonuláshoz. Szó se róla, szép emlékek, részben… A délután meg nemigen különbözött a jelenlegitől: mindenhol lacikonyha, sörös sátrak, körhinta…

 

   Kőbányán más arcát mutatta a kánikulával beköszöntő majális! Délelőtt tíz óra. A Kőér utca – Óhegy utca körforgalmi csomóponttól a Csősztoronyig parkoltak az autók a Kőér utca mindkét oldalán. Sőt, a Csősztoronynál a rendőrök már nem is engedték a járműveket ráfordulni a Dér utcára, tekintettel annak telítettségére!

  halmaj K 000

Ízelítő a virtus-vetélkedő állomásaiból

   Az ünneplőket jól szerkesztett tér és program várta. A park hátsó részében, a szokásos helyén a színpad, a rá merőleges „Fő utca” egyik oldalán versenyzők, szervezők sátrai, a másikon a Virtus-vetélkedő színhelyei, kicsit közelebb a színpadhoz az „ami a szemnek, szájnak ingere részleg” mindkét oldalon. Az oldalsó-hátsó fertályon, a fák között rotyogtak a bográcsok, s aki nem a főzéssel múlatta az időt, az pihent, élvezte a baráti társaságot. A park külső körén a gyerekek birodalmát építették fel a szervezők: körhinta, állatsimogatás, lovaglás a kezes bárányként viselkedő pónik hátán, hullámvasút, dodzsem, céllövölde. Politika, beszédek, korán kezdett választási kampány sehol! S így van ez jól: a munka napját ünnepelték a kőbányai emberek! Dallal, tánccal, gyerekekkel, családdal, barátokkal.

 

   halmaj A 055Kétségtelen, a halfogyasztás kultúrája érdekében tett erőfeszítések beértek. Míg tavaly főleg néhány nyugdíjasklub asszonyai tüsténkedtek, addig az idén majd’ harminc csapat nevezett a halászlé főző versenyre. Változott a zsűri is: Kozik József, a Torockó Vendéglő tulajdonosa, Gyarmati Károly mesterszakács, a Giorgo Perlasca Vendéglátóipari SZKI tanára, Benkő László zenész, Liszt Ferenc-díjas előadóművész, az Omega együttes vezetője, Zsidek László ízmester, Dési János tévériporter, Frank Sándor Venesz-díjas mesterszakács és Pápics Viktor, a bajai halászlevek specialistája pontozták az ízeket, zamatokat.

   Nem lehetett kihagyni a sztárvendég jelenlétét, s ha már két vidék összebékítéséről szólt a fáma, a 10kerkult.hu arról kérdezte Benkő Lászlót, hogyan, milyen szempontok alapján választ a halászlevek közül? „Mindenek előtt az állagát vizsgálom meg, kicsit fel kell kavarni, hogy mennyire tiszta, mennyire átszűrt. Ebből az is kiderül, mennyire gazdag a halászlé. Aztán egy pici darabot le kell csípni a halból. halmaj B 315A puhasága, omlóssága, no és az íze megmondja, hogyan harmonizál a hozzávalókkal.” – magyarázta Benkő. (képünkön balról a harmadik) Csipetkével vagy anélkül? Csípős legyen vagy sem? Ezekre azt válaszolta, hogy a csipetke  vidékfüggő, tud olyanról is, ahol kevés futtatott nokedlit is raknak a lébe, de ettől függetlenül az a jó, ha mértéktartóan csípős. „Ez olyan magyaros íz” – mondta, s ezzel Kozik József (a képen balról a harmadik) is egyetértett. Érdeklődésünkre azt fejtegette, hogy minél több halból készül a halászlé, annál jobb lesz az íze. Benkő szaporán bólogatott, s felidézett egy esetet. Olaszországban, Velencében járt, s kíváncsiságból megkóstolt egy ottani halászlét – „mondjuk inkább csak hallének!” – nevetett. „ Olyan semmi íze volt, nem is tudtam megenni! Persze, az lehet, hogy ők így szokták meg, s nekik ez volt a jó.”

  

   halmaj C 017Az eredményhirdetésre Fehér István és zenekara (képünk) magyarnóta blokkja előtt került sor a színpadon. (Némi gondolattársítással: jó ebédhez szólt a nóta.) A győztes halászlét a Boszi kétfős csapata nyerte el a zsűritől. 

   

   Az egész napos programból kitűnt a KSC ifjú sakkozóinak sikeres megjelenése. A kézműves foglalkozásoknak helyet adó hatalmas sátor egyik végében sorakoztak a sakktáblák, bárki beülhetett egy partira, hogy aztán a hét-nyolc éves apróságok néhány perces játék után felállásra kényszerítsék a bátor próbálkozót. Bájos, kaján mosollyal közölték ugyanis velük a matt kétségbe vonhatatlan tényét. Nem kímélték sem a polgármestert, sem a Szent László Gimnázium tévés stábját sem! Révész Máriusz, a sakk-program legfőbb kerületi patrónusa nem kis büszkeséggel mutatott be mindenkit a színpadon, hangsúlyozva a fiatalok tehetségét, kitartását!

 

   halmaj C 123A majális csúcsa kétségtelenül Horváth Charlie (középen), Kőbánya díszpolgárának esti koncertje volt. Pár perccel az előadás kezdete előtt az alkalmi back-stage mellett néhány rajongójával fotózkodott, de amint egy rövid interjúra kértük, készségesen válaszolt kérdéseinkre. „Megtisztelő és felemelő érzés itthon koncertezni. Emlékeim szerint talán hat éve léptem fel ugyanitt, szintén május elsején. Igaz, már néhány éve elköltöztem Kőbányáról, de az ifjúságomat nem lehet kitörölni. A mai napig itt lakik Póka Egon barátom, Deák Bill kapitány, és Egon zenestúdiójában többen is tanítanak, akiket tanárként és kollégaként is tisztelek.” Több évvel ezelőtt volt szerencsém jelen lenni a New Orleans Music Clubban, ahol Hofi Géza adta át Charlie-nak a platina lemezt. Megemlítem a kedves emléket, amire Charlie azonnal reagált. „Akkor még volt teljesítmény a lemez mögött, nem ötezer eladott darab után osztották az elismerést. Eddig harminchét lemezem jelent meg, s azt tervezem, hogy ez évben, mivel hatvanöt éves leszek, egy december végi élő koncertes lemezfelvételt hozok össze. Ez amolyan életműféle lesz, négy lemezből álló album, ahol mindegyik CD elejére két-két új szerzeményt éneklek majd fel.”

    Arra volt még idő, hogy sikert kívánjak a koncerthez, s élvezzem az előadást. A közel két órás koncert osztatlan elismerést aratott, több alkalommal is együtt fújta a közönség a nótákat Charie-val.

 

Cikkünkhöz képgalériák tartoznak,  ITT  és ITT érhetők el. 

fotó: 10kerkult.hu/OGY

 

Kőbánya

Az örmény függetlenség tiszteletére

Az örmény függetlenség tiszteletére

2017.10.14. | Oszvald György

Megemlékezést tartott a Kőbányai Örmény Önkormányzat az örmény függetlenség kikiáltásának 26. évfordulója alkalmából szeptember 28-án. A megemlékezésre és az örmény kulturális napra a görög önkormányzat Kada utcai klubhelyiségében került sor.

Művelődés

Születésnapi versparádé

Születésnapi versparádé

2017.10.17. | Oszvald György

Kanizsa József kőbányai író, költő és vendége, Rehorovics Anita festőművész műveit mutatták be a KőCaféban. Kanizsa az est címéül is választott Uram, köszönöm című válogatás kötetét, míg Anita a Kanizsával...

Budapest

Népszavazás a Római-parti mobilgátról

Népszavazás a Római-parti mobilgátról

2017.10.16. | szerk

Megkezdődött az aláírások gyűjtése a római-parti mobilgát megépítésével kapcsolatos, az Együtt és a Párbeszéd által közösen kezdeményezett fővárosi helyi népszavazás kiírása érdekében hétfőn Budapesten.

Magyarország

A magyar fiatalok 30 százaléka közösségimédia-függő

A magyar fiatalok 30 százaléka közösségimédia-függő

2017.10.16. | Oszvald György

Átlagosan napi két órát töltenek közösségi oldalak előtt és az életük felét már online térben élik az úgynevezett Z generációhoz tartozó magyar fiatalok, akik már többet kommunikálnak az interneten, mint...

Suli

Szupergyors internetet és wifi lesz az iskolákban

Szupergyors internetet és wifi lesz az iskolákban

2017.10.17. | szerk

Szupergyors internetet és teljes wifi-lefedettséget kapnak az állami és egyházi iskolák 2019 végéig – jelentette be a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) infokommunikációért és fogyasztóvédelemért felelős államtitkára az október 16-ai budapesti...

Sport

Kaposvári siker a „visszavágón”

Kaposvári siker a „visszavágón”

2017.10.16. | szerk-OGY

Az előző szezon bajnoki döntőjének „visszavágóján” a címvédő Kaposvár szetthátrányból fordítva, 87 perc alatt 3-1-re legyőzte a Pénzügyőr csapatát a férfi röplabda NB I vasárnapi játéknapján.

Szerintem

  • A félelem joga - vajon egy nyelven beszélünk?

    Elég rendhagyó módon – vállalva az el nem olvasást is – kezdem néhány gondolatom megosztását. Összegyűjtöttem az utóbbi néhány napon közölt cikkek címeit a hozzájuk tartozó egy-egy rövid mondattal kibővítve. Tettem ezt azért, mert az, hogy Észak-Korea nem fér a bőrébe az atommal meg a rakétákkal, nagyon a begyemben van és félelmet kelt bennem. Az csak a véletlen műve, hogy rajtuk keresztül reagálhatok az egyik tudósításomra írt néhány ünnepi kommentre.

    Bővebben...

  • A hét műtárgya
  • A hét képe
  • A hét írása

Királyilakosztályba… Király, Királyné és Őrök 

 vigado tita 004

 

E. Szabó Margit alkotása  

 

 fotó: Oszvald György

  Köszi, most nem

NSV 20th MERKAPT 1133

A fotó a 2017. évi tavaszi Nagy Sportágválasztón készült

 

 fotó: Oszvald György 

Riczu Sára: Éld meg!

 

   Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem…

 

   Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az az, hogy magamra voltam mérges. Meg a tanárnőre. Mindketten tudtuk, hogy még nem tökéletes az a mozdulat, mégis bemutattatta velem.

 

   Azóta félek. Mintha egy láthatatlan fal lenne köztem és a szerek között. Valami, ami távol tart tőlük, ami megfékez. Olyan erős, hogy nem tudok tenni ellene. Valamikor voltam valaki. Valaki, aki nagyon jó volt valamiben. Valamikor. És ez már elmúlt. Én már sosem leszek az a lány, akire a fiúk felnéznek, mikor három méterre a földtől szaltót ugrik. Sosem fognak már rám emlékezni. Csak egy lány voltam, aki jó volt a sportban, aki erősebb volt a legtöbb fiúnál, aki szerette azt, amit csinált.

 

   A balesetet követő évben iskolát váltottam. Sokkal jobb volt így, hiszen senki nem tudta, milyen remek voltam régen. Nem is mondtam nekik. A tornaórákra, amikor szertornáról volt szó, mindig béna kifogásokat kerestem… Nyújtani viszont azóta is nyújtok, tehát igencsak hajlékony vagyok. Az egyik órán, amikor kosárlabdáznunk kellett volna, a tanár úr kihozatta a srácokkal a szőnyeget, a gerendát és a korlátot. A szekrényt később cipelték ki. Megijedtem, hiszen nem volt felmentésem, a többi kifogást pedig már sokszor ellőttem az elmúlt időszakban. Nem tudtam mit kitalálni. Szerencsémre az óra első fele erősítéssel és nyújtással telt. Éppen spárgában ültem, mikor a tanár úr a régi sportomról érdeklődött. Hazudnom kellett. Azt mondtam, kiskoromban balettoztam, és azóta hajlékony vagyok. Láttam, hogy nem hiszi el, de nem faggatott tovább.

 

   Aztán kezdtük a valós tornát. Gerendán és szekrényen bénának mutatkoztam. Mindent igyekeztem elrontani, de sajnos még így is jobban ment, mint a többieknek. Aztán a szőnyegre kerültem. Bukfencezni és cigánykerekezni kellett. A többieknek… Engem félrehívott a tanár úr, megkért, hogy próbáljam meg a kézenátfordulást. Eljátszottam, hogy nem tudom mi az, tehát annyi időt nyertem, míg elmagyarázta. Egyébként 10 éves korom óta tudom ezt az elemet. Sikerült végrehajtanom. Aztán egyre többet kért; már a szuplénál tartottunk. Azt mondta, hogy előképzettség nélküli diákja még nem volt soha ilyen tehetséges. Nem vallottam be semmit még ekkor sem. Nem akartam, hogy tudja. Én nem tudom többé megérinteni a korlátot, pedig régen az volt a kedvencem. Egy hét múlva közölte, hogy mivel midig kerültem a korlátot szeretné, ha megpróbálnám. Bár tiltakoztam, ő odaállított és felparancsolt a szerre. Csak álltam a korlát előtt és azt az egy másodpercet láttam, mikor leestem és a földön feküdtem. Szinte újra éreztem a szégyent és a fájdalmat. Aztán hátul megszólalt valaki: Hajrá, meg tudod csinálni!

 

   És akkor… Ugrottam és elkaptam a korlátot és pörögni kezdtem. Csináltam egy jagert és tripla hátra szaltóval érkeztem le. Amikor elengedtem a korlátot, ugyanazt éreztem, amit régen. Olyan érzés, mintha a korlát a harmadik karom lenne. A levegőben való pörgésnél éreztem, ahogy hasítom a levegőt, szinte láttam a többiek döbbent tekintetét.

 

   És igen! Újra az voltam, aki; és nem féltem többé. Igen! Kiléptem a komfortzónámból; abból, ami a baleset után keletkezett, ami megóvott a külvilágtól, de elvette tőlem azt az egy dolgot, amit világ életemben szerettem. A szertornát. Azóta sem tudom abbahagyni. Legszívesebben minden nap két-három órát töltenék el a levegőben való pörgéssel és mosolyognék, nem is, vigyorognék, mert megcsináltam, mert képes vagyok rá, mert a félelem többé nem szab határt a tetteimnek, az akaratomnak! És legfőképpen nem korlátoz abban, hogy érezzem, mennyire hatalmas, tudó és érző ember vagyok.


Az írás a 2017.évi Richter Terézanyu pályázaton az Őstehetség Díjban részesölt

10ker-AD-700x100