• Aranyanyura lapot húzott a Richter

    Aranyanyura lapot húzott a Richter

    Hetedik alkalommal rendezték meg a Richter Aranyanyu díjátadó gáláját november 16-án. A menetrend azonos volt a korábbi évek gyakorlatával, ám a Richter nagyot lépett: több újdonságot vezetett be és nemzetközi tervekről is szóltak a gyógyszergyár vezetői. Bővebben...
  • 1
Napi kiemelt
2011
nov.
01

A múlt század koronatanúja

Szerző: Szerk.

Akoronatanu2Váratlanul nagy érdeklődés kísérte Kálloy Molnár Péter és Szabó Zoltán Attila „A koronatanú – Hetényi Károly évszázada” című dokumentumfilmjét. Három díszpremierje volt a filmnek: a Petőfi Irodalmi Múzeum Nyugat Ma-estjén, a Gellért Hotelben, majd a Boscolo New York Café-ban. Emellett az országos tv-premierre is sor került nemrég a Hír Tv Vetítőjében.

Bõvebben

2011
okt.
28

Tisztelet az elhunytak számára

Szerző: Szerk

halottaknapjaA Budapesti Temetkezési Intézet (BTI) a Halottak Napja és Mindenszentek közeledtével idén is kiemelt figyelmet fordít a temetőkre. Az Újköztemető 53-as „szóró” parcellájában október 30-án 17 órakor Vásáry André előadóművész és Kubik Anna színművész közreműködésével tart világi és ökumenikus megemlékezést.

Bõvebben

2011
okt.
23

A pedagógus otthon is pedagógus

Szerző: Oszvald György

 

dijak 139leadHa az ember szerencsés, életében legalább egy olyan emberrel találkozik, akire felnézhet, akit tisztelhet, aki élete meghatározó részévé válhat, akire mindig emlékezni fog. Ilyen ember volt Varga Zsuzsanna tanárnő, akinek emlékére alapították a M-Érték egyesületet azzal a szándékkal, hogy a szelleme szerint dogozó pedagógusokat, tehetséges diákokat díjazzanak évről évre.

Bõvebben

 

Kőbánya

Aranyanyura lapot húzott a Richter

Aranyanyura lapot húzott a Richter

2017.11.19. | Oszvald György

Hetedik alkalommal rendezték meg a Richter Aranyanyu díjátadó gáláját november 16-án. A menetrend azonos volt a korábbi évek gyakorlatával, ám a Richter nagyot lépett: több újdonságot vezetett be és nemzetközi tervekről is szóltak a gyógyszergyár vezetői.

Művelődés

Megérinteni a néző lelkét

Megérinteni a néző lelkét

2017.11.13. | Oszvald György

Ritka eset, de megtörtént a Spirit Dance Company próbáján: az egyszerű CD lejátszóból szóló zene, a jelzésértékű jelmezek, a próbaterem puritánsága ellenére rabul ejtett, megfogott Sándor Tímea két koreográfiája. Igen,...

Budapest

Drágább és szerényebb lesz az Eiffel Műhelyház

Drágább és szerényebb lesz az Eiffel Műhelyház

2017.11.09. | szerk

A Magyar Állami Operaház és Erkel Színház műhelyházaként és próbacentrumaként szolgáló Eiffel Műhelyház kialakításához 4,2 milliárd többletforrást biztosít a kormány, amely módosította felújított Operaház megnyitásának határidejét is.

Magyarország

A Nemzet művészei

A Nemzet művészei

2017.11.09. | Oszvald György

Csukás István író, költő, Kiss Anna költő, drámaíró és Dévényi Sándor építész vehette át a Nemzet Művésze elismerést Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől és Fekete Györgytől, az Magyar Művészeti Akadémia (MMA) leköszönő elnökétől november...

Suli

A dal ereje

A dal ereje

2017.11.14. | Oszvald György

Hatvan éves születésnapját ünnepelte a kőbányai Szent László Általános Iskola ének-zenei tagozata november 10-én. A jubileumi találkozóra érkezőket gazdag program és ínycsiklandó finomságokkal teli asztalok várták.

Sport

Kerekesszékes vívó-vb mérleg

Kerekesszékes vívó-vb mérleg

2017.11.14. | szerk

Befejeződött a november 7-12-e között Rómában megrendezett kerekesszékes vívó-vb., melyen a magyarok mind egyéniben, mind csapatban szép eredményeket értek el. A győzelmekből a kőbányai Törekvés SE vívói is kivették részüket.

Szerintem

  • Freudi elszólás

    Somlyódy Csaba írt egy cikket munkásszállók lehetséges kőbányai építéséről, s kiposztolta a facebook közösségi megosztó oldalra. Szinte órák alatt kialakult egy „kommentháború” a cikk nyomán, ahol már javarészt egymással vitatkoznak a hozzászólók. Nemrég Kovács Róbert is reagált egy bejegyzésre:

    Bővebben...

  • A hét műtárgya
  • A hét képe
  • A hét írása

Királyilakosztályba… Király, Királyné és Őrök 

 vigado tita 004

 

E. Szabó Margit alkotása  

 

 fotó: Oszvald György

  Köszi, most nem

NSV 20th MERKAPT 1133

A fotó a 2017. évi tavaszi Nagy Sportágválasztón készült

 

 fotó: Oszvald György 

Riczu Sára: Éld meg!

 

   Régen szerettem a szertornát. Úgy igazából. Nem csak nézni, hanem csinálni is. Az iskolámban külön edzésre is jártam; azonban egy nap az egész osztály előtt leestem a korlátról. Rosszul érkeztem és kiment a bokám, valamint eltörtem a csuklóm. Utána mindig összesúgtak mögöttem…

 

   Soha többet nem érintettem meg tornaszert. Ami a legdühítőbb volt az egészben az az, hogy magamra voltam mérges. Meg a tanárnőre. Mindketten tudtuk, hogy még nem tökéletes az a mozdulat, mégis bemutattatta velem.

 

   Azóta félek. Mintha egy láthatatlan fal lenne köztem és a szerek között. Valami, ami távol tart tőlük, ami megfékez. Olyan erős, hogy nem tudok tenni ellene. Valamikor voltam valaki. Valaki, aki nagyon jó volt valamiben. Valamikor. És ez már elmúlt. Én már sosem leszek az a lány, akire a fiúk felnéznek, mikor három méterre a földtől szaltót ugrik. Sosem fognak már rám emlékezni. Csak egy lány voltam, aki jó volt a sportban, aki erősebb volt a legtöbb fiúnál, aki szerette azt, amit csinált.

 

   A balesetet követő évben iskolát váltottam. Sokkal jobb volt így, hiszen senki nem tudta, milyen remek voltam régen. Nem is mondtam nekik. A tornaórákra, amikor szertornáról volt szó, mindig béna kifogásokat kerestem… Nyújtani viszont azóta is nyújtok, tehát igencsak hajlékony vagyok. Az egyik órán, amikor kosárlabdáznunk kellett volna, a tanár úr kihozatta a srácokkal a szőnyeget, a gerendát és a korlátot. A szekrényt később cipelték ki. Megijedtem, hiszen nem volt felmentésem, a többi kifogást pedig már sokszor ellőttem az elmúlt időszakban. Nem tudtam mit kitalálni. Szerencsémre az óra első fele erősítéssel és nyújtással telt. Éppen spárgában ültem, mikor a tanár úr a régi sportomról érdeklődött. Hazudnom kellett. Azt mondtam, kiskoromban balettoztam, és azóta hajlékony vagyok. Láttam, hogy nem hiszi el, de nem faggatott tovább.

 

   Aztán kezdtük a valós tornát. Gerendán és szekrényen bénának mutatkoztam. Mindent igyekeztem elrontani, de sajnos még így is jobban ment, mint a többieknek. Aztán a szőnyegre kerültem. Bukfencezni és cigánykerekezni kellett. A többieknek… Engem félrehívott a tanár úr, megkért, hogy próbáljam meg a kézenátfordulást. Eljátszottam, hogy nem tudom mi az, tehát annyi időt nyertem, míg elmagyarázta. Egyébként 10 éves korom óta tudom ezt az elemet. Sikerült végrehajtanom. Aztán egyre többet kért; már a szuplénál tartottunk. Azt mondta, hogy előképzettség nélküli diákja még nem volt soha ilyen tehetséges. Nem vallottam be semmit még ekkor sem. Nem akartam, hogy tudja. Én nem tudom többé megérinteni a korlátot, pedig régen az volt a kedvencem. Egy hét múlva közölte, hogy mivel midig kerültem a korlátot szeretné, ha megpróbálnám. Bár tiltakoztam, ő odaállított és felparancsolt a szerre. Csak álltam a korlát előtt és azt az egy másodpercet láttam, mikor leestem és a földön feküdtem. Szinte újra éreztem a szégyent és a fájdalmat. Aztán hátul megszólalt valaki: Hajrá, meg tudod csinálni!

 

   És akkor… Ugrottam és elkaptam a korlátot és pörögni kezdtem. Csináltam egy jagert és tripla hátra szaltóval érkeztem le. Amikor elengedtem a korlátot, ugyanazt éreztem, amit régen. Olyan érzés, mintha a korlát a harmadik karom lenne. A levegőben való pörgésnél éreztem, ahogy hasítom a levegőt, szinte láttam a többiek döbbent tekintetét.

 

   És igen! Újra az voltam, aki; és nem féltem többé. Igen! Kiléptem a komfortzónámból; abból, ami a baleset után keletkezett, ami megóvott a külvilágtól, de elvette tőlem azt az egy dolgot, amit világ életemben szerettem. A szertornát. Azóta sem tudom abbahagyni. Legszívesebben minden nap két-három órát töltenék el a levegőben való pörgéssel és mosolyognék, nem is, vigyorognék, mert megcsináltam, mert képes vagyok rá, mert a félelem többé nem szab határt a tetteimnek, az akaratomnak! És legfőképpen nem korlátoz abban, hogy érezzem, mennyire hatalmas, tudó és érző ember vagyok.


Az írás a 2017.évi Richter Terézanyu pályázaton az Őstehetség Díjban részesölt

10ker-AD-700x100